A karma hatalma

 Mai mesém előtt elöljáróban hangsúlyoznom kell, hogy nagy a karma hatalma. Ez a tény már többször megmutatkozott sorsunkban, s igen, tud az ember rossz karmát is teremteni - magának - s tud karmát kiegyenlíteni is, ha úgy esik.

Például, hiába volt igazam annak idején a horvátországi tábor szervezőjével kapcsolatosan; mégis, a kívánság, mely a retinámba égett, hogy ott áll ő is a bivalysötét éjszakában a defektes autója mellett elárvultan - nos, ez visszaszállt fejemre; abban az évben én sorozatban kaptam a defektetket, s fel sem ismertem az összefüggést, mindaddig, míg a lányom egyszer szóvá nem tette egy műszaki mentést követően: "Anyu, nem tudom, az idén mi van veled, de folyton defeket kapsz. Régen öt évente ha egyszer volt ilyen, most meg jószerivel hetente."

Igaza van - jött a felismerés; feltolult a tudatalattiból a nyári emlék, s ezzel lehetőségem nyílt - legalább magamban - bűnöm megbánására és ez által a feloldozásra.

El is múltak a defektek.

...

Robi munkahelyén dolgozik most a karma, egészen brutális módon.

Nincs erre jobb szó: brutális.

Odáig jutottam a történettel, hogy szegényt kirúgták a gépkezelői pozícióból, és megfenyegették, hogy a másodállású biztonsági őrségből is eltanácsolják.

Ez azonban elmaradt. Vártuk, vártuk - de semmi.

Így ő - jobb híján - ezt a pozíciót továbbra is betöltötte.

Akkor én az azonnali felmondás mellett tettem le a voksot; az így megkereshető jövedelem csekély, a telephely messze, az üzemanyagot sem fizetik -  de persze nem lehetett abszolválni, mert a kevés még mindig több, mint a nulla, és ugyebár Roberto kis családja drága mulatság, főként főbérlővel súlyosbítva.

Utólag azt mondom: megint igaza volt.

Igaza volt, mert olyan csodák zajlanak azon a telephelyen, amiket az ember csak tátott szájjal bámul, mint Forma1 néző a VIP páholyból. Úgy is tekinthető a dolog, mint egy előadás (drámának mondanám a műfajt) - melynek végig nézéséért még ők fizetnek.

Az első bekövetkezett "csoda" (itt most negatív értelemben) nem volt más, mint az a - tényleg nagyon szomorú - hír, hogy a telephely vezető nő, Robi ellenlábasa, akit saját környezete is sokszor az "idióta p.csa" nem túl felemelő jelzővel illetett idegbetegsége, arroganciája miatt - nos, őt szegényemet, komolyabb leckékre szólította a Sors, amennyiben lélegeztetőgépre került s már napok óta küzdenek az életéért. Tüdőembólia - ennyit lehet róla tudni; s az ember első gondolata óhatatlanul az, hogy "az Isten nem bottal ver"; valamint az is, hogy - mint ezt egyébként tudni lehet róla - nem csupán Robertónak ártott ő; mióta a céghez került, sok régi munkatársat sikerült kigolyóznia, ellehetetlenítenie.

Nos, a bűnhődés alighanem utolérte; s ha arányos, akkor bizony nagy bajokat okozott ő másoknak (okozott).

Ezzel együtt, szívből remélem, hogy lejön a gépről, hisz még csak 28 éves (döbbenet); s lesz utána ideje-módja átgondolni az életét és változtatni az emberekhez való hozzáállásán. A saját gyógyulása érdekében.

Mielőtt lebetegedett volna, az volt az egyik legfőbb ambíciója, hogy Robi főnökével megcsináltassa az üvegkáron túl lehetőleg a munkagép teljes felújítását, mindazokat a hibákat és sérüléseket, melyeket a három év használat és a karbantartás elmaradása okozott (ez a telephely dolga lett volna, az ő gépük a nyomorult).

Persze Robit a volt főnöke emiatt nem fizette ki (mondván, nem tudni, mennyi lesz az elszámolás vége); én pedig nyugtatgattam, hogy mivel ő hónapokig nem tudott dolgozni a lábtörése miatt; majd mikor visszaült a gépre, írt egy emailt a gép akkor meglévő hibáiról; egyébként pedig azt a gépet boldog-boldogtalan kezelte ezekben a hónapokban - nehéz lesz rajtunk az üvegtörésen túl bármit bevasalni; én biztosan megkifogásolom, ha más tételeket is látok kóvályogni a számlán.

Tehát elszámolás se pro, se kontra még nincs - április elején azért megkínálom vele a volt főnököt, azt hiszem, megérdemli ő azt - viszont a főnök által a telephelyre delegált új fiú a múlt héten összetört egy kamiont; erről jegyzőkönyv készült; sokba lesz a dolog; szétfagyasztotta a telep kerti csapját, de ennek ellenére ugyanolyan retkes a gép, mint Robi idejében (milyen meglepő, egy szeméttelepről beszégetünk, ez nem a Garnd Hotel), s Robitól mint portástól kérte hogy igazolja le annak az embernek a munkáját, akit a helyére alkalmazott. Nem is értem, hogy képzelte hogy ez így működhet.

De ez még mind semmi. Pénteken beszerelték az új ajtóüveget a gépre - amit ma, azaz hétfőn, mikor Robi ment szolgálatba, már nem lehetett a gépen fellelni.

Valaki összetörte a hétvégén.

Nos... jó lenne, ha valaki a cégvezetés részéről észrevenné végre, hogy ezek az események karmikusak; s tenne az ellen, hogy a Karma tovább tobzódjon a helyen; sürgősen meg kellene teremteni újra az egyensúlyt - és még csak nem is a VIP páholy nézői miatt, hanem egyszerűen azért, mert különben az egész működés tokkal-vonóval ellehetetlenül. Ez már oda halad. Hol fájdalmasan, hol viccesen - de oda.

Összegezve tehát: kedves Olvasóim, jól tesszük, ha igyekszünk nem teremteni magunk köré negatív karmát, mert visszaszáll fejünkre; szerencsés esetben rövid határidővel és enyhébb jelenségekkel tanít - ám ha hosszú idő után, netalán sorozatban elkövetett rossz cselekedeteket "jutalmaz" így a sors - nos, akkor sok jóra ne számítsunk. De a pozitív karma megteremtése sem feltétlenül szerencsés, azt mondják a bölcsek; s ebben még akár igazuk is lehet.

Igyekezzünk hát a középpontunkban maradni, ne hagyjuk, hogy kibillentsenek sem negatív, sem pozitív események - így tudjuk elkerülni a karma exkalálódását életünkben. Ne ártsunk másoknak, sem szóval, sem cselekedettel, sem mulasztással; s túlságosan segíteni se akarjunk, mert abból is lehet bonyodalom. Derűs szemlélődéssel kell a világ dolgaira tekinteni; igen, pont azzal a tekintettel, amely miatt anyám gyerekkoromban szekált a "lustaságom" miatt.

Akkor voltam az igazi önmagam.