Mire hazaértünk Ausztriából, a családi házban - eléggé el nem ítélhető módon - Hercegnő ismét átvette a hatalmat.
Igen, eléggé el nem ítélhető módon, mert ha valaki annyira retteg, hogy elmenekül, ellopja a gyerekeit az apjuktól és ismeretlen helyre távozik - az két hónap múlva ne irkálgasson neki olyanokat, hogy: "Ha tudtuk volna, hogy hová mész, mi is elmentünk volna Veled", és nem költözik vissza... Vagy el se megy, vagy ha már elment, nem jön vissza, nem szórakozik más emberek érzéseivel, életével...
Fr@ncba...
(Gondoltam én ezt akkor. Bár a józan eszem most is ezt mondja, de már tudom, mert átéltem, hogy mi a különbség e között a történetsor és bármely más, akár hangos jelenetekkel, veszekedésekkel tarkított válásszerűség között.)
Egy hét telt el sok stresszel és kevés találkozással - néha bejött a bankhoz, ellógtam egy-két óra ebédszünetre, ültünk abban a thai étteremben, szerelmesen kapaszkodtunk egymásba, máskor elvittük a kisfiát játszóterezni - de a gondok felhője ott maradt körülöttünk, beborított és már-már elnyelt minket.. a szép napoknak vége szakadni látszott.
A thai étteremnél ő már a szakítás gondolatát fontolgatta. Mert mindennél jobban szereti a gyerekeit... és végre visszakapta őket. Nem kockáztathatja meg, hogy egy nő miatt elveszítse őket.
De még meg tudtam fordítani.
Akkor még igen.
- Milyen gyönyörű város ez a Budapest! - sóhajtotta, mikor szerelemtől szédülve végül beült a kocsiba.
Ezt a mondatát, a hangsúlyt, ahogy mondta, sem fogom soha elfelejteni. Hisz felért egy szerelmi vallomással. Nem is akármilyennel.
...
Szerencsére már nem sok volt hátra Karácsonyig.
Karácsonyig, mellyel kapcsolatosan egyre nőtt bennünk és körülöttünk a statikus feszültség. Hisz annyiféle elvárásnak kell ilyenkor megfelelni..
És ekkor Mérnökömnek zseniális ötlete támadt.
Rettegett, iszonyúan rettegett attól, hogy Hercegnő beviteti őt ismét az ünnepekre, mint ahogyan azt az előző évben is cselekedte. Akkor csak januárban szabadult, betegen, összetörve, szinte félholtan - de erre talán emlékeztek, megemlékeztem róla itt, ezen a helyen.
A karácsonyi hétvégén tehát összepakolta a családot, és elvitte őket Siófokra a sokcsillagos wellness szállodába, mondván, hogy ott mindenki jól érezheti magát, a gyerekek kedvükre pancsolhatnak, Hercegnő kaphat mindenféle kezeléseket, masszázs, arcápolás, pedikűr, manikűr, valkűr..
- Nézd, rájöttem: onnan engem nem vitethetnek el. Én vagyok a fizetővendég, meghívtam az egész családot. Az én pénzemen üdülnek. A személyzet hajbókol. Nem vitethetnek el. Otthonról simán, onnan nem - mondta elszántan, és igen, a taktika működni látszott. Határozottan.
Hercegnő ugyan nem igazán értette, hogy a férje mindenféle munkára hivatkozva miért tűnik el fél-egy napokra, és én is kissé aggódva ücsörögtem a siófoki vasútállomáson másfél órát december 22-én kora délután, mire el tudott végre szabadulni - de jött, és onnantól már semmi sem számított, csak az, hogy végre együtt lehettünk.
A másik, sokcsillagos wellness szállóban vett ki szobát nekünk aznap éjszakára. Beszélgettünk.. rengeteget beszélgettünk, ismét az ő fantáziavilágában bolyongva. Ez a világ nekem egyszerre puha, selymes és erotikus; valahol a legmélyén pedig részint halálos, részint pedig iszonyatosan fájdalmas - mert akkor már tudtam, hogy ott olyan vágyak és álmok lapulnak, amelyek egyszerűen beteljesíthetetlenek - s amelyek talán örökké elválasztanak minket egymástól. Illetve... talán egyszer, egyetlen pillanatra összeköthetnének. Mint mikor a lepke egyesül a fénnyel, amely megigézte.
