Chris Rea: Road to Hell

http://szabadonebredok.info/mit-nem-tesznek-a-mentalisan-eros-emberek-lelkileg-is-fontos-edzeni-magunkat/

Klimax

Napok óta készülök rá, hogy írjak erről a kényes témáról. Napok óta olvasgatok róla, szedegetem az információkat. Szerencsére itt-ott lehet már objektív tájékoztatást olvasni, ha néha - érzésem szerint - kissé elnagyoltan is.
Azonban egy valamit nem.
Nem olvastam sehol sem olyasmit, hogy egy nő önként, önmagától írt volna a saját klimaxáról, a tüneteiről, elismerte volna, leírta volna, hogy hogyan élte meg, milyen tapasztalatokkal gazdagodott ez alatt az időszak alatt.
Azt hiszem, tudom, mi az oka.
Mi alapvetően egy olyan társadalomban élünk, ahol a klimaxoló nő nevetség tárgya. Főként a férfiak, és kisebb hányadban a fiatalok fordulnak a jelenség felé lenézéssel, gúnnyal. Hiszen a mi társadalmunk túlságosan isteníti a fiatalságot, és a férfiakat lépten-nyomon előnyben részesíti a nőkkel szemben.
A társadalmi intolerancia okán aztán a nők magukba zárják ezzel kapcsolatos kérdéseiket, gondjaikat. Meggyőződésem, hogy a többség szégyelli, nem szívesen beszél róla.
Holott ez nagy hiba.
A nemi érés során a nő mellett - jó esetben - ott van az édesanyja, aki felvilágosítja, elmondja, mire számíthat. Ez a női támogatás a lányokat jó esetben elkíséri egészen a szülés és a gyermekágy szakaszáig.
De senki, soha nem beszél a lányának a klimaxról.
Ezért aztán a nők ezt a problémát végképp elszigetelve élik meg, az öregedéstől való félelmek mellé a "jaj nehogy nevetségessé váljak, mert (és itt jöhetnek a hőhullámok, arcpír, hangulatingadozás, elhízás és egyéb félelmek) és inkább hallgat. Hallgat, és csak akkor fordul orvoshoz, ha tényleg komoly rosszullétei vannak.
Minden mást inkább leplezni igyekszik, "nem történik semmi" és "korral jár" kitételekkel.

Azt hiszem, ez nagy hiba.
A klimax egy nő életének meglepően hosszú szakaszát foglalja magába, a kezdetektől a lezajlásáig bő 15 éves periódus az, amelyet igyekszünk szégyenlősen a szőnyeg alá söpörni.
Ez alatt a 15 év alatt rengeteg fölösleges szenvedéstől kímélhetnénk meg magunkat, ha ismernénk ennek a jelenségnek a pontos lezajlását, a jellemző hangulati változásokat és a kapcsolódó fizikai tüneteket.

Ezért, -  miután sikerült végre rendet raknom a bennem kószáló gondolatok, és a szórványosan jelentkező és jelenleg még (hálistennek) enyhe tünetek dzsungelében, és kitűztem egy csapásirányt, - ezért úgy határoztam, hogy időről-időre beszámolok ezeken az oldalakon arról, hogy hogyan éltem meg a saját klimaxomat, hátha ezzel is segítek azoknak, akik érzik, hogy valami nem olyan, mint régen, de nem tudják, mi és miért.

Elöljáróban annyit hadd mondjak: kiábrándító, hogy az élet legmagasabb reptű területei is mennyire alá vannak rendelve bizonyos fizikai törvényszerűségeknek.

Magyarázhatunk mi mindenféle ezoizét szájunk íze szerint, az igazság az, hogy a végtelenben a hit és a tények összeérnek.


