Vírusgondolatok

Bár elhagyatott buckákon lakom, a teljes védelem és biztonság ölében, amit részint fizikai hollétem és állapotom, részint a követett magas szintű szellemi út tesz lehetővé - de lassan-lassan mégis elér hozzám az információ embertársaimról. Az első Evelin volt, akinek állapota meghökkenést váltott ki belőlem; sok mindenre számít az ember egy fiatal nő esetében - a lélegeztetőgép nincs ezek között az opciók között.

Nincs, de ezt még meg lehet magyarázni azzal, hogy benne szegényben annyi volt a felgyűlt rosszindulat, hogy talán ez vezetett el ehhez a borzasztó fordulathoz.

De sajnos azt kell látnom, hogy a Fájszbukon egymás után lobbannak fel fekete háttér előtt a fehér gyertyák - s ezt már nem lehet a véletlen számlájára írni. Mint ahogy azt sem, hogy egyre több mentő szaladgál szerteszét; s közben arról folyik már a szó, hogy a kórházi ellátó kapacitások a végüket járják.

Ügyvédemmel, aki a devizahitelesek pénzének ismert megmentője - tőlem is megmentett vagy százhúszezer forintot, bár én nem haragszom rá, mert úgy döntöttem, hogy örökös előfizetést vásároltam kétségkívül szellemes és színvonalas, bár egoizmustól túlfűtött közösségi média megjelenéseire - mostanában többször elvitatkozgattunk a járvány várható kifutásán.

Én, védettségem teljes tudatában, állítottam, hogy előbb-utóbb mindenki átesik az immunizálódáson - ki a vírustól, ki az oltástól - és utána végre helyre állhat a Világ Rendje, kinyithat étterem, kávézó, megszűnik a dobozból kocsiban táplálkozás, maszkban mászkálás; lesz újra mozi, színház; lehet majd menni a horvát tengerpartra, meg uszodába; vagy tűzön járni, ha valaki éppen azt szeretne.

Ügyvéd úr állította, hogy márpedig védettségről legfeljebb csak időlegesen beszélhetünk, s emiatt sosem lesz már az, ami korábban volt.

Pesszimista jóslata ellen nagyon berzenkedtem.

A téma adalékául szolgált, hogy megkaptam a védettségi igazolványomat, amelyen az szerepel, hogy mint covidon átesett, június 25-éig védett vagyok.

Arról is olvastam, hogy aki beoltatta magát, annál nem lesz lejárat feltüntetve az igazolványon.

- Nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy én pontosan 06.25-én 24:00-ig vagyok védett; 06.26-a 0:01-kor pedig már támadhat a vírus. Ezek a dolgok nem így működnek. Azt sem hiszem el, hogy ha az aktív immunizálás (lásd: fertőzésen átesés) csak időlegesen ad védelmet, akkor az oltás ennél hatékonyabb lenne, pláne nem, hogy örökös megoldást jelentene. Ez logikai képtelenségnek látszik. - füstölögtem magamban.

Füstölgéseim nyomán hoztam pár tesztet az Ügynökségről és nekiálltam a családomat végigszurkálni IgG után kutatva.

Hát... nem lettem boldogabb az eredményektől.

Kis családomban jelenleg a legvédettebb Gáborka, aki nyilván többször találkozott már - covidos osztálytársak "segítségével" - a vírussal. Ennek ellenére semmi tünetet soha nem produkált. Sajnos, azonban az ő vérében is nagyon alacsony az ellenanyagszint, nagyjából annyi, mint nekem volt januárban a három hét betegség után.

Nekem már annyi sincs, alig látszik az IgG csík, inkább csak sejteni lehet.

Elkezdtem tűnődni azon, hogy talán mégiscsak be kellene adatni valamelyik szerencsétlen védőoltást - nekem, a közvélekedéssel ellentétben, sokkal szimpatikusabb a kínai vakcina, mint az RNS alapú, még fejlesztés alatt álló technológiával gyártott védőoltások. Az legalább a hagyományos eljárással készül; kaptunk már ilyen oltást nem egyet.

Más kérdés, hogy legyengült immunrendszerű betegeknek ezek ugyanolyan ártalmasak lehetnek mint maga a vírus (hasonlatosan ahhoz a tapasztalathoz, amit már itt emlegettem: hogy Anyám házában több idős néni is furcsa módon eltávozott az élők sorából pár nappal az influenza elleni védőoltás után).  Decemberi tapasztalataim alapján tulajdonképp bizakodó lehetek saját személyemet illetően, és azóta már sokat erősödtem is; tehát nem hiszem, hogy nagy bajt okozhatna a kínai vakcina.

Viszont felmerül a kérdés, hogy minek.

Minek, ha - a védettségi igazolványokon állítottakkal szemben - úgysem véd pár hónapnál tovább? Mert az teljes nonszensz lenne, hogy élő vírus elleni győztes küzdelemből úgy kerüljön ki a szervezetem, hogy csak pár hónapig védett; de bezzeg elölt vírusokkal való "randitól" úgy kicombosodna, hogy örök élet meg három napig tartó védettségem lenne.

Ezt orvosok sem hihetik ép ésszel.

Aztán eszembe jutott az is, hogy hiszen nemrég találkoztam a kisfiammal, aki épp akkor volt nyakig a vírusban. Semmilyen tünetem nem volt azóta sem.

Meg az is, hogy épp most hallottam egy ügyfelemtől, hogy ismerőse Pfizer második oltás beadása után három héttel halt meg covidban.

Hajlok rá, hogy ezek a tesztek, védettségi kártyák, közvélekedések, propagandák sem érnek semmit, csak arra jók, hogy az embert még jobban összezavarják.

Maradjunk tehát továbbra is a test-lélek-szellem szent háromság erősítésénél; együnk nagy dózisban D(+K) és C vitamint; fermentált ételeket; menjünk friss levegőre, sportoljunk lehetőség szerint; ügyeljünk mentális egészségünkre, ne engedjünk a lehúzó gondolati mintáknak; és kérjünk minden nap reggelén isteni védelmet magunk, otthonunk és szeretteink köré. Sőt ne csak kérjük, hanem vizualizáljuk is a védőburkot, ez most tényleg nagyon fontos.

Rafael arkangyal