Az immun- és kemoterápia - szinte az első infúzió lefolyását követően azonnal - pozitív eredményeket hozott. Az előző napok szinte nulla táplálékbeviteléhez képest itt-ott, ha nem is nagy mennyiségeket, de sikerült ennie is szegényemnek. A színe is visszajött kicsit. Ennek megfelelően optimista hangulatban voltunk, mikor a Facebook-on is megosztott, kevésbé kedves jelenetre sor került, szigorúan a krisztusi anyaszentegyház szeretetteljes gondoskodásának köszönhetően :(
...
Üldögélünk a kórteremben, csendben örülünk a javulásnak, a növekvő étvágynak..
Erre jön a helyi kápolnából egy önkéntes beteglátogató hölgy. A szomszéd ágyon lakó fiatal srác gyorsan lerázza, épp menni készül. Erre hozzánk fordul, (immár nem először) elmondja, hogy hol a kápolna. Megköszönjük. Ad egy szaloncukrot nekünk is, merthogy Mikulás van - oké, köszönjük szépen.
Aztán megáll hezitálva, ránk néz és megkérdezi:
- Nem kívánja, hogy meglátogassa a lelkész úr?
...
- Jó hogy nem azt kérdezte, "nem kívánja felvenni az utolsó kenetet? Most akciós, Mikulás nap alkalmából" - mondta az én drágám.
Mindezt épp akkor, mikor végre gyógyulásnak indultunk..
Omega: Hajnali óceán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.