Thétáról, bétából

 Némely transzcendentális utazásom kiemelkedő mozzanatait szeretném megosztani Veletek ez úttal. Előbb azonban hadd elmélkedjek kicsit energiáról, hitrendszerekről, miegyebekről - részben a Theta Healing könyvben olvasottak alapján, de saját tapasztalataimat is belevegyítve.

Robinak mindig azt mondogattam: én nem tudom, mi ez az erő, talán még a mesterei sem tudják pontosan, hogyan és miként működik - de működik, ezt életem folytán számtalanszor volt már módom megtapasztalni. Nem véletlen, hogy annyi film és irodalmi alkotás foglalkozik vele.

Valahogy úgy van ezzel az emberiség, mint az ősember az elektromossággal. Látta, hogy létezik, tapasztalta - villám, súrlódás, hogy csak két lehetőséget említsek a találkozásokra - de nem tudta, miért, mi végre.

Ez az elektromosság hasonlat annál inkább ül, merthogy a pszichojelenségeknél is, mintha valami alacsony intenzitású, viselkedésében elektromosságra hasonlító (bio)energiával találkoznánk.

Kezdve a meditáció alatt megváltozó agyhullámokkal; a meridiánpontokon el- elakadó energiaáramlással; a bőrviszketéssel - ez utóbbit először az Istvánnal való szakításom után éreztem; egyszerűen viszketegségem volt mindenhol, nem bírtam nyugton ülni és dolgozni - s csak a nagyon erőteljes, fizikai edzés (úszás... a víz jó vezető.. jaj de hiányzik...) vetett véget annak az időszaknak.

Nos; amióta meditálok, megfigyeltem, hogy az elmélyülés egy bizonyos fázisában előjönnek a pontszerű viszketések; sőt, azt is megfigyeltem azóta, hogy ezek jellemzően meridián pontokon vagy azok egy-másfél centis közelségében támadnak.

Aztán persze van a mély théta állapot, mikor tényleg megszűnik a külvlág. Nem, nem mindig érem el, de az bizonyos: érdemes rá törekedni, mert tíz perc ilyen állapot után úgy kel fel az ember, mint aki kialudta magát - ezért is nyűgös dolog este meditálni, mert utána nehéz elaludni.

Viszont már alig várom az estéket, hogy meditálhassak, vagy legalább hangtálak rezgéseit hallgassam. Legújabban már annyira elvont dolgokat művelek... vannak olyan youtube videók, amik fél órán át egyetlen hangot játszanak le.

Egyetlen hang rezgése árad a koponyám két fala között, áthangolva benne valamit - s közben gondolatban a tanultakat alkalmazom; légzés, Földanya, húzd fel az energiát, lásd a csakráidat kinyílni... a kéknél melegség, furcsa aktivitás, nocsak... hopp, már ott is vagyok teremtő síkon; nini, mit hoztam ide fel? Mi ez a furcsa izé?

Hjaj. Ez a gerincem. Meg kéne gyógyítani. Nosza, Mindenség Teremtője, ezek szerint elrendeltetett, hogy ez a gerinc meggyógyul végre.

És látom, ahogy az egész kifényesedik, a sérveknél, kopásoknál különösen sugárzik belőle a fény. És ettől boldogság árad el bennem... aztán a maradék értelem is kikapcsol; s mikor elhalkul a hang, és magamhoz térek (fél óra után), olyan az egész, mintha átaludtam volna az éjszakát. És nincsenek fájdalmak.

Máskor ismét felmegyek teremtő síkra (a Théta könyvben leírtak szerint az ember úgy közlekedik oda-vissza, mintha csak egy csapóajtó választaná el a teremtő síktól; s lehet, hogy ez tényleg így is van; csak az a csapóajtó eleinte a sok rozsda miatt nehezen mozdul) - épp tanulmányoztam a könyvet, s a hitrendszerekről, és a programok kicseréléséről szóló rész szinte megszólított. (Voltak már ilyen "programkicserélős" élményeim nem csak thétában; utólag ide sorolnám egy csomó egzisztenciális hiedelmemet, melyeket már átírtam korábban. Szóval a dolog igenis, működik.) Előtte kínlódtam a csípőmmel; s ettől felrémlettek régi olvasmányaim bizonyos összefüggésekről az alsó szakaszi gerincsérv meg a csípőízület kopása és deformálódása tárgyában; melyet előszeretettel gyógyít a modernnek nevezett tudomány protézis beültetésével, mondván, hogy ez az egyetlen mód az életminőség szinten tartására - s megérkezve a teremtő síkra, (ki tudja, honnan szedve a bátorságot), nagy magabiztosan kijelentem: "Mindenség Teremtője, kérlek, cseréld ki bennem azt a hitrendszert, hogy a csípőízület gyógyíthatatlan, arra a hitre, hogy a csípőízületem meggyógyul" (próbáltam a szót, hogy "egészséges", de nem hangzott jól - a "meggyógyul"-lal viszont semmi baj nem volt) - majd tíz perc múlva felkelek az ágyról, és nem fáj.

