A rózsák pedig igenis, csodálatosak.
A féltékenység, mint ma rájöttem, néha mégis pozitív tud lenni.
Ugyanis aki féltékeny, az nem ér rá haldokolni.
Féltékeny pasit akarok.
A készített ajándékok: horgolt szaloncukrok. Megállapítottam, hogy átlagosan egy órámba telik egy-egy ilyen elkészítése (nyilván nem vagyok valami rutinos, na). Ezt persze lefordították: minden kedves meghívottra egy-egy órát gondoltam. (És, végül is, tényleg). Az egyik pasi erre azt mondta, hogy akkor ezt nagy becsben fogja tartani, mert őrá nő egy egész órán keresztül biztos, hogy nem gondolt az elmúlt években :))
Hát, rajtam nem múlt :D
A szokásos apró szendvicsekkel is készültem, ezúttal szardíniakrémes-citromos és májas-mozarellasajtos kivitelben (jaj, Anyám tálcája ott maradt Gabinál! Le fog nyelni keresztben miatta!...)
A kapott ajándékok... nagyon megható volt, hogy szinte alig ismerem őket, mégis, mindenkitől kaptam legalább valami apróságot. A kis vejem is hozott csokit és egy szép, cserepes mini rózsát. Úgy látszik, ez a névnapom a rózsákról szólt.
Róluk. Csodálatosak, gyönyörűek, finomak... szeretném őket megőrizni valahogyan, ha lehet.
Kitalálom, hogyan szárítsam meg őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.