Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2013. április 2., kedd
Mea culpa
Kedves levelezőpartnereim az elmúlt napokból/hetekből,
ez úton kérek Tőletek elnézést, amennyiben kicsit kurtán-furcsán maradt abba a kommunikáció közöttünk.
Ti aranyos, rendes, intelligens emberek vagytok - én viszont nem éreztem mélyebb indíttatást arra vonatkozóan, hogy bárkivel is szorosabb ismeretséget kezdjek.
Mindazonáltal szeretném, ha tudnátok, hogy nagyra becsüllek Benneteket (L. iránt még lelkiismeret-furdalást is érzek, annyira kurtán-furcsán "léptem le"...), de remélem, hogy megbocsátotok nekem.
...lehet, hogy hülye vagyok, de mégiscsak megbékélek az én furcsa, kissé önző párommal. Hisz ki-ki amilyet szakított, olyat szagol.
És tud ő kedves is lenni.
Főleg, ha a vesztét érzi... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.