A Cash Flow - négyszög - 1. Az "E"-k jellemrajza

Azt hiszem, a Cashflow négyszög, Robert T Kyosaki könyve a legjobbkor jött. Hallottam már talán korábban is róla - de most megtalált, leterített és beette magát a gondolatvilágomba.
Mindennek eljön a maga ideje - úgy látszik, ennek most érkezett el.
Az, hogy a pénzzel kapcsolatosan az emberek négy alaptípushoz tartoznak, alapvetően igaznak tűnik. Nagyon érdekes megállapítás, hogy azt, hogy egy ember végül is a cashflow négyszög melyik negyedében tevékenykedik, az anyagi helyzeténél sokkal jobban meghatározza a mentalitása. Mondhatni, az egyénnek a pénzhez, sőt, a világhoz való viszonyán múlik, hogy ő melyik negyedben mozog otthonosan. Minden negyed képviselőire szükség van abban a társasjátékban, amit úgy nevezünk: társadalom - de a pályák és esélyek nagyon különbözőek a négy szegmensben.

Mind a négy típusból ismerek embereket, sőt, egy adott, általam ismert emberrel kapcsolatos információim átgondolása után valószínűsíteni tudom, hogy melyik kategóriához tartozik.
Hogy az első beszélgetés alapján ez sikerülne-e, abban nem vagyok biztos - pedig ez is nagyon fontos, azt hiszem.
Az "A (alkalmazott)" típusról szóló részen viszonylag hamar átevickéltem, mindenki ismer tipikus alkalmazottakat, ilyenekkel van tele a világ, és talán ez a világ szerencséje. Vagy nem, mert - részre hajlok - szerintem az "E(egyénileg vállalkozó)"-k jelentik a társadalom gerincét - bár kétségtelen, hogy komoly korlátokkal.

Az "E" negyedről szóló leíráson ledöbbentem.
"Ez én vagyok" ismertem fel elkerekedett szemmel falva a betűket.
Emlékeztek, milyen büszkén írtam magamról, hogy "I'm a self made man"?..

Hát tessék, miket is ír minderről Kiyosaki:

"Ezek az emberek a maguk urai akarnak lenni, vagy: a maguk dolgával akarnak törődni. Én "csináld magad" embereknek nevezem őket. Ha pénzről van szó, egy vérbeli "E" nem akarja, hogy a jövedelme más emberektől függjön. Más szóval, ha egy vérbeli "E" keményen dolgozik, elvárja, hogy megfizessék a munkáját.."

Emlékeztek arra a két hónapos csörtére a Farkassal, mikor fizetésemelést kértem tőle?
Két hónap zord hallgatás után egy fillérig megadta amit kértem.
Nem voltak ellenérvek. Ha lettek volna, felhasználja ellenem, de nem voltak.
Bizony, így van ez, ha az ember "E"-vel dolgoztat.

"Az "E" negyedbe tartozó emberek nem törekszenek biztonságra, amikor félnek, hanem uralni próbálják a helyzetet, és egyedül igyekeznek megoldani a problémát. Ezért nevezem ezt a csoportot "csináld magad" embereknek. Ha hatalmába keríti őket a félelem, és anyagi kockázattal kell szembenézniük, "a szarvánál ragadják meg a bikát". Ebben a csoportban szép számmal találunk magasan képzett értelmiségieket.."

Erre példának a végrehajtásaim csokornyi történetét tudnám hozni, különös tekintettel Juci néni esetére. Hogy ezek mennyire akarták ezt a szegény kis piros autót.
Lósz@rt kaptak, nem Juci nénit.
Nagyon, nagyon sok ember feladta volna - én megtaláltam a túlélés egyedi módját.
A mottó végül is sokat segített: "Én nem aggódom az adósságom miatt. Elég nagy már ahhoz, hogy tudjon vigyázni magára."
Persze nyilván, egy kevésbé "laza" "E"-nek más stratégiája lett volna erre - nekem ez jött be, és kész.

"E csoport tagjainak kedvenc mondása ez lehetne: "Senki sem csinálja nálam jobban", vagy ez: "A magam útját járom". Az egyénileg vállalkozók gyakran nagyon erősen törekszenek a tökéletességre. Különlegesen jól akarják csinálni, amit csinálnak. Lelkük mélyén úgy gondolják, senki nem csinálja jobban, mint ők, ezért nem is bíznak senkiben, hogy az ugyanúgy elvégezné a munkájukat, mint ők maguk... ahogyan szerintük tökéletes. Ezek az emberek sok vonatkozásban igazi művészek, mert megvan a saját, egyéni stílusuk és módszerük a munkavégzésre. Ennek köszönhetik, hogy megbízásokat kapnak."

Ehhez a tételhez helyből két dolog is belém villant. Az egyik az INFP-k jellemrajzának egy nem túl hízelgő szakasza:
"Nagyon valószínű, hogy perfekcionista vagy, ami ez esetben elég rossz dolog. Valamennyi csoportmunka bukásra van ítélve, a hatalmas elvárásaid miatt." (Mint a családom. Az is csoportmunka lett volna.) - írtam ezt a kiegészítést 2011 decemberében, pedig akkor még nem is molesztált a cashflow négyszög. Ma újragondolva a dolgot, látom, hogy hány évig küzdöttem magányos harcosként, mennyi energiám ment rá erre a család dologra - és látom azt a pontot is, ahol, rádöbbenve, hogy ebből sosem lesz az, amit én szeretnék, egyetlen mozdulattal felborítottam az addig gondosan és erőn felül építgetett tornyot.

