Birtoktan

Az elmúlt napokban alig-alig vonszoltam magamat. Az arcüreggyulladással egybe kötött légcsőhurut teljesen legyalázott. Ilyen állapotban töltöttem a karácsonyi készülődés napjait és magát a Karácsonyt is. Ráadásul előtte végig dolgoztam, mert Morgó a ránk váró elemi világvége függvényében év közben még annyi szabit sem mert kivenni, mint más években - így viszont beállt az a szituáció, hogy muszáj volt neki szabira mennie, tehát nekem kellett tartani a frontot.
A bevételeim sem teljesen a tervezettek szerint alakultak, de végül is, ez majdnem mindegy, a karácsonyi sütésfőzést így is meg lehetett oldani, ajándék meg olyan hú de nagy amúgy se lett volna.
Az végül is megérne egy misét, hogy miért kell nekem mindig akkor összeomlani fizikailag, mikor végre lazíthatnék és élvezhetném az életet - de most nem erről akarok beszélni. Végül is, ha nagyon lassan is, de csak kezdek jobban lenni. Ez abból is látszik, hogy beindult az agyalás, vagyis éledezik az egóm, amit életem folyamán számtalan sérülés és megaláztatás ért ugyebár. Keresi a szépítési lehetőségeket, mert az egó már csak ilyen jószág.
Meg szokta találni és nem igazán foglalkozik azzal, hogy mi ennek az ára.
...
A P kontra P projekt, én ezt csak így hívom, azaz "Putriból palotába" megvalósíthatósági tanulmánya futott le ma reggel a rendszeremen, esküszöm, minden előjel nélkül, csak úgy rám tört, és sajnos, mint általában, a végén a zöld jelzés kezdett el villogni, azaz a "megvalósítható" felirat.
De már ismerem ezt, és annyira nem örülök neki, már csak azért sem, mert hatalmas áldozatokkal járna, be kellene áldoznom minden egyéb vagyontárgyamat meg a leendő "szép reményű" nyugdíjamat is. Ráadásul értelme se sok lenne, tekintettel a gyerekeim hozzáállására az élethez. Mert ugye az ember nem építget palotát anyagi teherviselő képességét többszörösen túlfeszítve csak önmagának, akkor se, ha egyébként az egóját halálra sebezték.
Vagyis, remélem, hogy nem.
...
Elvileg a terv nagyon egyszerű, korábban is agyaltam már rajta de családi támogatás híján akkor is elvetélt.
Arról szól, hogy a csodálatos településrendezési szabályok szerint a tanya az a hely, ami nagyobb, mint háromezer négyzetméter.
Tekintettel arra, hogy Édesanyám ezt a lehetőséget annak idején egy (tál lencséért) doboz bonbonért eljátszotta, rám maradna az a nem éppen hálás feladat, hogy visszaszerezzem.
Ez nagyon zsebbe nyúlós buli lenne, viszont ha sikerülne, onnantól kezdve legálisan lehetne ide építkezni. Ami azt jelenti, hogy lakásnak minősülne a nyomorult P kontra P-projekt, a lakásra vonatkozó összes támogatással és lehetőséggel.
Hát erre ébredtem ma reggel.
De hogy mi a frászért macerál ezzel még mindig ez a sebzett egó, mikor az is lehet, hogy rövidesen ki kell innen vándorolni munka és megélhetés híján - na azt végképp nem tudom.
Kész őrület.
Inkább folytatom a hímzést.