Előzetesnek addig is ajánlom ezt:

http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/klimax-102547.html

Kávé zaccal

A legfélelmetesebb az ebben az egészben, hogy egy olyan ember miatt szomorkodok, aki sosem volt képes irántam elfogadó szeretetet érezni. A mai Facebook eszmefuttatás is ide vezetett végül. ...az úgy volt, hogy feltette a szokásos jóreggeltkávét, én írtam, hogy Neked is, mire az a válasz jött, hogy ez az én szokásos reggeli kávém. Erre muszáj volt odaírnom, hogy szeretem. Mert kedves volt ez a mondat a szívemnek, és mert ez az igazság, ezt itt is megírtam már. Az volt a válasza, hogy neki sem mindegy. Erre annyit írtam, hogy ezt én nem tudhatom, hisz én voltam, aki sose felelt meg a másiknak. Erre nem jött válasz, csak kicsit később a Red River Rock... én pedig megerősítve érezhettem magam ismét abban, hogy engem nem fogadtak el (a hallgatás beleegyezést jelent), sőt, még az a kényelmetlen érzésem is támadt, hogy már megint szórakoznak velem. Tehát kerestem egy megfelelő számot. A "ne szórakozz velem" keresésre adott találatok alulmúlták a kívánt szintet... Így végül maradt egy sose hallott szám, a "Merre, merre", hozzá az iránymutatás: el, el... és néztem ki a fejemből, hogy most mi is van, és kell-e az nekem, hogy sorozatosan siralmasan hülyének nézzenek és szórakozzanak velem.

Tudjátok a választ: "Erre nekem nincs szükségem."

Aztán valami sportidézetizé jött, hogy megtanít nyerni és veszteni, és akkor már tényleg nem értettem, hogy hol itt a veszteség, hisz ő hülyített megint, mint rendesen.

És eldöntöttem, hogy többé nem nézem a bejegyzéseit. Küldjön kávét a neki megfelelő női hölgyeknek, rólam meg szakadjon le.

Andre Rieu: Love theme from Romeo & Juliet

https://www.youtube.com/watch?v=oiFTXckh0zU

Kertrészlet-terv

...szóval, a kerítés mellől kiirtom a vadszilvákat. Egyet talán meghagyok... a szomszédság miatt, hogy legyen hol enniük télen... :) de a többit kiirtom. A boglárkacserjét megrendszabályozom, már küldözgettem többfelé belőle, de még van bőven fölösleg. A sárga sásliliom ágyást kicsit megformázom. Mellé beásom a kerti tavat, beletelepítek néhány vízi növényt, és veszek egy mini szivattyút, meg egy korsót a vízforgatáshoz. (A korsó kifúrásától már előre rettegek, nem kellene széttörni. Ez tűnik a projekt legnehezebb részének.) A tó mellett ott hagyom a két yukka liliomot, azokat már direkt ültettem úgy oda, hogy figyelembe vettem a tó leendő elhelyezkedését. (Elég nyamvadtak, de még élnek. Hátha magukra találnak idővel.)
A kiásott földdel folytatom a feltöltést a támfal mellett, az egészet elegyengetem, elsimítom, beültetem. A rézsű aljába csinálok egy írisz- és sásliliom ágyást.
Eddig megrendeltem 37 fajta törpe íriszt, holnap küldik a sásliliom katalógust, vettem két téli jázmint, illatos gólyaorrt. Eltökélt szándékom, hogy hozok a temetőből vissza a molyos madárhúrból a rézsűre, ott úgyis túlszaporodott. Szeretnék venni levendulát, de Pannonhalmáról csak 50 tövet lehet egy tételben rendelni, azt kissé soknak érzem, kénytelen leszek betérni az Oázisba, hátha náluk is van.
A bokorrózsák megrendszabályozását a túloldalon azzal kezdem, hogy téglával kiarkok nekik egy magasabb ágyást, és egyenletesen elterítem benne a földet.

Mindezek költségei:
- szivattyú kb. 3000
- korsó kb. 6000
- növények kb. 15000
- szükség esetén gombaföld, 95 Ft/30 l (1 zsák), 10 zsák 950 Ft. A magas ágyáshoz lehet, hogy kell valamennyi.
Kerti tó: szomszédéktól

A munkaerőt én biztosítom.

Tettre készség van :)

Esti fecsegés - önprogramozás

Reggel vakondmentéssel kezdtem a napot, aztán Rockyval játszottam, fényképezgettem őt, - a Facebook-ra feltett képek többeknek tetszettek, de az én drága exem, a szokásos jóindulatával, úgy döntött, hogy lejárat engem, és beírta, hogy soványnak látja a kutyát. Akciója, (mint általában az ilyen jóindulattól csöpögő megnyilvánulások), visszafelé sült el, és én odaírhattam, hogy ő már csak ilyen, ha nem ilyen lenne, nem az exem lenne. Ez valamiért nagyon tetszett neki, de én nem érthetem a férfiak agya járását, és már nem is akarok oknyomozni ebben a témakörben. Én biztos nem örültem volna egy ilyen mondatnak, nem is szívesen írtam oda, de ha nem akar ilyeneket, akkor ne szurkálódjon. Ez is szabadon választott.