De ami még ennél is érdekesebb: következő nap elmegyek Szandrához jógázni, és egész idő alatt csípőízületet erősítő mozgásokat gyakorolunk. Amiket máskor tizede ennyire sem.

Szinkronicitás? Véletlen? Teremtés?

Amióta meggyógyult a méhem, bármi is, de élem.

A Titok meditáció szó szerint ezt mondja:

"Elménk erejével börtönöket vagy palotákat hozhatunk létre, gazdagságot vagy szegénységet teremthetünk magunknak, örömöt, vagy szenvedést élhetünk meg. Az olyan gondolatok és képek, melyeket elménkben folyamatosan ismétlünk, mint egy személyes mantrát, a valóságunkká válnak."

Ezen a megállapításon sokat elmélkedtem már, és rájöttem egy érdekes összefüggésre a testem működéseiben.

Tudjátok, sok éven át, míg az eltartotti terhek a nyakamon voltak, egyfajta szűkösségtudatban éltem az életemet. Ha hó vége felé fogytán volt a pénzem, szabályos pánikba estem. Ez rengetegszer vezetett súlyos eperohamokhoz, melyek közvetlen kiváltó oka a gyomorsav, epe túltermelődése volt.

Akkoriban a köldökcsakrám volt kihívásoknak kitéve; az anyagi dolgok mindig azt támadják; s a konfliktus jellegét ugyebár az az érzés jelentette, hogy kevés vagyok. Folyton azon járt az eszem, hogy nem tudom megadni a gyerekeimnek, amit szeretnék - hiába kerestem átlagon felül, mégsem volt elég a pénz a vállalt életfeladataimra. A szervezetem ezek miatt a gondolatok miatt az emésztőnedveknek a túltermeléséval próbált erősebbnek, hatékonyabbnak lenni a probléma megoldásában. 

Mióta nincsenek ezek a gondok, jóval kevesebb a gondom az emésztőrendszeremmel (meggyőződésem, hogy ha nem "gyógyítják" műtétek sokaságával, már régen és valóban meggyógyult volna).

Aztán eljöttek a Roberto mellett töltött éjszakák hosszú sorai - ezeknek még annyi idő sem kellett, mint az egzisztenciális problémáknak, hogy kicsináljanak. Elég volt minden este végiggondolni, hogy én mennyire értéktelen nő vagyok, hogy nem kellek a páromnak; majd ezekkel a gondolatokkal álomba merülni - már kész is volt a program a petefészkek számára: ti most termeljetek ösztrogént. Sokat. Hátha észreveszi hogy egy nő fekszik mellette. Nem? Akkor még többet. Határ a csillagos ég... és a mellrák. 

No meg a jamgyökér. Meg a meditáció.

Tehát, ha valamiből túltermelés van a szervezetben, annak mindig valami elégtelenséggel kapcsolatos a gondolati háttere, amely túlműködésben manifesztálódik fizikai síkon. (Olvastam erről, igen; de az embernek ezt a saját életében így összerakni, az valami hatalmas felismerés.) Nyilván van ilyen a többi csakrára is; nekem a személyes tapasztalatom a napfonat- és a szakrális csakrára korlátozódott; egy életbe ez is bőséggel elegendő, de ez nem jelenti azt, hogy mások, más területeken, nem élhetnek meg hasonlókat.

Tehát mostanában már csak arra kell figyelnem, hogy a fenti gondolati mintáknak a legkevesebb teret se adjam; mert egyébként a gyógyulás megtörtént - érzem. A méhem kiterjedése nagyjából megfelel a fiatalkorinak; a mélyben tekergőző kígyók elmúltak (amint ezt a műtét során meg is erősítették); a "helyes kis darab" az Újrakapcsolás során eltávozott; s ma az ötödik napot töltöttem jamgyökér nélkül - kicsit már kezd hiányozni (ezt a tenyerem, talpaim megfelelő reflexzóna pontjain jelentkező égő érzés jelzi finoman, de egyre határozottabban), de a holnapi napot még ki kell bírni nélküle. Mennyiségre is kevesebbet tolok már, a négyszeres adagról a duplára sikerült levinni a napi szükségletemet - de tudom, hogy lesz ez még kevesebb is.

