Újrakapcsolás

 A második alkalommal megtörtént tehát az Újrakapcsolás.

A tobozmirigyem nagyon érezte az energiákat, pulzált, lüktetett; s mikor a fejemben szétáradt az isteni Fény, a lelki szemeim előtt megjelent egy furcsa, drágakővel kirakott szem - egyenesen a homlokom közepén.

Szükés-kékes, nagy kő volt a közepén, szépen, szabályosan csiszolva - talán opál.

"Nicsak, kinyílik a harmadik szemem? Mit fogok én ezzel látni?" - tettem fel magamnak a kérdést.

Azonnal jött rá a válasz.

"A valódi szándékot."

Teljesen elképedtem. Emlékeztek talán egyszeri okfejtésemre a valódi szándékról; melyet párkeresési bolyongásaim közepette állítottam fel; - rég nem foglalkoztam vele; s ismerete immár teljesen hasznavehetetlen tudomány lenne számomra, legalábbis ebben a vertikumában a Létezésnek - no persze, ha egyéb vertikumokat tekintek, tán még nem teljesen.. no mind1 is ez, majd meglátjuk, mire lesz jó még ez az új tálentum.

Az energiák aztán, ahogyan első alkalommal is, lassan elkezdtek lefelé haladni a testemben; de ahogy első alkalommal, most sem értek végig.

Szinte éreztem, ahogy elakadnak - egyenesen a méhem tetején figyelő önérzetes kis darabban. 

Feszülést, kellemetlenséget, alacsony intenzitású fájdalmat éreztem, mintha egy dugó ki akarna jönni, de nem nagyon sikerülne mégsem.

Aztán egyszer csak megszűnt ez a gátlás, és onnantól végig hömpölygött az energia a lábaimon is.

Mikor felkeltem, elmondtam ezeket Segítőmnek, s azt, hogy szabályosan olyan érzésem volt, mintha azzal a ponttal kapcsolódni kellene a Szeretethálóra, de a bennem lévő daganat ezt meggátolná; majd egyszerre ez a gátlás elmúlt, létrejött a Kapcsolat, és onnantól az energiák szabadon áramlottak a testemben. Szabadon és gyógyítóan.

Segítőm annyit mondott: nem tudja, miért, de egy olyan mozdulatot is kellett tennie, ami nincs a szertartás leírásában. A hasam fölött egy húzó-emelő mozdulatot - meg is mutatta, milyet.

Kihúzta a dugót.