Ez a fantáziavilág fehér és puha, mint a hó, és vörös, és fájdalmas, mint a vér. De hogy gyönyörű a maga nemében, - az elvitathatatlan.
Aztán szeretkeztünk - közben alattunk egyszerűen szétesett az ágy, a sokcsillagos szálló összetolt ágyai külön életre keltek, elhúzódtak egymástól és mi a földön találtuk magunkat.
Nem baj, jó volt az úgy is. Nekem már mindenhogy, és ő se tiltakozott.
Repültek a percek, persze ismét alvás nélkül, és reggel az ágy szélén bizonytalanul, és a távozás gondolatát is nehezen megemésztve ott ült az én szerelmes-kékszemű Mérnököm (ezt a szerelmes-kékszeműt ő mondta saját magára egyszer, és igen, pontosan tudtam, melyik pillantására gondol.. csak, mert ő nem volt szerelmes belém.. tudjuk).
Aztán elrohant a másik szállodába, közben odavezényelte a kollégáját, hogy fuvarozzon engem, kimentünk a Balaton partra, és megvártuk őt - kihozta a gyermekeit is, s én éreztem, hogy ez óriási dolog.
Kis séta után nekik - technikai okból, a kisfiának átázott a cipője - vissza kellett menniük, és én a kollégára maradtam, pontos utasításokkal és instrukciókkal, hogy mit kell velem csinálni, úgymint: ebédeltetés, társalgás és hazafuvarozás.
Becsületére váljon a srácnak, remekül helyt állt. Míg társalogtunk, nekem felrémlett kicsi szőke kolléganőm-barátnőm (), és elképzeltem, hogy ők ketten alkatilag, jellemre stb. - tulajdonképp nagyon illenének egymáshoz.
..ez volt a lejtőn a következő lépés... mint kiderült, ezzel óriási hibát követtem el: mikor elmeséltem ezt Mérnökömnek, ő azzal a lendülettel "rájött", hogy Brigit nem akarja Palinak adni. Hogy neki kell. Hogy belé is szerelmes. Sőt. Csak belé.
Az a racionális mellékkörülmény, hogy Briginek egyébként férje van, Palinak meg barátnője, tulajdonképp egyikünket se zavarta - ami, belegondolva, alapvetően röhejessé teszi ezt az egészet.
De talán ez az egész történet már régen nem a racionalitás szintjén zajlik.. tekintetek, érzések, álmok világában vagyunk, és ott bármi lehetséges: húsz éve összeakadt pillantásból kései-örök szerelem; s ha ez lehet, akkor bármi, bármely megálmodott kapcsolat valóra válhat esetlegesen a jövőben, nincs már tér, idő, és egyéb képzelet szülte korlátok. Vagy mégsem - ez már talán annyira nem is lényeges. Hisz a fantázia szintjén már meg is valósultak mindezek. Lehet, hogy az a történet, amit életnek nevezünk, tulajdonképpen sohasem a realitás szintjén zajlott, csak mi emberek menekülünk a metafizikai világ dolgai elől és hisszük, hogy így jó - jó, mert egyszerű, és nem látjuk a buktatókat. Menetelünk boldog tudatlanságban, aztán ha véletlenül elesünk és megütjük magunkat, akkor felállunk, leporoljuk, szidjuk a gödröt és csodálkozunk, hogy miért nem láttuk ezt előre - aztán megyünk tovább, mit sem tanulva az esetből, mint a szemellenzős ló..
Máskülönben hogyan lenne, hogy mikor Brigivel találkoztam az Allee-ban, egy mondatnál - egészen másról folyt a szó - de megjelent előttem Pali képe, ahogyan ott ül mellette?
Mondom: Palié. Nem Mérnökömé..
De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre Karácsonyra készülődik a putri és a luxusszálló. A putriban a gyerekek lázasan igyekeznek az örökös lakásfelújítás mint életforma nyomait eltüntetni, megfőzni, díszíteni és általában mindent megcsinálni, amit kicsi életük eddigi összes évében Anya csinált helyettük - és még szavuk sincs, Anya szerelmes, Anya hülye, Anya helyett mindent meg kell csinálni - mert Karácsony van, és lehet, hogy Mamának ez az utolsó, hiszen már nagyon, nagyon rossz mentális és fizikai állapotban van - ezért el kell őt hozni gyertyagyújtásra, vacsorára, legalább egy kicsit, akkor is, ha Anya már köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Megbeszéltük, hogy 24-e a családé.
