2015. március 24., kedd

Jelentés a fedélzetről

A tegnap esti érzés meglepetésszerűen támadt, belém nyilallt, megálltam hirtelen a mozdulat közben, szinte lesújtott a tehetetlenség érzése. Mostanáig nem volt időm pánikolni, hiszen el voltam foglalva az éves rutin feladataival. De tegnap... Tegnap este... Volt egy pillanat, mikor azon kaptam magam, hogy én mindent megtettem, ami tőlem telt, és innentől én is ugyanolyan kiszolgáltatottja vagyok az eseményeknek, mint a többiek. 
Ez az érzés elkeserítő volt, még reggel is ezzel keltem, és Morgó sem emelte a hangulatomat Elzász és Lotharingia I. világháborús történetének emlegetésével. (Mostanában ez a kedvenc történelmi korszaka... Lassan nekem is szokásommá válik Elzász és Lotharingia emlegetése, ha kell, ha nem. Bár ne kellene.) A bárka ma is csendesen sodródott tovább a szelekkel, magyar bárka, a hajósnép nem csodálkozik azon, hogy sehol egy biztos kikötő, se egy irányfény, vagy legalább egy világító torony.. Semmi. A mai, hajózással eltöltött 11 órámat valamiféle házilagos világító eszköz összebarkácsolásával töltöttem. Kérdés, hogy nem fújják-e el az üvöltő szelek, és elég lesz-e a fényereje ahhoz, hogy biztonságos kikötőbe vezérelje a bárkát. Mindenesetre, amíg ezzel foglalatoskodtam, megint úgy éreztem, hogy tehetek valamit a hajósnépért és a bárkáért, és amíg ezt éreztem, minden sokkal könnyebbnek látszott. 

Más. Hozzájutottam egy ilyen ájfónhoz, vagy mi a ráknyavalyához, igen óccsóért részletre, most itt heverek és az ájfón billentyűzetét igyekszem megszokni. Szinte lehetetlenség, csak azért nem vágom ki, mert el kell ismernem, hogy sokkal gyorsabb, mint az előző buta telefonom volt. Arról nem is beszélve, hogy aki csak meglátta a rágott almát a hátulján, mindenkinek olyan arckifejezése volt, mintha ez valami hű de nagy dolog lenne. Nem győztem magyarázni, hogy nem az... Viszont hiába sznobéria jobbra-balra, hiába vállalkozott Kétbalos lelkesen az adatmentésre és visszatöltésre, egyelőre nem annyira sikerült a másik telefonban tárolt dolgaim átmásolása. Viszont így nagy élmény maradt minden egyes telefonhívás. Képzeljétek el, csupa ismeretlen szám keresgél. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.