Mindenesetre kicsit később, még mindig magamban hordva a tüskét, ráleltem erre a cikkre:

http://barokeszter.hu/2015/04/19/miert-vonzodnak-a-nok-a-seggfejekhez/

Nemcsak azért kezdtem el olvasni, mert a drága ex seggfej módra viselkedett - exek végtelen hada viselkedett már seggfej módra, jószerivel csak seggfejekkel találkoztam életemben, ő még egy szelídebb verzió - de hosszú távon éppolyan energiarabló, mint az összes férfi. Ha nem jobban, hisz még szerethető is minden seggfejség ellenére.

(Csak messziről és pianóban. Ahogy a cikkíró tanácsolta. Amíg ki nem gyógyulok egészen.)

Azt hiszem, az író se írt a végére semmi pozitívat, csak annyit, hogy az ember idővel hamarabb felismeri a seggfejet és kevesebb energiát ad neki (mint én Pégének, - jó név neki a Politikai Gazdaságtan, nagyon is az -  aki egy igazi rinyáló seggfej, ez már három levélváltásból lejött). ...erről jut eszembe, a férfiak annyira máshogy tudnak értelmezni eseményeket és mondatokat, hogy arról is érdemes lesz egyszer egy kis vicces szösszenetet barkácsolni.

No tehát, seggfejriasztó képességeim, ennek a kapcsolatnak hála, rendkívüli mértékben kicsiszolódtak. Szóval, hálás is lehetek. Megtanultam Felismerni A Seggfejeket, Annak Ellenére, Hogy Azok "Kedvesek, szelídek, szerények, intelligensek, magabiztosak, figyelmesek, gyakran az elesettek és a gyengék védelmezői, az erkölcs bajnokai a felszínen."(idézet vége).

Na jó, szóval nem biztos hogy az összeset... de egy vállfaját mindenképpen.

A Szegény Fickót, Akinek Hatalmas Beteg Lelke Van. És Paks2 összes energiája nem elég neki ahhoz, hogy végre feltöltődjön. Viszont Téged jól kimerít. És ha már alacsony a feszültség, akkor még hibáztat is érte. De visszatölteni? Azt sose fog, hiszen neki szegénynek semennyi energia nem elég, hogy adhatna már Neked? Viccelsz?

Én már soha többé nem leszek Terézanyu...

Ez is valami.

"Nekem erre nincs szükségem."

Gyakoroljátok, megéri.

Utána szörfözgettem kicsit a neten. Megtudhattam, hogy mi a 7 erős kapocs, ami összetartja a párokat:

http://www.kiskegyed.hu/szerelem-es-szex/parkapcsolat/7-eros-kapocs-ami-osszetartja-a-parkapcsolatot-135047

naszóval, visszagondolva az elmúltakra, 7/0. És nem a részemről (bár a vége felé már részemről is erősen fogytak a pontok, hiszen a tüzet a hideg szél eloltja.)

Ez nem valami magas pontszám, elmondható.

Sajnos. De a fentiek után ezen már nincs is mit csodálkozni.

Lássuk, mi van még itt...

"Különleges csillagászati nap: foglalkozz az álmaiddal". Oké, ez nem is lesz annyira nehéz, mint amilyennek tegnap látszott.

Tehát: reggel elhatároztam, hogy akkor is elmegyünk nyaralni, ha cigánykerekek potyognak az égből. Meg azt is, hogy május végére kész lesz a kert felső részének kialakítása a kerti tóval, a rézsűvel és minden egyébbel együtt, amit elhatároztam oda. Május 1. után egy hétig itthon leszek, hogy elvégezzem a nagyja földmunkát.

Ezek reális tervek, mert van képem hozzájuk: látom a tengert, ha becsukom a szememet, és látom a kertrészt is készen - tehát mindkettő megvalósítható, innen már csak rajtam múlik a dolog.

És már el is érkeztünk a címhez, az önprogramozáshoz.

http://ebredjvelunk.com/2015/04/21/klikk-az-agyban-avagy-az-agyi-atkapcsolas-fontossaga/

Elolvastam ezt a cikket, és boldogság öntött el.

