Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2013. április 25., csütörtök
A Jóisten tenyerén
Meseszép a kert ebben a csodálatos, tavaszi tobzódásban. Ilyenkor élem igazán, amit anno az RV-n így fogalmaztam meg: a Jóisten tenyerén élek, egy örökké változó, minden nap új színekkel gazdagodó, gyönyörűséges gobelin kellős közepén, melynek alkotója maga a Természet...
Boldog vagyok, hogy mindezt a csodát a magaménak mondhatom. Hálás vagyok érte. Köszönöm, Teremtőm...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.