Az első jobb nap

Ma volt az első elfogadható napom hosszú idő óta. Az első nap, mikor eleget aludtam (István mellett hozzászoktam a napi legfeljebb négy órányi alváshoz - én, akinek az alvásigénye inkább nyolc, mint hét óra volt korábban. A legfurább az, hogy nem is éreztem fáradtságot.. egy szikrát sem. Valami furcsa állandó belső nyugtalanságot, azt igen. Fáradtságot egy percig sem....)
Ma reggelre viszont arra ébredtem, hogy - ha egy megszakítással is, mert jó édes Anyám  (István emlékezett mindig így szegény Anyukájára) hajnali négykor oda is állt felöltözve az ágyam mellé, hogy "mehetünk", legmélyebb álmomból riasztva fel - nem derült ki, hogy hová s mi végre kellett volna mennünk - s kis időbe telt őt visszaterelnem az ágyába, mégis, összességében vagy tíz órát aludtam. Álmosan hunyorogva tapogattam végig reggel az arcomat, s megállapítottam, hogy - a tegnap estihez képest legalábbis - furcsán puha és ránctalan.
Ennek megfelelően egészen magas energiaszinten kezdtem a napot, bár volt valami mizériám az internetszolgáltatással - rendelnem kell Anyám lakásába vonalas netet, ha nekem ott kell dekkolnom, ez létszükséglet - de rutinból csinálom a reggelit, adagolom a gyógyszert - ő meg, szegényem, ül ott, mint egy gyerek. Néha "anyukám"-nak hív - egyszer viszonylag összefüggően elmondta, hogy most szerepet cseréltünk, és tényleg...
Kezdek hozzászokni a szituációhoz, már csak akkor áll fel a szőr a hátamon, mikor fájdalmas, régi dolgokról, a halálról, elhunyt rokonainkról stb. beszél - szóval úgy tíz együtt töltött perc után.
Csodálatos ajándéka az életnek, mikor PG egy ilyen szitu közepén ír valami ökörséget - tegnap este megnevettetett, hosszú idő óta most először nevettem, katarzis számba menő élmény volt - talán ennek köszönhettem, hogy tudtam aludni.
Mindenesetre a mai nap munkásan telt. Nagy keservesen végeztem a K adatszolgáltatással a platános lakói részére - az Ügynökségét már tegnap beadtuk - és voltak egyéb feladatok is vastagon.
Aztán végre el tudtunk szabadulni Andrissal az illetékmentességet ügyintézni, - sikerrel, indulhat az autókerekedés, már csak pénz kell hozzá - és számlát is nyitottunk a gyermek cégnek a kék banknál.
Hogy miért ott? Annak két oka van: egy objektív meg egy szubjektív.
Kékhemü cégei révén jól ismerem ennek a banknak a felületeit és riporting rendszerét - és nagyon praktikusnak látom. Ez az egyik, az objektív ok.
A másik teljesen szubjektív és a nodok és gráfok kategóriájába tartozik: nagyon rendesek az ügyintéző fickók a helyi fiókban :)
Azt hiszem, hozom át a többi számlámat is. Jó lesz egy helyen kezelni az összeset. Kékhemü miatt úgyis naponta használom a rendszerüket.
Tegnap este nekiálltam a könyvelő cég üzleti tervét is összeállítani. Bár a kiadási terv még nem tökéletes, látszik: a bevétel oldalon nagy dráma nem várható. A jövedelmem a korábbi 2/3-ára esett vissza, de még így is az álomhatár körül tévelyeg - a munkaidő ráfordítás éves átlagban viszont a fele lesz az eddigieknek.
Ez sok, nagyon sok én-időt jelent.. meg stratégiai fejlesztéseket. Jó esetben. Mindenesetre Morgót a nyáron ki kell képeznem a teljes körű könyvelés rejtelmeire. Még az is lehet hogy ősszel beiskolázom. Kincs az a fiú egy ilyen hülyének, mint én vagyok.
...
- Interin management! - adta ki a jelszót Szépmosolyú a platánosban, és én maximálisan tudtam azonosulni vele. Igen, ez az év a változásmenedzsmenté lesz, nemcsak a platános lakói számára, de nekem is, a kis életemre vonatkozóan.
47 éve élek úgy, ahogy Anyám akarta, és több, mint húsz éve, ahogy Attila tanított, mikor mellette térdeltem azon a puha padlószőnyegen.
A következő húsz évembe be akarom építeni mindazt, amit István tanácsolt.
Nagyon, nagyon sok olyan útravalót kaptam tőle, ami messze túlmutat ennek a néhány hétnek a történésein.