Megerősítést kaptam: jó úton járok! Hiszen az itt felsorolt módszert alkalmazom, szinte lépésről-lépésre a bennem rejtőző félelem és bizonytalanság legyőzésére (és már tényleg nem pánikolok a pénztelenség miatt. Pedig pénztelenség még mindig van. Csak pánik nincs hozzá. Furcsa, de jó. Szabadabbnak érzem magam így, sokkal szabadabbnak.) Sok év munkája van ebben az állapotban, de megérte.

Lássuk a technikákat, és hogy én hogyan építettem be őket az életembe:

1./ A tudat lekötése: fényképezés, horgolás, hímzés, gyöngyfűzés - mind-mind megadják azt a lehetőséget, hogy a régi gondolatmintáknak ne adjunk teret. Bármilyen kreatív tevékenység jó, fő az, hogy alkoss. (Az alkotás a félelem pozitív oldala... igaz.)

2./ Irányított gondolkodás - például, mikor belül ráordítok magamra, ha jön a halálfélelem. Vagy, ha elfog a kétségbeesés, hallgassunk napfényzenét. Ilyesmik. Azt hiszem, ezen a területen még van hová fejlődnöm: a negatív dolgok leküzdésében viszonylag nagy rutint szereztem már, de a pozitívakat irányítottan nem tudom még előidézni. Viszont, ha éppen jól vagyok, akkor sosem feledkezem meg a háláról, mert érzem, hogy az a legmagasabb rendű érzelem. Hihetetlenül fel tudja emelni az embert a kellemesből a csodálatosan jó érzéstartományba, sőt, még a közepesből a kellemesbe is. Az alatti szinten viszont meg se tudom próbálni. Odáig még nem jutottam el, hogy valóban hálás tudjak lenni a rosszért, a szenvedésért. Pedig az is csak annak a jele, hogy élek. 

Talán majd egyszer.

(Fontos adalék: nem tudom azt hazudni, hogy "világomban minden rendben van", ha épp nincs - ez a mantra így hülyeség. De tudom azt mondani: "minden tőlem telhetőt megtettem ma is azért, hogy világomban minden rendben legyen" - és ha ezt jó szívvel tudja mondani az ember minden lefekvéskor, akkor lassan, de biztosan halad a Dolgok Várt Rendje felé.

3./ Mágikus gondolkodási gyakorlatok - ez van sok, az én fantáziámmal...Vizualizációs gyakorlataimat le szoktam ide írni Nektek. Persze nyilván mindenkinek a saját életéből fakad, hogy milyen problémát, milyen képpel tud feldolgozni, de ha gondolkoztok rajta, elő fognak ugrani a megfelelő jelképek. Nekem rengeteget szokott ez segíteni, szerintem többet ér, mint bármennyi dilibogyó. (Emlékeztek például az eső áztatta esküvői képre? Vagy a viharban kavargó tűz-energiára? Valahogy így lehet ezt csinálni, bár talán a személyiség felépítésének azon a szakaszán, ahol most tartok, azt hiszem, már inkább a célok irányított vizualizációja jön. ...nem egészen, és nem kizárólag, de nagyobb hangsúlyt fog kapni a közeljövőben. Promise.)

4./ Én-tudatosítás - ezt is próbáltam már, sőt, néha jön magától (hallom a Hangot... bár az annyira más, mint amikor én beszélek magamhoz, és annyira ritka is, hogy nem merem bizonyossággal állítani, hogy az én vagyok, aki magamhoz beszél olyankor). Viszont tudatos megfigyelőként már vettem részt érzelmi érintettségű eseményekben, és érdekes kaland volt. 

Na jó, ez a terület haladó szint, és én még csak most kezdek ismerkedni vele.

5./ Anti-stressz gyakorlatok: csak ajánlani tudom mindenkinek az Új Medicinát! Nekem ebben az segített a legtöbbet. Messze a legalaposabb magyarázata a betegségek lelki hátterének. Ami az apró lépések technikáját illeti: azzal kezdtem az egész építkezést, bő három évvel ezelőtt.

Sok kis lépés van már mögöttem... és lám, milyen nagy utat tettem meg ez alatt az idő alatt. 

És a legfontosabb: érzem, hogy jó irányba haladok, ha lassan is.

