Sebesült oroszlán

Úgy látom, csípitek a drámát, tengeren innen és túl. Ki kell ábrándítsalak Titeket: most nem a tegnapi-mai dráma következik. Az nem publikus. (Épp elég szörnyű, hogy van, nem akarom ezt még fokozni.)
De ne aggódjatok: az én életem enélkül sem vígjáték. Tehát ne készüljetek műfajváltásra.
Jöjjenek az egyéb történések.
...
Tudjátok, ingatlanburzsuj vagy mifene vagyok, echte magyar módra. Itt is egy lyuk, meg ott is egy kulipintyó. Szóval semmi használható, de az jó sok.
Április elején kaptam egy szerelmes levelet egy bizonyos VH irodától, melyben közölték, hogy mint renitens tartozónak, VH jogot jegyeztek be két ingatlanomra. A tartozás összértéke 1 M Ft. A két ingatlané ennek sokszorosa. (Kiegészítő magyarázat: Juci néni vételárhátralékának kamatokkal, díjakkal, oltott bagoly négyzetével növelt értékéről beszélünk. "Akiért" az elmúlt évek folyamán közel 5 milliót már kicsengettem, katalógusára 3,6 millió Ft volt, 10% előleg befizetése mellett hoztam el... mindegy, tény, hogy régen nem fizettem - hisz azt se tudtam, visszakapom-e valaha Legdrágább Gyulámtól...)
Tehát ezért volt a rendkívül nagy lelkesedésem a bankrendszer irányába. Sajnos még hosszú hónapokig kellene ilyen hőfokon lelkesednem, és nem tudom, hogy ez sikerül-e, tartok tőle, hogy nem annyira. Erős a gyanúm, hogy lejjebb kell csavarnom a lángot...
Mindenesetre nem ugráltam az örömtől a VH jog láttán. Legalább két napig.
De, mint a bölcs is mondja: nem mindig az a rossz, ami rossznak látszik.
Két nap múlva jött az ügyvédem azzal, hogy Nagy Fal is szert tett jogi képviselőre, és egyezséget ajánl. Nevezetesen, mondjak le az egyik, nagy csodálatosságú telekingatlanról, cserébe megengedi, hogy minden hitel kifizetése után, melyet együtt éltünk fel, az ági vagyonom az enyém maradjon...
Már az ötlet is bizarr, de azt kell hogy mondjam, hogy a Világbéke - és az önfeladó megalkuvás - jegyében megfontolás tárgyát képezné. HA! nem lenne rajta VH jog bejegyezve :))))
Hát ilyen az, amikor nem az a rossz, ami annak látszik. Mert Juci nénit előbb-utóbb úgyis kifizetem, még ha a mély, sötét depressziót is kell megérnem a következő év minden egyes napján. Kivéve persze az utolsó 10 ezer forintot, mert azt szigorúan csak a vagyonmegosztási per befejeződése után. Nagy Fal meg menjen... ahová való.
Hát így működik az a bizonyos Rendező Elv. A Kozmoszban. Vagy valahol arrafelé.
Húsvét előtti pénteken nem dolgoztam. Már alig vártam azt a két napot, hogy együtt lehessek kiskorú gyermekeimmel.
Igaz, a pénzem az már hó elején elfogyott - tekintettel a bankrendszer iránti rajongásomra -  de reméltem, hogy egy kis együttlét csak jól fog esni Nekik is.
Hát, tévedtem.
Péntek délelőtt - még tartott a pénzemből - csak-csak valahogy megvoltunk. De aztán eljött a délután, és mindegyik közölte, hogy akkor ő most lelép.
Mindketten az apjukhoz indultak, de állításuk szerint egyik sem az apjuk, hanem az ott várható vigasságok miatt.
De ez még nem volt elég: 200 forinttal kevesebb pénzt tudtam adni nekik, mint amennyi az útiköltség lett volna. ...erre bementek Újanyu anyjához pénzt kérni! Mire az megtömte őket lóvéval, és azután felhívta Nagy Falat.
Nagy Fal kissé előre hozta a húsvéti locsolást - belülről már akkor erősen meg volt öntözve - és telefonon ordítozott velem emiatt, valami eszméletlen trágár stílusban.