A másik gondolat, a saját stílus tekintetében, Szúróslevelűhöz kapcsolódik:
"Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani."
Nagyon, nagyon sok ember van, aki nem képes a lényeget a látszattól elválasztani.
És nekem is van egyéni stílusom.
Az én stílusom az, hogy nem látszom jónak. Rendetlennek látszom, bizonytalannak, néha kapkodok, nem erősségem a pontosság.
És mégis.
Szúróslevelű átment a teszten, ő megértette a lényeget.

"Ezt a csoportot sem a pénz érdekli elsősorban. A függetlenség, a szabadság, hogy a maguk módján végezhessék a dolgukat, és szakmai elismerésben részesüljenek, sokkal fontosabb számukra a pénznél. Ha felfogadjuk őket, a legjobb megmondani nekik, mit várunk tőlük, aztán hagyni, hadd csinálják úgy, ahogyan jónak látják. Nem igénylik, és nem is szeretik a felügyeletet."

Ehhez nincs mit hozzátenni, annyira igaz.

"Ezek az emberek sokszor nagyon nehezen találnak olyat, akinek kiadhatják a munkájuk egy részét, mert az ő szemükben senki sem ér fel hozzájuk színvonalban."
"Sok "E" típusú ember nem szívesen foglalkoztat és oktat másokat, mert a keze alól kijövő tanítványok gyakran konkurenciát jelentenek. Ennek köszönhetően viszont az "E"-k nagyon keményen és egyedül dolgoznak."

"...Akik ezt a pályafutást választják, azokkal mélyen együtt érzek. Szerintem az "E" negyedben érhetőek el a legnagyobb eredmények, ugyanakkor ez a legkockázatosabb negyed. Nagyon könnyű belebukni a vállalkozásba. A siker pedig esetleg rosszabb, mint a bukás. Ha ugyanis valaki sikeres "E", többet dolgozik minden más negyed képviselőinél... és ez sokáig így lesz. Mindaddig, amíg sikeres."

Egy ideje már eljutottam a felismerésig, hogy nagyjából a teljesítőképességem határán járok. Ennél többet egy ember nem tud dolgozni, mint amit én véghez viszek. Ráadásul magas munkaintenzitással, és a - számomra - optimális munkaszervezésben, tehát valószínűleg objektivitás, hogy "E"-ként nagyjából elértem a rendelkezésemre álló pálya csúcsát.

Ebből két dolog következik.

Az egyik, hogy most van az az élethelyzet, hogy ha nem tudok "szintet lépni", azaz átlépni a cashflow négyszög másik oldalára, akkor baj lesz. Baj lesz, mert a tetőpontot csökkenés követi, ráadásul az energiáim is végesek és maximálisan kihasználtak. Nincs környezetszennyezőbb dolog egy kiürült, használt elemnél, és én nem akarom kiürült, használt elemként végezni.

Ezt, azt hiszem, magamtól is tudtam, hiszen nem véletlenül kesergek már egy ideje azon, hogy vezetői, irányítói képességekre kellene szert tenni.

A másik, fontos dolog pedig...
Emlékeztek az Időrablók című filmmel kapcsolatosan leírtakra? Tulajdonképpen a CF négyszög nem másról szól, mint mások idejének az elrablásáról.
Amíg a négyszög bal oldalán tartózkodik valaki, tekerheti akármilyen gyorsan és ügyesen a mókuskereket, mindig is arról szól a történet, hogy egyike a "más embereknek", akiktől elrabolják az idejüket.
Az "E"-ktől több időt lehet elrabolni, mint az "A"-któl. Pontosan az önmagukkal szembeni magas elvárásaik miatt. Ezek vannak olyan hülyék, hogy önként adják.

"Még egy ilyen marhát nem fogtok találni" - mondtam Kék Hemünek, és ő lelkesen, mosolyogva bólogatott, aztán együtt röhögtünk egy jót a hülyeségemen.

Kék Hemü, azaz Kék Szemüveg azzal a kék keretes Tesco gazdaságos szemüveggel verte ki a biztosítékot nálam. "B" létére felvonulni egy ilyenben, hát az eléggé bizarr. Köztünk szólva, hasonló darabot Farkas orrán láttam legutóbb fityegni - az legalább nem volt jajdekék. Nemcsak szépasszonynak, jónak, de szép fiúknak is kár megöregedni, akár a "B", akár a "C", akár a többi negyedbe is tartozzanak. De hogy miért kék, és hogy miért Tesco gazdaságos - hát ezek az üzleti világ olyan rejtelmei, amelyeket meg nem fejthet egy egyszerű "E".

Namármost. Ha egy ember élete folyamán felhasználható energia felülről korlátos, akkor az nem jó, ha túl sokat túl intenzíven ad le belőle. Félő, hogy túl hamar bekövetkezik a "kimerült, használt elem" kellemetlen létállapota.
Tulajdonképpen tavaly év végén-idén év elején már ijesztően megközelítettem ezt a helyzetet, azt hiszem.

A jövőre vonatkozó negatív kilátások mellett a múltban-jelenben is folyamatos időhiánnyal küzdöttem/küzdök. Megsínylette ezt az életem két legfontosabb területe: a családom és az otthonom.
Valamiért mind a mai napig azt gondoltam, hogy ez természetes. Anyám is így nevelt fel engem, és én is keményen dolgoztam, hogy gondoskodhassak a gyerekeim napi szükségleteiről - még büszke is voltam rá, hogy meg tudtam oldani olyan feladatokat, amiket sok hozzám hasonló nem lett volna képes. Ennyi munka mellett persze csak a legfontosabbakra nem jutott elég idő, energia: rájuk.

Mindezt miért? Mert "más ember" voltam, akitől elrabolták az idejét. Vagyis inkább.. önként adta oda. Minél sikeresebbé lett, annál többet.

Ez azért katartikus élmény, ebből a szemszögből. Kissé tényleg hülyének érzem magam miatta.

(Folytatása következik)