Banduci a kanapé és a fotel között, egy egyenlőszárú háromszög csúcspontjaként, lovaglóülésben ült a széken, a háttámlára támasztva alkarját. Minden porcikája maga volt a megtestesült figyelem, idegei pattanásig feszültek, készen arra, hogy egyetlen rossz szó elhangzása esetén közbeavatkozzon. Sajnáltam a fiamat emiatt a zaklatottság miatt... és a lélegzetem is elakadt attól, hogy mennyire hasonlít az apjára.
...
- Miért, hol van itt a rossz? Én nem látom... - nevettem el magam kissé gúnyosan.
Senki nem nevetett velem.
...
Az indiánok úgy tartják, hogy ha egy asszony állapotos lesz, az annak a jele, hogy a férje szelleme legyőzte őt. Ezt a legendát én badarságnak tartottam. Addig a napig.
...
- Kértelek, hogy vigyázz! Megígérted! Terhes leszek, meglátod, terhes leszek!!!
Nagy Fal felült az ágyban és -sose felejtem el - elégedetten nevetgélni kezdett.
Meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben.
Akkoriban én már elég pontosan ismertem a testem működését, a termékeny napokat - a hagyományos fogamzásgátlás híve voltam. Persze, előfordulhatott volna úgy is, hogy hiba csúszik a "matekba".
De az a vigyor egyértelművé tette számomra, hogy itt nem hibáról van szó, hanem előre eltervezett merényletről.
Alig három hónapja ismertük egymást.
Nem csodálkoztam, mikor két hét múlva pozitív lett a teszt.
Addigra már viszonylag lehiggadtam. Sokszor átgondoltam a kérdést, és rászántam magam, igen, rászántam magam az abortuszra. Bár teljesen ellentétben állt az életfelfogásommal, és utáltam magam miatta - de úgy éreztem, nem engedhetek a zsarolásnak. Hiszen ez olyan, mint egy bűncselekmény.
Egyik nap közöltem Nagy Fallal a döntésemet. Akkor épp Kamaraerdőben laktunk, apám romos házában, melyre sok milliót lehetett volna költeni. Ehhez képest egyedül én dolgoztam...
Mikor este hazaértem, Nagy Fal helyett egy búcsúlevelet találtam a konyhaasztalon: ő márpedig öngyilkos lesz, ha én ezt a gyereket elvetetem, mert sose szerette őt senki se. Ő csak azt akarta, hogy legyen egy gyereke, ha az se lesz, így értelme az életének. Kimegy Kamaraerdőbe, és felakasztja magát.
Már alkonyodott... fáradt voltam a munkától, az állapotomtól, a gyötrődésektől... de végigrohantam keresztül-kasul egész Kamaraerdőt, keresgélve Nagy Falat. Mire visszaértem, (anaemia gravis) zúgott a fejem, szédültem, hasogatott a derekam.
...
Ott találtam a kis drágaságot a konyhaasztal mellett. Jót nevetett rajtam, egyem a zúzáját. Egész idő alatt a padlásról leste, hogy én mit rohangálok össze-vissza. Esze ágában sem volt az öngyilok.
...
Aznap este idegösszeroppanást kaptam. Görcsösen zokogtam, zokogtam és zokogtam. Még napok múlva is alig álltam a lábamon.
...
A Fény elsötétült, a szellem legyőzetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.