Doktornő

Mikor leült velem szembe, rögtön Morgó mondása rémlett fel bennem: Te vonzod a hülyéket! - és tényleg, felszállás után szinte körül sem nézett, rögtön csörtetett oda hozzám, és elhelyezkedett a velem szemközti széken, zavartan mosolyogva.
- Bocs, hogy zavarok.. ne haragudj.. nem tudnál adni háromszáz forintot?
Egy pillanat alatt felmértem, hogy kivel is állok szemben: egy - nagyjából - korombeli nő, szépen felöltözve: (mű)bőr kabát, farmer, csinos táska - fekete haj, széles arccsontok, kreol bőr, kedves mosoly - származását tekintve valahol a kunok és a kisebbség között helyezkedett el, de ez nem lett volna baj az esetében. El tudom képzelni, hogy valaha régen ő egy nagyon megnyerő jelenség lehetett, így, ezekkel a testi adottságokkal egyetemben.
Pont ezért volt rossz látni, hogy mivé tette őt - az alkohol. Mert - sajnos - messziről áradt belőle az olcsó szesz és a sodrott cigaretta bűze. Arca felpüffedt, szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek.
- Nincs! - mondtam határozottan. Láttam a szemén, hogy nem érti ezt a szót (tulajdonképpen, figyelemmel anyagi helyzetemre, megtiszteltetésnek vehető, hogy nem nézni ki belőlem, hogy nincs háromszáz forintom), így kifejtettem bővebben. Elismerem, a kifejtésnek volt némi bántó éle, - de talán, (pont emiatt remélem), hogy hasznos volt.
- Nézze, magából árad a pia- és bagószag. Ne haragudjon, de én ezt nem fogom finanszírozni. Én soha életemben nem szívtam el egy szál cigit se, és inni se szoktam. Egész életemben hülyére dolgoztam magam, és nézze! - emeltem fel a kezemben tartott munkadarabot - magamnak készítgetem a ruhákat, mert még erre se nagyon telik. Az egyetlen bűnöm az, hogy három gyereket szültem. Semmi több. És mégis nyomorognom kell. Igen, ez egy kemény világ. Az embernek tudomásul kell vennie, és meg kell tennie mindent ennek ellenére azért, hogy a felszínen maradjon. Keménynek kell lennie.. nem pedig pusztítani önmagát!
A távol ülő fekete szempár szinte fennakadt, gazdája még el is fordult tőlem. Ez utóbbit nem bántam - nem volt annyira kellemes szagolni a kipárolgásait.
Hogy őszinte legyek, engem is meglepett a kirohanásom - de a java még hátra volt.

- Jobbulást kívánok! Annyit még hadd mondjak el, hogy nekem is van két gyerekem. És altatóorvos voltam, de elvesztettem az állásomat.
- Azt nem csodálom! - bukott ki belőlem még ez is, (még belegondolni is rémes, hogy mi van, ha csak egy betegnél is túladagolja az altatót..)
Visszanézett rám, és olyan igazi, őszinte fájdalom volt a szemében, hogy szinte elszégyelltem magam.
- Vigyázzon magára - mondta.
- Maga is. És... mielőbb keressen fel egy kék kereszt csoportot. Mielőtt késő lesz - mondtam, és hosszan néztem utána.
Közben zokogott a lelkem.
...
Magyarországon össztársadalmi probléma az alkoholizmus. A jelek szerint ez a következő generációnál csak még fokozódni fog. (Ők már most többet isznak, mint amennyit mi ittunk az ő korukban.) Ennek az egésznek az eredője, alfája és omegája a kilátástalanság. Minket harmincas-negyvenes éveinkre ért utol - ők ebbe szocializálódnak. Megváltoztatni ezt az egészet csak gyökeresen új társadalmi mintákkal lehetne.
De azért ne becsüljük le a személyes felelősséget saját sorsunk alakítása iránt - akkor se, ha bánat, kishitűség, magány, nélkülözés démonai lesik-várják újabb áldozatukat.
Aki tartósan átadja magát nekik, az - alkohollal, vagy alkohol nélkül, de - elveszett.

Ezért fontos a hit, remény és szeretet - a megtartó erők.

Koncz Zsuzsa: Mister Alkohol