Kis összefoglaló az elmúlt hetek közéleti történéseiből

(Kóny, Falumúzeum: Lavór)

Avagy: egy gyöngyszem a lavórból - ahogy DC mondaná kis hazánkra (a "bárányfelhő" szó okán engedtessék meg nekem, hogy az ő terminológiáját használjam a honi állapotokra). Nem szoktam újabban itt politikai tartalmakat megosztani, mert feleslegesnek érzem. De ez annyira humoros, hogy nem lehet elmenni mellette. Ráadásul az író csak a megtörtént eseményeket szedte csokorba. Tulajdonképpen a magyar közélet tényleg übereli a Hírcsárdát. Ha eltekintünk azoktól az emberektől, akik tényleg futhatnak a pénzük után. Ha eltekintünk...
A cikket a Narancsköd FB oldalról ollóztam.
Íme:

"Kedves keményen átvert kisemberek!
Edgar Swan

Melyik kormánytag mit tud arról, amiről semmit, de aztán mégis és végül nem is ő volt.

Nem mondom, hogy eddig egyenletesen bárányfelhős lett volna a magyar közélet. Azt sem merném állítani, hogy a politikusok az igazmondás szobrához állnak modellt akár napjainkban, akár az elmúlt évtizedekben. De eddig legalább összehangoltan működött a kamubrigád, most meg homokbánya került a gépezetbe, amitől mindenki össze-vissza hazudik. Koordinálatlanul és ha eltekintünk az okozott károktól, akár viccesnek is találhatjuk a dolgot.

Itt van például a Quaestor ügy. Nem is naponta, hanem óránként lódít valaki egy velőset, lehetőleg homlokegyenest ellentéteset, mint a másik, vagy akár mint saját maga egy fél nappal előbb. A bedőlt cég vezetője bejelentette, hogy bejelentette. Mármint az öncsődöt. Amiről aztán kiderült, hogy nem jelentette be. Még szerencse, hogy a csőd ettől függetlenül bekövetkezett. Vagy nem. Aztán azt mondta a Quaestor vezetője - aki Tarsoly Csaba névre hallgatott még akkor - hogy ő bizony levélben jelezte a kormánynak: miszerint helyzet van. Először senki sem vállalta a levelet. Sem Lázár János, sem Szijjártó Péter. Nem is írt Tarsoly. De írt. Nem Lázárnak. De, neki. Mégsem. Szijjártónak. Neki sem. De. De nem. De, csak arra kérte Szijjártót, hogy továbbítsa Orbán Viktornak. Nem. De. Ma a Kossuth rádió műsorában Orbán Viktor a szájával mondta: de bizony, írt neki Tarsoly Csaba és ehhez nem kellett senki közvetítése, még Szijjártó Péteré sem, mert csak. Ő megkapta a levelet. Levél ügy letudva.

Következő napirendi pont: mikor is utasított ki és kicsodát, hogy a miniszterek vegyék ki a közpénzeket a bóvli kötvényekből? Nem Orbán Viktor. De. Nem. De, ő maga mondta. Tényleg! Tehát Orbán Viktor utasított. Mert okos és előrelátó. Az én kérdésem ebben az ügyben: véletlenül nem tiltja az Államháztartási Törvény (vagy más szép nevű tövény), hogy közpénzeket ilyen kötvényekben tartsanak a minisztériumok? Mert én úgy tudom, hogy de. Ez valahogy mégsem téma a médiában, pedig a valódi kérdés ez. Szerintem. Meg talán még az, hogy például a Szijjártó Péter vezetése alatt álló hosszú nevű minisztérium pénzeit kezelő Magyar Nemzeti Kereskedőház (na, tessék! magyar is, nemzeti is egyszerre!) hogy csinálta meg azt a kunsztot, hogy miközben kötvényben tartotta a Quaestornál a közpénzt, azt mégis készpénzben tudta kivenni a brókercég bedőlése előtti napokban?

Az már szinte piskóta, hogy a minisztériumok ügyesen kivették a pénzeket, a keményen átvert kisemberek pedig nem tudták ezt megtenni. Bár ma a rádióban azt is mondta a miniszterek elnöke, hogy aki nem vette ki időben, az úgy hülye, ahogy van. Ebből én arra következtetek, hogy túl sok segítségre nem számíthatnak azok, akik elbukták a megtakarításukat. Ha meg mégis, az megint csak közpénzből képzelhető el, praktikusan: mindenki fizetni fog az országban, aki itt adózik. Szuper! Azt nem mondta a nagyszerű politikus, hogy mi a bánat tartott 17 napig, ameddig Tarsoly Csabához eljutottak a hatóságok. Mert addig őt ki sem hallgatták, meg sem keresték. Sok minden beleférhetett ebbe a 17 napba. Például mindenféle iratot, vagy nagyon sok pénzt is el lehet ennyi idő alatt tüntetni. De akár együtt a kettő is működik. Aztán arra is volt idő, hogy a cég vezetését Tarsoly Csaba átadja egy Orgován Béla és vidéke...vagy mi, tehát a Quaestor vezérigazgatója ez a Béla nevű közmunkás és (ha igazak a hírek) köztörvényes úr lett. Futólag, mert aztán Tarsoly Csaba visszavette tőle a céget. Akkor mi értelme volt ennek? Ki tudja? Az is lehet, hogy a Béla egy rendetlen ember, és a nagy átadás-átvétel során elhányt valahová egy csomó dokumentumot, ami aztán soha nem fog előkerülni többé. De erről szegény Tarsoly úr egy kicsit sem tehet.

Az teljesen friss hír, hogy Tarsoly Csaba valamelyik keze (talán a jobb), egy Mikuska Zoltán nevű személyi titkár (Tarsolyé) évek óta Polt Péter legidősebb lányának a barátja, élettársa, vagy ilyesmi. Kínos egy picit, de hamarosan ki fog derülni, hogy Gyurcsány tehet róla és a mocskos szocik!

Mindenki nyugodjon meg szépen! Happy End van, Tarsoly Csaba előzetes letartóztatásban várja a fürge hatóságok vizsgálatát. Ez 17 nappal ezelőtt is megtörténhetett volna, de biztosan nem volt egy szabad rendőr sem. Lehet, hogy éppen valamelyik álcivil szervezetet rohantak meg tizenöten, mert a nemzeti érdek ezt kívánta.

Aki esetleg érti a fent vázolt eseményeket, az a megfejtést bátran küldje be nekem. Kisorsolok közte egy bögrét.

Viszont jó hosszúra sikerült a cikk, miközben a felét se írtam meg mindannak, ami a héten történt. Ebből az következik, hogy máris írom a folytatást.

Pillanat, jön az is."

Egyelőre ennyi. Egyelőre.