S így lőn gyertyagyújtás, halászlé meg rántott hús, saját süti helyett bolti; Mama mosolygott, picit megnyugodtam, - eltelt ez a nap is, végre. A hotelben sem történt semmi dráma, amennyire tudomásom volt az eseményekről.
...
Aztán ritkult a kommunkiáció.
...
26-án, a névnapján már minden bajom volt nélküle. Rossz érzéseim estére elviselhetetlenségig fokozódtak. Elővettem a lányomtól kapott Bailey's-t, és nyakaltam belőle rendesen. A gyerekeim morogtak velem, de nem volt mit tenni abban a lelki állapotban.
Este jött az üzenet: mindjárt indul Siófokról.
- Most már minek? Tíz percért? Utána fordulhatsz vissza..
- Néha tíz perc is nagyon sok tud lenni.. - mondta. Nem igazán értettem az egészet, de készülődni kezdtem.
Megérkeztek Alibi Palival, és én beültem az autóba, mondván, hogy átmegyünk Budaörsre, keresünk valami nyitva tartó helyet (Karácsony másnapján, este 10-kor biztos sok ilyen van), iszunk valamit, beszélgetünk kicsit stb.
Meg se lepődtem, hogy egyből felkanyarodtunk az autópályára..
- Most elraboltalak - vigyorgott.
Nem tiltakoztam.
Pali biztosan boldog volt, mikor végre kiraktuk őt a szülei házánál, - mi tovább mentünk és beültünk valami nyitva tartó helyre, egy kocsmaféleség volt, három hervadt f@szi nyomult ott (abból is az egyik a kocsmáros), meg egy nő, és beszélgetni kezdtünk.
Brigire terelődött a szó - bevallotta, hogy ő milyen f@szságot csinált, kikezdett vele, mert én felpiszkáltam a fantáziáját ezzel a Palidologgal.
Ott, akkor, azt hittem, hogy ráborítom az asztalt, de legalábbis leöntöm vodkanaranccsal, de tűrte volna, lángvörös volt a feje, én pedig tomboltam, de annyira, hogy a három f@szi biztonsági távolságba húzódott tőlünk, pedig előtte a Zoli nevű már szállást is ajánlott, meg a kezemet is csókolgatta üzlet reményében.
Végül feloldottam a drámát, magamhoz öleltem (ó, ha tudnád, hogy nyolcvan nőt elviselnék egyetlen ölelésedért - gondoltam magamban, örömmel konstatálva, hogy remeg a megkönnyebbüléstől, hogy nem taszítottam el) és nekiindultunk szállást keresni az éjszakában.
Az ezt követők kissé homályba vesznek, talán a vodkanarancs, vagy a bánat okán, de végül is valahogyan hazakeveredtem - épp, hogy kialudtam magamat, mikor is jött Írónőnk előszilveszteri bulija, ahová, bár még délután is azt taglaltam magamban, hogy van-e értelme egyedül elmenni, mert a család miatt nem tudott erre egyértelmű választ adni - de mégis beállított.
Nagy boldogsággal mentünk hát bulikázni, bár nekem már attól zöldülni kezdett a szemem, hogy elvonultak barátnémmal beszélgetni - de keményen tartotta magát, vagy Írónőnk nem volt annyira szimpatikus, nem tudom - mindenesetre újabb szerelemroham nélkül megúsztuk az estét, táncoltunk egymással nagy szerelmesen; majd elmentünk a házukba, az első két hétben megszokott és azóta egyre súlyosabban hiányolt fürdés-beszélgetés-csokievés-masszázs kombóra, (mely ennek a kapcsolatnak a szilárd vázát jelenthette volna, lévén mindkettőnk számára a nap fénypontja - ha Hercegnő nem rabolja el tőlünk.. stb., nem ismétlem magam. Jó, jó jó de jó nekem, jó nekem..).
Aznap este egyébként tényleg jó volt.
Rácsodálkoztam, hogy mindkettőnk telefonjában a lejátszási listán első helyen volt Barbara Streisand száma.. Vajon miért is?...
