Falröppentő

Az új év sok mozgalmat hozott az életünkbe. És nem feltétlenül pozitívakat... ez érezhető. Persze, Nagy Fallal kapcsolatban nem vagyok képes a Jóskönyv tanácsait követni, sajnos.
...
Karácsony szent délutánján, mikor épp visszatértem a villamosmegálóból, ahol szerencsétlen, félig járásképtelen anyámat próbáltam felhelyezni kedvenc járatomra - alig bír menni mostanában - még magamhoz se térhettem a bánatból, mikor a gyerekek a kezembe nyomták a telefont.
...
Jóatyjuk jelentkezett a Csatornán túlról.
És elkezdett nyavalyogni, és mondta, mondta, mondta, hogy kint mennyi a bevétel, és mennyi a kiadás, és milyen nehezen talál magának munkát. (Mintha bárkit is érdekelne. Vagy mintha őt érdekelné, hogy én hogyan boldogulok. Vagy bármi. Nem is értem.)
...
Én vagy fél órát hallgattam, aztán azért odaszúrtam neki egy fél mondatot: hogy én a Karácsonyra való tekintettel meghallgattam, de ne higgye, hogy jóban vagyunk. Sok minden nincs elfelejtve.
...
Erre ő is a Karácsonyra hivatkozott, majd gyorsan letette. De előbb még megfenyegetett (lehet, hogy rosszul látom a dolgokat, de ez nekem fenyegetően hangzott): "Január elején jövök, és majd kapsz valamit!"
...
Meg se mertem kérdezni, mi az a "valami". ...sok jót nem várhatok tőle, ezt már tapasztalatból tudom.
...
És lám... milyen igazam volt...
...
Pénteken András fiam ment ki érte a reptérre Lacimborával (Andi kerek perec megtagadta még a lehetőségét is annak, hogy rövid időre egyedül maradjon a fickóval - meg tudom érteni a történtek után).
Andrást már előre figyelmeztettem, hogy a szilveszteri nagyfokú elhajlás után (ez egy külön blogbejegyzést érdemel, tehát itt most nem térnék ki rá) milyen viselkedés lenne a számára elfogadható.
...
Érzi ő is, hogy túllőtt a célon, mert a péntek éjszaka vonatkozásában - a jelek szerint - betartotta amit nekem ígért.
Bezzeg az apja!
Ivott kettőjük helyett is... a gyerek előtt... (Avagy: jó példával vedelj elöl.)
(Gáz. Gázgázgázgázgáz.)
...
András, hazaérkezése után (ezt követően Andi volt a soros az apjánál jelenésen) csupán annyit mondott, hogy Andinak szerencséje van: neki már józan Apu fog jutni.
...
Köpni-nyelni nem tudtam, annyi kimondatlan dolog sűrűsödött össze ebben a fél mondatban.
...
Andinak másnapos Apu jutott, aki a Burger King eladólányát mosolyra hangolta alapfokú felfogásbeli zavaraival. Magam előtt láttam, ahogyan áll ott, mint egy extra nagy adag sz ...erencsétlenség, lába alatt a padló ide-oda hullámzik... és összerázkódtam az undortól.
Mindenesetre jól elvoltak, a gyerekek roppantul élvezik, ha a szülők pénzt költenek rájuk, és ebben egyiküknek sem volt hiánya, volt vigalom rendesen.
...
Mikor hazajöttek, egybehangzóan nyilatkozták, hogy egy-egy pólót és egy-egy tízezrest kaptak jóapjuktól a vendéglátás mellé.
...
Egy szó nélkül, mindketten, odaadták a kapott pénz felét.
...
Jól is tették, mert mérgen kívül semmit nem kaptam... amint ez várható volt.
...
Eljött a mai nap.
Ma Jó Édes Apjuk kitalálta, hogy Brigikével súlyosbítva, újabb McDonalds túrára van szüksége a népnek.
Eljött értük, és amíg arra várakozott, hogy András ellásson némi házi férfi munkát (gázpalack szerelés a megfagyás elkerülésének érdekében), megint rinyálni kezdett.
Hogy ő heti 12 órát tud csak dolgozni, nem talál munkát. Hogy ketten keresnek 2000 fontot, abból Újanyu ezerkettőt. Ebből fizetik az albérletet, ami úgy 800. Hogy végre összeköltöztek, egy szobában laknak ketten, a lakáson két nővel osztozva. Hogy így megélnek valahogy, tudnak venni húst, ha megkívánják.