...még, hogy én - hogy is írta? elítélem? Soha életemben nem néztem fel ennyire még senkire, azt hiszem.

Talán egyszer rájön. Addig hadd menjen.. amerre a szíve viszi. Én pedig nekiállok a saját életemben megvalósítani a javaslatait. Mint Attiláét, mikor azt mondta:
- Segíts neki, rendes fiú.
...
Ma estére kicsit olyannak érezhettem magam, mint Nyuszika a Micimackóból: mint tudjuk, számosan voltak a rokonai, barátai és üzletfelei.
Engem ma minden üzletfelem megtalált (kivéve talán a két legfontosabbat, de ez ma nem is volt baj).
Még idegenek is megtaláltak, akiknek ajánlottak engem, hogy értek a K adatszolgáltatások rejtelmeihez.. pedig dehogy. Legfeljebb sejtem. Ebből is látszik, hogy milyen zárt ez a világ, aminek tagja vagyok..
Mindenesetre úgy adtam tanácsot, mintha tudnám, mit javasolok. Innen szép veszíteni.
Azt is végiggondoltam, hogy az utóbbi időben gazdagabb lettem egy épülő napelempark, egy valóságos kocsma, meg egy reménybeli nemzetközi árufuvarozó vállalkozás könyvelésével - ez utóbbiban még lehet, hogy ügyvezető is lehetek, megvan a szükséges papírom, még Nagy Fal idejéből, akivel terveztük valami hasonló vállalkozás beindítását. Szóval smafu nekem webáruház, meg gyöngyös bokréta - de nem, nem smafu.
Van egy barátom, húsz éve.
Egy hülyeség miatt nem fogok hagyni egy húsz éves barátságot veszendőbe menni, még akkor se, ha nem hiszi el, hogy őt így, ahogy van, így is lehet szeretni. Sőt.
...
Meg amúgy is: még Csaba is megmondta, hogy jó könyvelő vagyok. Nem vagyok jó nő, se jó barát, se jó anya.. semmi, csak jó könyvelő. (Hogy fáj ez nekem... de attól még tény, úgy tűnik.. ismét.)
Az üzletember gazdálkodjon megfelelően a rendelkezésére álló erőforrásokkal.
Ha van egy jó könyvelője - becsülje meg és fogadja meg a tanácsait. Elemi érdeke.
Én ma nagyon jó tanácsot adtam.
Csaxólok.
(Bementem a múltkor a boltba certit íratni... a lányoknak mondtam: az nem lehet, hogy egy húsz éves barátságnak így legyen vége, egy ilyen hülyeség miatt.. csak néztek rám, és megkérdezték:
- Ugye, nagyon szereted?
Csak bólintani volt erőm.)

De szeretem annyira, hogy elengedem.
A szeretetnek az a lényege, hogy nem határozzuk meg, hogy a másik hogyan éljen, mit csináljon - abból olyasmi lesz, mint az én főkönyvelési performance-om. Lehet, hogy nagyon látványos, de... hagyjuk.

Pedig élni csak őszintén érdemes.
Hagyni kell mindenkit a saját útját járni - és örülni neki, olyannak szeretni, amilyen.

A kerámia tanfolyam február közepén indul, és én izgatottan várom.

Kovalsky meg a Vega: Amilyen hülye vagy