Mindenesetre aznap erre táncoltunk összeborulva.
Barbara Streisand - Woman in love
Másnapra összeállt a Terv.
- Figyelj! Együtt fogunk szilveszterezni, meglátod! Eljátsszuk a Miniszter félrelép című filmet. Te leszel Dobó Kata. Hallgass ide. Most elmegyünk Törökbálintra, összepakolsz, és lemegyünk Siófokra. Keresünk neked szállást, esetleg kedves barátod, X úr panziójában, ő úgyis nagyon boldog lesz, ha vendégül láthat téged - utalt arra a december eleji estére, a második együtt töltött éjszakánkra, ami szintén Siófokon, X úr panziójában zajlott, mikor is három mérnök (Ő, Pali és X) társaságában töltöttük az estét, és X, bár látta szemeivel, hogy itt egy románc van kibontakozóban, s saját bevallása szerint boldog, de legalábbis elégedett házas ember, mégis, szemmel láthatóan majdnem rosszul volt a gondolattól, hogy az éjszaka hátra lévő részét nem vele osztom meg.
(Mérnököm végig figyelte az eseményeket.
- De hát esélye nem volt!
- Láttam...)
Szóval, ott megszállsz, legalább pihensz egy kicsit, úgyis rád fér. X majd ellát minden jóval, emiatt nem kell aggódnod. Aztán, ha el tudok szabadulni, úgyis jövök.
- Rendben van - álltam rá a dologra könnyedén.
Az események gördülékenyen haladtak. Annyira, hogy nem volt kedve még a hotelbe történő visszatéréshez sem.
Aznap végigautókáztuk ismét a Balaton-felvidéket - isteni élmény volt, mint mindig. Elmúlhatatlanul szeretem azt a helyet, mindig is szerettem, de mostantól végképp összeforrt Vele az elmémben. Jártunk Kékkúton is; kirándultunk a szentbékkállai kőtengernél, és én hallgattam élete egyik nagy szerelmének történetét, aki nem szerette őt - akiért ő a mai napig odavan, és akinek távozását az életéből Hercegnő számlájára írja azóta is. Vele jártak ott, akkor tavasz volt, és orchideafélék nyíltak, és azóta sem felejtette el, pedig a lány végig a reménytelen szerelméről beszélt, egy repülős kapitányról.
Én sem fogom, pedig tél volt, nem nyíltak virágok - és a fiú, akivel ott jártam, a reménytelen szerelméről beszélt, egy stewardessről.
Beszélt arról is, hogy Hercegnő soha nem hagyta őt megélni ezt a szerelmet, hogy elolvasgatta az üzeneteit, terelte és irányította az életét, hogy többször bevitette a pszichiátriára, hogy hogyan és hányféleképpen avatkozott be az életébe - és hogy már nem is csoda, ha paranoiás, mert annyi szörnyűség történt vele.
Sajnáltam nagyon mindezekért.. sajnáltam, és nem tudtam, hogyan tudnám meg nem történtté tenni.
...
Hercegnő este felé már rengeteget telefonálgatott, ő pedig kelletlenül hol felvette a telefont, hol nem. Ha felvette, egymásnak ellentmondó válaszokat adott, és közben csendben vidult. El kell ismerni, frappánsan, sőt, szórakoztatón csinálta. Erre mondják: a hülyítés magasiskolája.
A kihangosítón hallgattam a beszélgetéseket, mélységes csendben voltam, és meglepődtem, hogy ez a szegény nő miért ennyire zaklatott, miért van így beszűkülve a tudata, és miért viselkedik úgy, mint a gyerek, akinek elvették a játékát.
...azóta pontosan tudom, mit szokott átélni a férje mellett. Pontosan tudom, mitől készült ki ennyire.
Akkor még a boldogabbik oldalán voltam a történetnek, valahol ott, ahol most Brigi jár - és onnan ez az egész teljesen máshogy látszik.
Ó, nagyon máshogy.
De ne szaladjunk előre...
...