Csak hallgattam, elmondtam neki, hogy mi mennyiből élünk hárman (ennek az összegnek kétszerese a bankoké - mert szeretem őket, tudjuk), magamban a hús említésére elkapott a harag (nálunk rohadtul nem ez a helyzet - a gyerekeidnek nem tudok elég húst venni, te k@csög), aztán csak néztem, néztem, szánalmas volt, ellenszenves és undorító egyszerre... és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy "leköpnélek, de nincs elég turhám."
...
Brigike sokat nőtt, és kimondottan vidámnak látszott - ennek őszintén örültem, végül is neki se lehet egyszerű a két rossz alkesszal együtt élnie - az apjával meg a nagyanyjával - bár neki van annyi helyzeti előnye, hogy ebben nevelkedett. Örültek egymásnak Rockyval - ez is valami. (Akár el is vihetné... bár ebben kár reménykednem, Rock And Rollt ugyanúgy megkaptam, mint Andit... térítés mentesen, örökbe.)
...
Miután lelkesen, kipirult arccal és csillogó tekintettel hazaérkezett kis családom, rajtam volt a sor, hogy eljátsszam a Szemét Anya szerepét.
Az áldozat a lányom lett: épp akkor pakoltam ki a bevásárlás eredményét, és szegény Andi örömmel állt meg: "Teát is vettél? Salátaöntet port is? Jaj, de jóóó!!!"
Nem bírtam tovább, bevallom.
Ránéztem, és megkérdeztem, hogy Apuci mennyit költött ma a McDonald's-nál.
- Úgy nyolcezret.
- Én 16 ezret költöttem... és ebből egy hétig meg foglak Benneteket etetni. (Nőtt bennem a harag.)
- Akkor szerinted, hol van jobb helyen az a pénz? Nála, vagy nálam? Én abból a pénzből még napokig, tisztességesen tudtalak volna Benneteket élelmezni.
...
Szegény Andi, azt hitte, hogy rá haragszom. Csak állt, és nézett... aztán bevonult a szobájába (mi mást tehetett volna).
Pedig alapvetően nem rá voltam mérges, csak arra az undorító helyzetre, hogy ez a gyakorló f@szfej négy hónap rájuk sz@rás után hazajön, és itt játssza a Janit - már megint az én rovásomra, ha jobban belegondolok.
Hiszen én így továbbra sem tudok nekik semmi, ici-pici kedvezményt sem biztosítani... semmi jót, csak a puritán életvitelt. Hiszen semmi támogatást nem kapok hozzá ettől a rohadéktól.
...
És persze, hogy mindig a csillogás, a rongyrázás, a "meghívlak, fiam" ...az a jó. Nem is lehet zokon venni tőlük, hisz még gyerekek.
...
Na ebbe ne bolonduljon bele az ember. Úgy valójában.
...
P.s.: Tegnap felhívott Anyus, - rendes Tőle, törődik a sorsom alakulásával - de még neki is nehezen fér a fejébe, hogy miért nem élünk meg, hiszen én - relatíve - jól keresek. Nem érti, hogyan lehet az, hogy az összes hitel, mind az én terhem. És hogy lehet, hogy egy buznyákot se kapok tőle. (Simán. Vastag a bőre mindenhol. Még az arcán is.)
...egyedül én voltam hitelképes. Nagy Fal akkoriban is túlerőltette magát... mint általában mindig, mindenhol.
És igen, egyszer majd ki fogják mondani, hogy ennyi, meg ennyivel tartozik nekem a vagyonmegosztás, és annyi, meg annyival a gyerektartás miatt... de én ezeket az összegeket soha nem fogom viszontlátni, attól tartok.
...
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért kell eltűrnöm, hogy játssza itt a nagymenőt, összezavarva a gyerekei értékrendjét és mindent, amit az elmúlt hónapokban, kemény munkával, megkíséreltem beléjük plántálni.
...
Gyűlölöm. Lehet, hogy nem szép tőlem, de gyűlölöm.
Ez van.
...
Hogy mennél már vissza oda, ahonnan jöttél, te szemétláda. Szállj már el, te rohadék.