Erre én felhívtam a gyerekeket, megköszöntem a hozzám való jóságukat (inkább kicsit sétáltak volna... de nem, jobb a cirkusz. Abban van nagybőgő is. Legalábbis nagy bőgés, az volt a telefon túlsó végén...)
Este András fiam visszahívott, közölte, hogy elszámolt az apjával a pénzzel, és ne vegyem komolyan, mert apuci konkrétan hullarészeg.
Mondtam, hogy  ezt tudom, csak azt nem értem, hogy miért jobb ott lenni, mint nálam.
Erre magyarázkodni kezdett, hogy csak Újtesóval akart találkozni.
A lányom meg csak a családi nap miatt hagyott faképnél, ami a gyüliben lesz másnap.
...persze, hogy egyedül ment családi napra. Ő volt a Szent Család. Teljes mellszélességben. Újcsalád felnőtt tagjai épp a józanodással voltak elfoglalva.
(Aznap este még megkérdezted: és Te minek maradtál otthon? ...nem is maradtam... Mi történt Veled azóta?...)
Vendéglátómnak nem igazán tetszett, hogy az ünnepen is dolgozgattam, de muszáj volt, mert lemaradásban vagyok az ügyeimmel (most meg kínomban itt bloggerkedek... szörnyű - micsoda léha életvitelű nő vagyok. És még pletykás is, ahelyett, hogy némán viselném sorsomat.)
Mindenesetre az én olvasatomban csendesen és meghitten telt az ünnep, de lehet, hogy nem ugyanazt a műsort néztük. Nem tudom.
Kellett is a rekreáció, mert kedden újabb szeánszra voltam hivatalos. Ez a szeánsz Jóska elképzelésén alapul, nevezetesen, hogy én kártérítéssel tartozom neki. Ő sem szívbajos fickó: 1,7 M Ft-ot követel rajtam, mondván, hogy annyi volt az autója értéke, amikor elszálltam vele. (A kolléganőim rajtam röhögnek, és azt mondják, hogy annyi pénzből, amibe nekem a krapekok vannak, már escort szolgáltatások törzsvásárlója lehetnék. Attól tartok, igazuk van. ...veszek is egy elemes fiút rövidesen, azt hiszem. Az  gazdaságos, és legalább nem ilyen problémás. Tudjátok, olyan... otthon ülő típus. :)))
Hogy éltem-e ellenkérelemmel? Naná.
J. pedig szemrebbenés nélkül hazudott a bírónőnek az autó műszaki állapotát illetően.
Hát ebben az ügyben sem mostanában lesz Világbéke. Pedig az a kedvenc műfajom.
...mindenesetre kint a folyosón, pofátlanul mosolyogva, ahogy azt kell, közöltem Jóskával, hogy én biztos nem fogok vele megállapodni, NEKEM van két évem a pereskedésre. És otthagytam.
Minősített szemétség volt tőlem ez a duma, de annyira jól esett. Legalább egy kicsit, egy picikét le tudtam törleszteni neki abból a sokból, amivel tartozok...
Alaphangon ez az energiarablás (melynek végső soron híve sem vagyok) azonban nagyon kevéssé ellentételezte mindazt a szomorúságot, ami a gyerekeim miatt elöntött. Napokig csak vánszorogtam az életemben, güzültem, még András idomítása sem hozott lázba, amire korábban olyan hathatósan rábeszélt a kedves (ex)párom. (És jól tette. De most nem ment. Túlságosan fájt a lelkem. Pedig akkor még azt hittem, van szilárd talaj a lábam alatt.)

...és ezekre jött a  földcsuszamlás.
Hát...Ez van. Pedig már enélkül is csupa seb volt az oroszlán.

Tényleg igaz ez a D.Nagy-féle nóta rám, az első szótól az utolsóig.


...furcsa, hogy a zenéi végigkísérik az életemet. Hihetetlen, hogy MINDIG van egy épp aktuális dala. Ő legalább örök szerelem az életemben...

D.Nagy Lajos: Ha nem kellek