Beültünk valahová vacsorázni is, finom volt a kaja, beszélgettünk - későn értünk a panzióhoz. Mérnököm vacillált is, hogy ne inkább a másik szállodát válassza a maga csillagaival - nem szívesen hagyott ott a panzióban engem; talán az - alacsonyabb összegű - számla miatt volt lelkiismeret furdalása, vagy X szándékai felől volt kétsége, nem tudni - de én sokkal szívesebben szálltam meg a panzióban, mint a luxusszállóban, nagyobb biztonságban éreztem magam X védőszárnyai alatt, mint a sok csillag árnyékában, és Mérnököm beadta a derekát, bár valamit morgott nodokról és gráfokról. Én viszont örültem, hogy a lehető legközelebb leszek Hozzá - hiszen ha elhúzom a függönyt, pontosan a szállodát látom az út túloldalán.
X, amint meglátott minket, rögtön intézkedni kezdett, hogy nekem a lehető legjobb kiszolgálást biztosítsa. Riasztotta a családot is hősugárzóért, nehogy megfázzak a fűtetlen szobában.
Fáradt szervezetemnek nagyon jól esett a vendéglátás magas színvonala - lehet az ember oda a sok csillagért, de tény, hogy ezt a személyes kedvességet csak igazi vendéglátóstól kaphatja meg.
X tökéletes vendéglátós, ez tény.
Mérnököm enyhén felszaladt szemöldökkel figyelte az eseményeket, majd elköszönt és távozott az út túloldala irányába.
Én pedig elvonultam a laptopommal és az új fülhallgatómmal a szobámba pihenni.
A karácsonyi hétvégén tehát összepakolta a családot, és elvitte őket Siófokra a sokcsillagos wellness szállodába, mondván, hogy ott mindenki jól érezheti magát, a gyerekek kedvükre pancsolhatnak, Hercegnő kaphat mindenféle kezeléseket, masszázs, arcápolás, pedikűr, manikűr, valkűr..
- Nézd, rájöttem: onnan engem nem vitethetnek el. Én vagyok a fizetővendég, meghívtam az egész családot. Az én pénzemen üdülnek. A személyzet hajbókol. Nem vitethetnek el. Otthonról simán, onnan nem - mondta elszántan, és igen, a taktika működni látszott. Határozottan.
Hercegnő ugyan nem igazán értette, hogy a férje mindenféle munkára hivatkozva miért tűnik el fél-egy napokra, és én is kissé aggódva ücsörögtem a siófoki vasútállomáson másfél órát december 22-én kora délután, mire el tudott végre szabadulni - de jött, és onnantól már semmi sem számított, csak az, hogy végre együtt lehettünk.
A másik, sokcsillagos wellness szállóban vett ki szobát nekünk aznap éjszakára. Beszélgettünk.. rengeteget beszélgettünk, ismét az ő fantáziavilágában bolyongva. Ez a világ nekem egyszerre puha, selymes és erotikus; valahol a legmélyén pedig részint halálos, részint pedig iszonyatosan fájdalmas - mert akkor már tudtam, hogy ott olyan vágyak és álmok lapulnak, amelyek egyszerűen beteljesíthetetlenek - s amelyek talán örökké elválasztanak minket egymástól. Illetve... talán egyszer, egyetlen pillanatra összeköthetnének. Mint mikor a lepke egyesül a fénnyel, amely megigézte.
Ez a fantáziavilág fehér és puha, mint a hó, és vörös, és fájdalmas, mint a vér. De hogy gyönyörű a maga nemében, - az elvitathatatlan.
Aztán szeretkeztünk - közben alattunk egyszerűen szétesett az ágy, a sokcsillagos szálló összetolt ágyai külön életre keltek, elhúzódtak egymástól és mi a földön találtuk magunkat.
Nem baj, jó volt az úgy is. Nekem már mindenhogy, és ő se tiltakozott.
Repültek a percek, persze ismét alvás nélkül, és reggel az ágy szélén bizonytalanul, és a távozás gondolatát is nehezen megemésztve ott ült az én szerelmes-kékszemű Mérnököm (ezt a szerelmes-kékszeműt ő mondta saját magára egyszer, és igen, pontosan tudtam, melyik pillantására gondol.. csak, mert ő nem volt szerelmes belém.. tudjuk).
Aztán elrohant a másik szállodába, közben odavezényelte a kollégáját, hogy fuvarozzon engem, kimentünk a Balaton partra, és megvártuk őt - kihozta a gyermekeit is, s én éreztem, hogy ez óriási dolog.