De mindennek megvan az oka, ennek a sebességnek is.

Azt hiszem, hogy amiket most tanulok, azoknak mélyen kell rögzülniük, mint az egyszeregynek.

Azt is megmondom, hogy miért.

Ugye, ez itt a B oldal, ami azzal jár, hogy az ember ösztönkésztetései gyengülni kezdenek. Emlékeztek Karak, az öreg róka halálára? Azért halt meg, mert nem bírták az idegei. Mert már gyengék, rosszak voltak az ösztönei.

Valahogy így van az ember is, ahogy halad előre a B oldalon.

De nekünk van egy előnyünk Karakkal szemben.

Van elménk, ami programozható.

Ha az ösztönök már nem segítenek, a tudatosság sok esetben képes őket pótolni.

Hát ez az oka annak, hogy olyan sok korombeli és idősebb fordul a spiritualitás felé.

Most már ezt is tudom.

Bikini: Széles, tágas a tér

"Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér"

Rolls Frakció: Adj helyet magad mellett

"Mint a félelem a színpadon
Ülök a közelben egy padon
Úgy parancsolok magamnak
Még maradjak, megmaradjak.
Mint kínomban a színpadon
Fejem a lábam közt, ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám
Szép vagyok, mosolygok rám."

Bikini: Közeli helyeken

Madonna: La Isla Bonita

Már megint...

...nem értem én ezt. Kitaláltam a tuti nyári programot: menjünk Horvátországba, kerül, amibe kerül, egyszer élünk, utolsó családi nyaralás a két "picikémmel", lefoglaltam a szállást, az időpont megválasztásánál figyelembe vettem az érettségit, Nagy Fal június 20-a körül várható érkezését, rászámoltam két hetet, remélve, hogy addigra eltávozik, nekünk meg amúgy is regenerálódásra lenne szükségünk... a gyerekek örültek, én izgultam, hogy hogyan csinálok bús düledékemből addigra olyan autót, ami bírja a szerpentinekkel súlyosbított 800 kilométert oda-vissza, (nem, már nem csak az ABS lámpa ég, már a fékvisszajelző is, el kell vinnem szervizbe, mert egyszer tényleg úgy járok, hogy rálépek a fékre, az autó meg megy tovább...), szóval tervezgettem, szervezgettem - és ma jött a villám a derült égből.
Mert az a kib@szott villám, annak mindig jönnie kell.
Nagy Fal bejelentette, hogy ő nem csak két, hanem három hétre jön, és a végén el szeretné vinni az én drága kislányomat egészen augusztusig.
Csak tudnám, minek.
Hiszen épp nemrég vágta fel a nevelt lánya az ereit az angol iskolában. Én meg csendben örültem, hogy hál'Istennek, ehhez képest nekünk tökjó az életünk, még akkor is, ha szűkösen vagyunk. Itt békesség van és még szeretet is (bár ebből lehetne még több is).
Egy éve, hogy sikerült a lányomat leszoktatnom (Andris segítségével) arról, hogy dohányozzon és piáljon. Ha kimegy hozzájuk majd' két hónapra, ennek a munkámnak is annyi, kezdhetem elölről.
Mert ezek dolgoznak, aztán beisznak, és sz@rnak rá, hogy mit csinálnak a gyerekek. Ez volt Karácsonykor is. Úgy jöttek haza, szinte menekülve. És András elmondta, hogy az én édes kislányom, bizony, ivott és dohányzott akkor is odakint. Ezért engedjem el a lányomat két hónapra??? Mikor járhatnánk hétvégente a Velencei tóra, élhetnénk békében? Miért kell ezt csinálnia?
Arról nem is beszélve, hogy előbb nem tudunk Horvátországba menni a fentiek miatt, később meg nem lenne itthon az Andi az apja elképzelései szerint.

Isten csapása rajtam (és a gyerekein) ez a f@szfej. Esküszöm.

Hogy miért nem tud már végre örökre ott maradni a választott új hazájában és elfelejteni minket.

Tavasz a kertben 2.

...nefelejcs, viola. Vagy: ne felejts, violám? Szabadon választott.

(Kakukktojás: macskamenta)

(Mint megtudtam, amerikai ibolya "Lilly")

(Az előtérben kétfajta gyepszekfű, valalmi varjúhájféle, hátul citromfű,nárcisz, tulipán, oldalt szappanvirág-levelek. Nagyon ígéretes beültetés lett belőle.)