Nyáron majd elmegyek egy ultrahangra is - de nem kell ezt elkapkodni, semmi ok rá, addig még erősítgetem a meridiánokat, az idegpályákat, finomítom az egyensúlyi állapotot a szervezetemben.

Viszont amire igazán fókuszálom a gyógyító erőmet, azok már nem szépséges és nagyon szeretett női ivarszerveim - hanem a gerinc és a csípő területe.

Azt hiszem maximalista vagyok. Én egészségesebb akarok lenni, mint a rák kialakulása előtt voltam. Ez a legfőbb célom. (De nem az egyetlen; kezdenek célok érkezni az életembe, és ez jó.)

A Titok - Az Egyetemes Értelem meditáció

Ez egy nagyon nagy hatású meditáció a maga ellentmondásosságával. Amikor először hallgattam (ezeket csak fülhallgatóval ajánlott, nem véletlenül) napokig más embernek éreztem magam. Olyan volt, mintha tényleg bennem volna az egész galaxis... nagyon furcsa volt; s bár az értelem aggódott a sok negatív szó miatt, mely elhangzik benne, mégis, újra és újra hívnak a furcsa, pulzáló hangok; távoli csillagok üzenetei, a "fénykód" - s az a kozmikus életérzés, ami átitatja az egészet.

Segítőmnél meditáltunk néhány nap múlva; olyankor ő vezeti a meditációt, ráhangolódva az "alany" energetikájára, ő ebben rendkívüli - s furcsa dolog történt, egyszerre kint találtuk magunkat a világűrben; ő csillaghajókat látott, melyek személyzete - az én legénységem! - már nagyon vár engem; én pedig egy távoli bolygón egy fényes, oroszlánszerű lényt, kinek szívcsakrájából fénysugár érkezett az enyémbe; s egy különös szimbólumot; mely sötétkék volt, mint a Világűr; tizenkét ágú csillag formájának minden csúcsán egy-egy csillagszerű, pulzáló pont; s közepén, külön álló körben - maga a Föld.

Próbáltam megfejteni a jelentését, de leginkább csak egy dolog az, amivel azonosítani tudtam, bár annak kevesebb ága van. 

Az pedig nem más, mint a sheriffcsillag.

...

Nem szoktunk sci-fi jeleneteket haluzni, ha valaki ezzel gyanúsítana meg minket, teljesen jogosan tagadnánk - igen, végzünk lelki munkát, néha látomásaink is vannak, de nem ebben a stílusban; ezen éppen azért akadtunk itt le ennyire, mert teljesen eltért az egész élmény a "szokásos" pályától (bár nincs olyan hogy "szokásos", de ilyen plejádi-scifibe illő-űrizémiez még soha nem volt. Bár az is igaz, hogy még soha nem éreztem, hogy bennem van az Univerzum, vagy ilyesmi).

Ha leegyszerűsítve össze akarom foglalni a (kettőnk által) látottakat, azt kell mondjam, hogy én vagyok a Föld bolygó kirendelt sheriffje, akinek fénytestű földönkívüliek várják az érkezését és egy oroszlánszerű fénylény szereti és támogatja.

Azért ez gyönyörű kép, különösen, hogy sosem foglalkoztam földönkívüliekkel, nem akartam rendőr se lenni (nemhogy sheriff), és nem volt tudomásom semmilyen oroszlán jegyű kötődésről.

...dehogynem, de erről majd később.

Szóval ennek a vizualizációnak az értelmét... talán egyszer fellelem. Remélem.

Remélem?

Hmm.

Lehet, hogy kissé félem inkább. Mint anno szegény Csaba a Jelenlétet.

Pedig ha félem akkor nem fogom megtudni, mit szántak nekem a csillagok...

...

Ami a negatív szavak hatását illeti, sokáig tűnődtem, hogy akkor most ez a meditáció hallgatható-e, szabad-e - majd lassan-lassan ráébredtem, hogy kell ilyen is. Tudjátok... a különbségtétel miatt. (Kitartás és különbségtétel, ez a két terület, amivel dolgom van, tudjuk.)