Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2013. január 21., hétfő
Vadszamár
Erkölcsileg ingoványos kisfiam, Banducka, aki önmagával mindig olyan piszkosul meg van elégedve, félévkor hat tárgyból bukott.
Péntek óta tudja, de azt mondta, hogy Judit nénit baleset érte és ezért késik a bizonyítvány...
Ma rám telefonáltak az iskolából a múlt keddi hiányzása miatt (amiről tudtam, írtam is az iskolának mailt, de későn).
És elmondta a tanár úr, hogy nem az a fő baj, hogy sokat mulasztott volna, hanem az, hogy így áll a tanulás terén.
Júliusban lesz 18 éves.
Mit csináljak vele?
Megnyúzzam? Süssem ki forró olajban?
Vagy hajtsam el a háztól?
"Szeretetteljes szigor".
Ja, este 9 és reggel fél 6 között, vacsorafőzés helyett, vagy mégis, mikor???
Megmutathatná már valaki, hogy kéne ezt csinálni, mert úgy látszik, én ehhez hülye vagyok. Mint a fiam a tanuláshoz.
Belefáradtam.
Szóljatok, ha tudtok valami bentlakásos katonás iskolát rusnya, nagypofájú, léha és lusta kamasz kölköknek, ahol megnevelik őket, én ehhez kevés vagyok. Fizetek érte, ha kell.
Addig pedig minden este megverem.
Vagy ő engem.
Majd kiderül.
De lesz itt családon belüli erőszak.
Esti torna helyett is megteszi.
Előkészítettem a sodrófát estére. Hadd táncoljon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.