Kis séta után nekik - technikai okból, a kisfiának átázott a cipője - vissza kellett menniük, és én a kollégára maradtam, pontos utasításokkal és instrukciókkal, hogy mit kell velem csinálni, úgymint: ebédeltetés, társalgás és hazafuvarozás.
Becsületére váljon a srácnak, remekül helyt állt. Míg társalogtunk, nekem felrémlett kicsi szőke kolléganőm-barátnőm (), és elképzeltem, hogy ők ketten alkatilag, jellemre stb. - tulajdonképp nagyon illenének egymáshoz.
..ez volt a lejtőn a következő lépés... mint kiderült, ezzel óriási hibát követtem el: mikor elmeséltem ezt Mérnökömnek, ő azzal a lendülettel "rájött", hogy Brigit nem akarja Palinak adni. Hogy neki kell. Hogy belé is szerelmes. Sőt. Csak belé.
Az a racionális mellékkörülmény, hogy Briginek egyébként férje van, Palinak meg barátnője, tulajdonképp egyikünket se zavarta - ami, belegondolva, alapvetően röhejessé teszi ezt az egészet.
De talán ez az egész történet már régen nem a racionalitás szintjén zajlik.. tekintetek, érzések, álmok világában vagyunk, és ott bármi lehetséges: húsz éve összeakadt pillantásból kései-örök szerelem; s ha ez lehet, akkor bármi, bármely megálmodott kapcsolat valóra válhat esetlegesen a jövőben, nincs már tér, idő, és egyéb képzelet szülte korlátok. Vagy mégsem - ez már talán annyira nem is lényeges. Hisz a fantázia szintjén már meg is valósultak mindezek. Lehet, hogy az a történet, amit életnek nevezünk, tulajdonképpen sohasem a realitás szintjén zajlott, csak mi emberek menekülünk a metafizikai világ dolgai elől és hisszük, hogy így jó - jó, mert egyszerű, és nem látjuk a buktatókat. Menetelünk boldog tudatlanságban, aztán ha véletlenül elesünk és megütjük magunkat, akkor felállunk, leporoljuk, szidjuk a gödröt és csodálkozunk, hogy miért nem láttuk ezt előre - aztán megyünk tovább, mit sem tanulva az esetből, mint a szemellenzős ló..
Máskülönben hogyan lenne, hogy mikor Brigivel találkoztam az Allee-ban, egy mondatnál - egészen másról folyt a szó - de megjelent előttem Pali képe, ahogyan ott ül mellette?
Mondom: Palié. Nem Mérnökömé..
De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre Karácsonyra készülődik a putri és a luxusszálló. A putriban a gyerekek lázasan igyekeznek az örökös lakásfelújítás mint életforma nyomait eltüntetni, megfőzni, díszíteni és általában mindent megcsinálni, amit kicsi életük eddigi összes évében Anya csinált helyettük - és még szavuk sincs, Anya szerelmes, Anya hülye, Anya helyett mindent meg kell csinálni - mert Karácsony van, és lehet, hogy Mamának ez az utolsó, hiszen már nagyon, nagyon rossz mentális és fizikai állapotban van - ezért el kell őt hozni gyertyagyújtásra, vacsorára, legalább egy kicsit, akkor is, ha Anya már köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Megbeszéltük, hogy 24-e a családé.
S így lőn gyertyagyújtás, halászlé meg rántott hús, saját süti helyett bolti; Mama mosolygott, picit megnyugodtam, - eltelt ez a nap is, végre. A hotelben sem történt semmi dráma, amennyire tudomásom volt az eseményekről.
...
Aztán ritkult a kommunkiáció.
...
26-án, a névnapján már minden bajom volt nélküle. Rossz érzéseim estére elviselhetetlenségig fokozódtak. Elővettem a lányomtól kapott Bailey's-t, és nyakaltam belőle rendesen. A gyerekeim morogtak velem, de nem volt mit tenni abban a lelki állapotban.
Este jött az üzenet: mindjárt indul Siófokról.
- Most már minek? Tíz percért? Utána fordulhatsz vissza..
- Néha tíz perc is nagyon sok tud lenni.. - mondta. Nem igazán értettem az egészet, de készülődni kezdtem.