Dicsekedős

...nem bírtam magammal. Igaz, hogy azért fürödtem le ebéd után, hogy véletlenül se menjek ki a kertbe, de mit tesz Isten, valahogy mégis ott kötöttem ki :) hiába van nyomorgás a köbön, és kellene könyvelni mint egy jobb fajta Ascota, nem bírtam ellenállni a kísértésnek.
Úgy kezdődött, hogy meglocsoltam a benti virágokat. De akkor már meg kellett nézni a kitelepítetteket, mi bírta a kiképzést, és mi nem. (Volt, amit visszahoztam, de olyan is, amit kiültettem a kertbe).
De ha már úgyis ott vagyok, akkor megnézem a mentaágyást. Hú, ez igen szépen fejlődik, de meg kell kapálni. Na jó, de csak ezt. De ide mellé le kellene dugni a tegnap cserélt hóvirágokat, pont jó lenne nekik ez a kedves félárnyék. De ha már van itt hely, akkor lehetne ide vetni valamit, úgyis sok a mag. Mondjuk illatos ternyét, van belőle három zacskóval. Ja nem, csak kettővel, a harmadik fátyolvirág. De ha már ezeket kiviszem, akkor ki kéne vinni a többiből is. Olyan sok van. Mik is ezek itt? Aha... estike... még egy adag violamag...sóvirág... törökszekfű... azt vetettem tavaly is, már szépecskék. Nem baj, lesz idén is. Mi van még? Büdöske... margaréta... búzavirág... ki fog ez kelni egyáltalán? Próba, cseresznye. No vessünk be mindent, amit csak lehet.
Szó szót követett, és vagy másfél órát ismét sikerült úgy eltöltenem, hogy közben végig boldog voltam, hogy csinálgathatom.
A végére büszkén állapítottam meg, hogy az idei lesz az az év, amikor már látszani fog a két éves erőfeszítésem eredménye. Ha csak a fele kel ki annak, ami ebben a kicsikekertben most el van vetve/ültetve, már akkor is gyönyörűséges lesz.
A végén még szétszedtem a két tő korallvirágunkat egy balkonládába, lesz mindkét színből vagy hat-hat tő - gyönyörűek voltak az idén, biztos jó lesz jövőre, ha másnak nem, cserealapnak feltétlenül. Majd becserepezem, ha meggyökeresedtek.
Mire végeztem, még maradt egy csomó virágmagom. Nekiálltam locsolni, és arra lettem figyelmes, hogy bővítéseket tervezgetek, azon tűnődök, hogy mit, hogyan fogok megcsinálni, mik a következő lépések.
Terveim között csupa dísznövény-telepítések, hajnalka, kála, trombitavirág, kerti tó csobogóval (az egyik FB csoportban látottak mintájára), tujavetés szerepeltek.
Egy percig sem jutottak eszembe szegény, jobb sorsra érdemes csípős paprika palánták, ami miatt el is szégyelltem magamat. De nem volt indíttatásom más zöldségnövényekre se, még a zöldborsó-tök-uborka kombó se jutott az eszembe, pedig az itt hagyományosan jól terem.
Eltűnődtem ezen, aztán tettem egy fogadalmat, hogy csak felások annyit, hogy legalább a nagyja paprikának és borsónak helye legyen, ha már vannak.
De és alapvetően leszögeztem magamban, hogy mindez azért van, mert én a szépséget előbbre helyezem a praktikumnál.
Ismét megtudtam magamról valamit.
Hiába, ez a Vénusz bolygó... ezzel csak a baj van.
Vagy nem is.

Most pedig könyvelnem kell.
Sajnáljatok.

Pitypangméz

A szomszédasszonyom beszélt róla, és kíváncsivá lettem. Ki fogom próbálni :)

http://levendulamagazin.hu/recept/27-pittypang-szirup-keszitese-hazilag

Tavasz a kertben 1. rész

...most pedig egy csokorra való szépség az utóbbi napokból.

(Eddig jutottunk. Tulajdonképp tök jó lenne, ha kész lenne. De az idén ebben biztos nem nevelek palántát. ...talán jövőre.)

Dzsungelharcaim terepe: a hátsó kert

Nyaralás indul! :)