Apucis

Az első alkalommal kelletlenül levett vérből a doktornő határozott utasítása ellenére csak a süllyedést nézték meg. A második alkalommal pedig egy ifjú névrokon leletét kapta meg szegényem, harmadszorra kapott végre a saját TAJ számára szóló leletet azokkal a paraméterekkel, amelyeket a doktornő kért. De a születési évszám itt is elírásra kerül. 47 helyett 74.

Aztán CT vizsgálatra mentünk. Nem sikerült jól az utazás: az autóm megadta magát, elszakadt az ékszíj, épp, hogy be tudtunk gurulni az Onkológiai Intézetbe, akkor már izomból kellett tekernem a kormányt is. A CT váró zsúfolásig volt, ő pedig gyenge. Aggódva néztem körül, szék sehol. Egy idősebb úr - szerencsére - épp készülődött a távozáshoz, a kabátját vette, így megkérdeztem tőle, hogy szabad-e a szék. Azt felelte, hogy persze. Csabám, szegény, leroskadt. Az öregúr haverkodni akart és megkérdezte:
- Az apukája?
- Nem - bugyogott fel belőlem valami teljesen abszurd és nem a helyzethez illő jókedv. Majdnem felvihogtam, annyira irracionális volt az egész.
Csaba magába roskadva, fáradtan ült. Nem is figyelt ránk.
- Ne rosszalkodjon! - feddett meg az öregúr távozóban, és én arra gondoltam, hogy mennyire hülye vagyok, miért kellett most nekem igazat mondani, simán elmennék lányának is.
Arra is gondoltam, hogy még néhány hónappal ezelőtt is, mikor az első kemót kapta szegényem, a szobatársa, az a fiatal srác, azt mondta, hogy látszik, hogy régóta együtt vagyunk, mert tényleg olyanok vagyunk, mint az öreg házasok.
Valami azóta megváltozott, nekem nőtt az energiám, neki pedig, szegényemnek... hát igen, csökkent. Annak ellenére is csökkent, hogy a terápia tulajdonképp láthatóan használ.
Sajnos, kezd eljönni az az időszak, amikor komolyan kell aggódni amiatt, hogy fogja-e bírni. Pedig, tulajdonképp, túl vagyunk a félidőn.
Ezért is került sor most a CT-re.
Otthon, nála, elmeséltem neki a jelenetet, és azt, hogy mennyire zavarban voltam, micsoda hülye helyzet volt ez.
- Pedig igazán mondhattam volna, hogy az apukám vagy. Elvégre te szoktad mondogatni: "Luke, én vagyok az apád!"
- Apád? Ugyan már, nézd csak meg azt a leletet! Látod, mi van ráírva születési dátumnak? 1974. Én az öcséd vagyok!

:)

..amúgy nagyon fura és nehéz dolog ez a kemoterápia. Sosem tudjuk, hogy éppen milyen mellékhatás fogja megkínozni szegényt..