- Lehet, hogy őszre egész tűrhetően fog kinézni a ház. Minden esély megvan rá - lépett be a szobába könnyű léptekkel, bőr mokaszinjában vidáman mosolyogva Artemisz.
Perszephoné kétségbeesetten révedt a távolba, a távolodókat lesve. Majd visszafordulva gyilkos pillantást vetett Artemiszre.
- Minek? - kérdezte éles hangon. - Most már mi a fenének? Minek családi ház nem létező családnak? Addig kellett volna, amíg volt család. Te... - mérte végig metsző tekintettel, majd sírva kirohant a szobából.
Athéné a sarokban kétségbeesetten, szájára szorított kézzel állt. Egy szót sem tudott kinyögni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.