Megérkeztek Alibi Palival, és én beültem az autóba, mondván, hogy átmegyünk Budaörsre, keresünk valami nyitva tartó helyet (Karácsony másnapján, este 10-kor biztos sok ilyen van), iszunk valamit, beszélgetünk kicsit stb.
Meg se lepődtem, hogy egyből felkanyarodtunk az autópályára..
- Most elraboltalak - vigyorgott.
Nem tiltakoztam.
Pali biztosan boldog volt, mikor végre kiraktuk őt a szülei házánál, - mi tovább mentünk és beültünk valami nyitva tartó helyre, egy kocsmaféleség volt, három hervadt f@szi nyomult ott (abból is az egyik a kocsmáros), meg egy nő, és beszélgetni kezdtünk.
Brigire terelődött a szó - bevallotta, hogy ő milyen f@szságot csinált, kikezdett vele, mert én felpiszkáltam a fantáziáját ezzel a Palidologgal.
Ott, akkor, azt hittem, hogy ráborítom az asztalt, de legalábbis leöntöm vodkanaranccsal, de tűrte volna, lángvörös volt a feje, én pedig tomboltam, de annyira, hogy a három f@szi biztonsági távolságba húzódott tőlünk, pedig előtte a Zoli nevű már szállást is ajánlott, meg a kezemet is csókolgatta üzlet reményében.
Végül feloldottam a drámát, magamhoz öleltem (ó, ha tudnád, hogy nyolcvan nőt elviselnék egyetlen ölelésedért - gondoltam magamban, örömmel konstatálva, hogy remeg a megkönnyebbüléstől, hogy nem taszítottam el) és nekiindultunk szállást keresni az éjszakában.
Az ezt követők kissé homályba vesznek, talán a vodkanarancs, vagy a bánat okán, de végül is valahogyan hazakeveredtem - épp, hogy kialudtam magamat, mikor is jött Írónőnk előszilveszteri bulija, ahová, bár még délután is azt taglaltam magamban, hogy van-e értelme egyedül elmenni, mert a család miatt nem tudott erre egyértelmű választ adni - de mégis beállított.
Nagy boldogsággal mentünk hát bulikázni, bár nekem már attól zöldülni kezdett a szemem, hogy elvonultak barátnémmal beszélgetni - de keményen tartotta magát, vagy Írónőnk nem volt annyira szimpatikus, nem tudom - mindenesetre újabb szerelemroham nélkül megúsztuk az estét, táncoltunk egymással nagy szerelmesen; majd elmentünk a házukba, az első két hétben megszokott és azóta egyre súlyosabban hiányolt fürdés-beszélgetés-csokievés-masszázs kombóra, (mely ennek a kapcsolatnak a szilárd vázát jelenthette volna, lévén mindkettőnk számára a nap fénypontja - ha Hercegnő nem rabolja el tőlünk.. stb., nem ismétlem magam. Jó, jó jó de jó nekem, jó nekem..).
Aznap este egyébként tényleg jó volt.
Rácsodálkoztam, hogy mindkettőnk telefonjában a lejátszási listán első helyen volt Barbara Streisand száma.. Vajon miért is?...
Mindenesetre aznap erre táncoltunk összeborulva.
Barbara Streisand - Woman in love
Másnapra összeállt a Terv.
- Figyelj! Együtt fogunk szilveszterezni, meglátod! Eljátsszuk a Miniszter félrelép című filmet. Te leszel Dobó Kata. Hallgass ide. Most elmegyünk Törökbálintra, összepakolsz, és lemegyünk Siófokra. Keresünk neked szállást, esetleg kedves barátod, X úr panziójában, ő úgyis nagyon boldog lesz, ha vendégül láthat téged - utalt arra a december eleji estére, a második együtt töltött éjszakánkra, ami szintén Siófokon, X úr panziójában zajlott, mikor is három mérnök (Ő, Pali és X) társaságában töltöttük az estét, és X, bár látta szemeivel, hogy itt egy románc van kibontakozóban, s saját bevallása szerint boldog, de legalábbis elégedett házas ember, mégis, szemmel láthatóan majdnem rosszul volt a gondolattól, hogy az éjszaka hátra lévő részét nem vele osztom meg.
(Mérnököm végig figyelte az eseményeket.
- De hát esélye nem volt!
- Láttam...)
