Végül is, az az én hülyeségem, hogy miért ragaszkodok ennyire az otthonomhoz... de nem tehetek róla, ma még morgós is voltam, egész pontosan morgásra morgással válaszoltam, bár nem szokásom - ilyenkor általában a szám szélébe harapok, nyelek egyet és eleget teszek a felém irányuló elvárásoknak. Ma nem sikerült ennyire toleránsnak lennem... valóságos elvárásheggyel válaszoltam.
Hogy jogosan-e, ...hát nem biztos. Tulajdonképpen, mindezek kizárólag az én nyomoraim. Igazságtalan dolog másokat terhelni velük. Nem lenne muszáj nekem autót fenntartanom, meg házat, ha úgyse megy a dolog külső segítség igénybe vétele (szerelők, kőművészek és egyéb ismeretlen és érthetetlen állatfajták) nélkül. Sokkal egyszerűbb lenne behúzódni valami sátorlap alá az út szélén, és várni a happy endet (ugye aszongya a fészbukk-bölcsesség, hogy amíg nincs hepi, addig nincs end se, akkó' sose lesz itt end, az fix).
Mindenesetre az elemi bánat, amit az időjárási víziszony csak tovább ront, a mai napra morgós és rosszkedvű banyát csinált belőlem.
Az autóm megint a drága jó szerelőknél, se kép, se hang róla, nem tudom, hogy örüljek-e neki vagy szomorkodjak miatta, hóttideg vagyok mindenesetre, azt se tudom, hogy még mennyit fognak követelni rajtam azért a sz@rért, amit eddig se voltak képesek nagy összegért kicsit rendesen megcsinálni. Gyanítom, hogy jó, ha a jövő hét végére lesz valami belőle, ami egyrészt tragikus a maradék családi összetartásra vonatkozólag, másrészt majdnem szerencsés, mert egyelőre nem látom kristálytisztán, hogy miből fogom kifizetni azt a nem tudom mennyit, amit még ki fognak találni nekem.
Ez nem elég, megint esik ez a nyomrult eső, és ázik a heveder, illetve ha még csak a heveder ázna, de a ház sarka is ázik, amit Banduci végigásott, és azután nem temetett be. Itt hagyott engem, mint Szent Pál az oláhokat, elhúzott Sopronba... én meg csak figyelem, ahogyan most már nem a csövek, hanem személyesen a Teremtő gondoskodik róla, hogy az alap és betonkoszorú nélküli "házam" falai egyszer csak leomoljanak. A repedések tovább híznak, és egyszercsak elmondhatom majd, hogy bent van kint, vagy kint van bent... ez szabadon választott. Mert megénekelték már, hogyaszonnya: "És a kőfalak leomlanak". Ugyan nem pont szó szerint gondolták, de már teljesen mindegy nekem, azt hiszem.
Már csak abban reménykedek, hogy ez akkor fog ez bekövetkezni, mikor épp a túlméretes ágyamban alszom, és rögtön fejbe talál egy gerenda, de jó alaposan. Ez különösen jó forgatókönyv lenne abból a szempontból tekintve, hogy elhunyítsak végre, vagy legalább végleg murugya lehessek, mer' a szakértők szerint azoknak az élet ünnepnap. Nekem, mióta felnőttem, még sose volt az élet ünnepnap, lehet, hogy még ez köll hozzá. ...hát igazán bekövetkezhetne már.
Egyébként én is tudom, hogy ronda igazságtalan féreg vagyok, de ettől se nyugodtabb nem leszek, se... áhh.
A ma délelőttöm kőművészvadászattal telt, nem túl sok sikerrel, ezek kinéztek a nedves külvilágra és egyiknek se támadt elemi indíttatása megmozdulni kicsinység.
Nem tudom, mi tévőnek kéne lennem, a lányom sem kapta még meg a diákmunkájáért járó pénzt, holott elmúlt tizedike. Állami szektor... tudjuk... nekik lehet.
Ennek ellenére ráhivatkozással vásárolt magának egy kabátot meg egy bakancsot, holott én bérletre adtam a pénzt, másra nem is futotta volna. Hajam tépem ezektől a dolgoktól is.
Ez a ráhivatkozás az én családtagjaimnak nagyon megy. Profik benne. Apájuk például, mielőtt érkezett augusztusban, arra hivatkozott, hogy sokba kerül az autóbérlés, és Renta Karcsi helyett inkább kifizeti nekem az autószerelés egy részét, ha használhatja az autót. Ki is fizette... használta is... azóta meg nem kaptunk tartásdíjat. Tanulság: megint én voltam hülyének nézve: fizethettem Banduci soproni kirándulásának havi költségeit a q.va nagy semmiből, most meg még a lányom bakancsvásárlása. áááá. Jól vagyok. Minden szinten. Szinte minden.
Mindenesetre ha rövidesen nem lesz itt támfal, akkor megoldódik a lakhatás kérdése: cseresznyefa alja leponyvázva, középen tűzrakóhely... idilli kép, aztán majd beszélgethet Mr. Weismüller a bankszerű megjelenésről.
Szebb jövőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.