Szóval, ott megszállsz, legalább pihensz egy kicsit, úgyis rád fér. X majd ellát minden jóval, emiatt nem kell aggódnod. Aztán, ha el tudok szabadulni, úgyis jövök.
- Rendben van - álltam rá a dologra könnyedén.
Az események gördülékenyen haladtak. Annyira, hogy nem volt kedve még a hotelbe történő visszatéréshez sem.
Aznap végigautókáztuk ismét a Balaton-felvidéket - isteni élmény volt, mint mindig. Elmúlhatatlanul szeretem azt a helyet, mindig is szerettem, de mostantól végképp összeforrt Vele az elmémben. Jártunk Kékkúton is; kirándultunk a szentbékkállai kőtengernél, és én hallgattam élete egyik nagy szerelmének történetét, aki nem szerette őt - akiért ő a mai napig odavan, és akinek távozását az életéből Hercegnő számlájára írja azóta is. Vele jártak ott, akkor tavasz volt, és orchideafélék nyíltak, és azóta sem felejtette el, pedig a lány végig a reménytelen szerelméről beszélt, egy repülős kapitányról.
Én sem fogom, pedig tél volt, nem nyíltak virágok - és a fiú, akivel ott jártam, a reménytelen szerelméről beszélt, egy stewardessről.
Beszélt arról is, hogy Hercegnő soha nem hagyta őt megélni ezt a szerelmet, hogy elolvasgatta az üzeneteit, terelte és irányította az életét, hogy többször bevitette a pszichiátriára, hogy hogyan és hányféleképpen avatkozott be az életébe - és hogy már nem is csoda, ha paranoiás, mert annyi szörnyűség történt vele.
Sajnáltam nagyon mindezekért.. sajnáltam, és nem tudtam, hogyan tudnám meg nem történtté tenni.
...
Hercegnő este felé már rengeteget telefonálgatott, ő pedig kelletlenül hol felvette a telefont, hol nem. Ha felvette, egymásnak ellentmondó válaszokat adott, és közben csendben vidult. El kell ismerni, frappánsan, sőt, szórakoztatón csinálta. Erre mondják: a hülyítés magasiskolája.
A kihangosítón hallgattam a beszélgetéseket, mélységes csendben voltam, és meglepődtem, hogy ez a szegény nő miért ennyire zaklatott, miért van így beszűkülve a tudata, és miért viselkedik úgy, mint a gyerek, akinek elvették a játékát.
...azóta pontosan tudom, mit szokott átélni a férje mellett. Pontosan tudom, mitől készült ki ennyire.
Akkor még a boldogabbik oldalán voltam a történetnek, valahol ott, ahol most Brigi jár - és onnan ez az egész teljesen máshogy látszik.
Ó, nagyon máshogy.
De ne szaladjunk előre...
...
Beültünk valahová vacsorázni is, finom volt a kaja, beszélgettünk - későn értünk a panzióhoz. Mérnököm vacillált is, hogy ne inkább a másik szállodát válassza a maga csillagaival - nem szívesen hagyott ott a panzióban engem; talán az - alacsonyabb összegű - számla miatt volt lelkiismeret furdalása, vagy X szándékai felől volt kétsége, nem tudni - de én sokkal szívesebben szálltam meg a panzióban, mint a luxusszállóban, nagyobb biztonságban éreztem magam X védőszárnyai alatt, mint a sok csillag árnyékában, és Mérnököm beadta a derekát, bár valamit morgott nodokról és gráfokról. Én viszont örültem, hogy a lehető legközelebb leszek Hozzá - hiszen ha elhúzom a függönyt, pontosan a szállodát látom az út túloldalán.
X, amint meglátott minket, rögtön intézkedni kezdett, hogy nekem a lehető legjobb kiszolgálást biztosítsa. Riasztotta a családot is hősugárzóért, nehogy megfázzak a fűtetlen szobában.
Fáradt szervezetemnek nagyon jól esett a vendéglátás magas színvonala - lehet az ember oda a sok csillagért, de tény, hogy ezt a személyes kedvességet csak igazi vendéglátóstól kaphatja meg.
X tökéletes vendéglátós, ez tény.
Mérnököm enyhén felszaladt szemöldökkel figyelte az eseményeket, majd elköszönt és távozott az út túloldala irányába.
Én pedig elvonultam a laptopommal és az új fülhallgatómmal a szobámba pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.