Úgy tűnik, lassan mindenkiben csalatkoznom kell, akit az elmúlt időkben a közelembe sodort a szél.
Ma az ügyvédem volt a csalatkozás tárgya.
Ő, aki nagy hangon osztja az észt Facebookon és más helyeken arról, hogy milyenek manapság az ügyvédek... na ő az, aki olyan jellegű hibát követett el, ami miatt lehet, hogy tényleg nem fogok tudni eredményesen perelni.
És még a felmarkolt előleget se akaródzik visszaszolgáltatnia.
...
Teljesen lefáradva értem haza a mai napon. Hiába, nem szabad az emberektől semmit várni, vagy remélni. Önző, ostoba, korlátolt lények, akik kizárólag csak a saját érdekeiket tartják szem előtt.
...
Gyűlölöm, utálom őket. Egy kicsi jóért, kényelemért, anyagi előnyért képesek a másikat sárba taposni. Tényleg olyanok, mint a csirkék, akik a beteg társaikat letapossák azért, hogy kicsit közelebb jussanak a meleghez.
Eszköznek használják a szeretetet is... azt is csak kapni szeretik, adni k.vára nem, sőt, jó tett helyébe jót ne várj. Sőt, segíts, ha bajban van, legalább legközelebb is téged fog hívni, ha segítségre van szüksége.
Bezzeg, ha majd nem lesz, akkor megint te leszel a rusnya tehén.
...engem mind, mind, akivel valaha csak kapcsolatba kerültem, csak kihasznált. Csak arra voltam jó, hogy én segítsek, adjak, van, akinek pénzt, másoknak, ha más nincs, jó szót, törődést, szeretetet.
Soha nem volt senki, akitől megkaphattam volna ugyanezt.
Nehezen tudom ezt elmagyarázni, de lassan hányok az emberektől.
A férfiaktól különösen.
...
Mindenesetre a férfiak regenerálódó képessége egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek régebben gondoltam.
Mint a mellékelt ábra is mutatja.
Sok sikert.
Avagy: hajráf.
...
Itt az ideje újra dizájnolni nekem is bizonyos dolgokat.
A Kecske évéhez illően.
(Érdekesen zárult ez a Tüzes Ló, mielőtt még elvágtatott, hozott egy-két világégést: elvitte magával a hazug és felszínes emberi kapcsolataimat, megingatta a pénzügyi rendszert, ...és most itt állok/állunk újra, szinte a nullán, és lehet megint, mindent elölről kezdeni.
Állítólag nyugis év jön.
Jó időszak az építkezésre.
Úgy legyen.
Azt azért ugye tudod, hogy ez így nem igaz!!!!
VálaszTörlés"...engem mind, mind, akivel valaha csak kapcsolatba kerültem, csak kihasznált. Csak arra voltam jó, hogy én segítsek, adjak, van, akinek pénzt, másoknak, ha más nincs, jó szót, törődést, szeretetet.
Soha nem volt senki, akitől megkaphattam volna ugyanezt."
Igen, talán túlzás amit írtam. De nem nagyon, hidd el. Hogy csak pár momentumot említsek, amelyekre gondolva annyira mégse túlzás: kórház és szagok, Esztergom, ahol kiderült, hogy kire is számíthatok... és az nem Te voltál. Kapcsolatunk időtartama alatt folyton én hívtalak/mentem, sose kritizáltalak, mindenbe beletörődtem: hogy sose megyünk sehova, hogy én pátyolgatlak, ahelyett, hogy engem pátyolgatna valaki... sőt, ha bajom van, még lecseszést kapok segítség helyett... folyton kritikát kaptam, dicséretet sose, megkaptam, hogy putrilakó rossz anya vagyok (mert nem hagyom itt a gyerekeimet, hogy egy olyan emberrel lehessek, aki még a kórházban se látogatna meg?)... áhhh. Nem szerettél, vagy legalábbis csak önző módon, ennyi. Csak azt szeretted ebből a kapcsolatból, ami számodra kényelmes, kellemes volt. De az nem én vagyok, az csak a kényelem. A legutóbbi időkben még arra se voltál tekintettel, hogy majdnem elvesztettem az állásomat, elkezdtél megint cseszegetni, mert - hálistennek - jobban voltál, nem volt kilátásban újabb kórháztúra - és egyből, érted, egyből a legfőbb problémád az lett, hogy kövér vagyok. Kitettél annak, hogy az exnejed ezen humorizálhasson, és ez még nem volt elég, mikor elmentem Hozzád, ahelyett, hogy örültél volna, hogy ott vagyok, három és fél órán keresztül, valahányszor a TV-ben a Norbit reklámja ment (húsz percenként) bökdösve röhögtél rajtam meg a kövérségemen. Szerinted ez volt a megfelelő esti hangulat, egy nehéz munkanap után, a létbizonytalanságtól meggyötörve, elcsigázottan? Hát tényleg, mi másra lett volna szükségem, ha nem erre? Hogy még az élet maradék területein, a női önbecsülés területén is meg legyek alázva. (A női szívinfarktus első számú előidézője, ha a nőt családi életében, nőiségében, anyaságában, otthonában támadják. Ugyanolyan ártalmas, mint a férfiaknál a karrier-problémák. Meg akarsz ölni? De tényleg? Akkor vedd elő a nagy kést, gyorsabban hat!) ...Én, ha kértem valamit, kerek perec, hányszor nemet mondtál. A volt anyósodat bezzeg éjszaka színházba hurcoltad, én meg nem mertelek felhívni hogy segíts egy kereket kicserélni a kocsimon, nehogy leb@ssz. De Voltnejem kuttya kapott papírt, az lényegesebb, mint az én kerekem. (Úgysincs mind a négy ki, hogy veled foglalkozom még mindig.) Igen, sokszor elmentem Hozzád, hogy ne vedd észre, mennyire magamra hagytál... de igazából ez történt. Majd' elvéreztem, mikor azt a fotót csináltad rólam, úgy nézek ki rajta, mint egy kriptaszökevény, fehér a szám, ember, csomókban hullott a hajam, de Te mindezt észre se vetted, csak azt, hogy ott tíz kilóval könnyebb voltam. (Azaz dehogynem, a hajért mindig le lettem b@szva). Hát tényleg, de inkább sose legyek többé 78 kiló. ...Tudod, ha valaki szeret valakit, akkor az meglátja a másik szenvedését. Sőt, nemcsak meglátja, hanem próbál segíteni neki. Ha kell, a saját komfort zónáján túl is. Sőt. Az a segítség. A többi csak látszat. ...én ezt csináltam Veled, mert szerettelek. Szeretlek még most is. De nem teszem még egyszer ki magamat annak, hogy érezzem a szeretettelenségedet. Mert én ebbe a viselkedésbe belepusztulok. És annál már csak többet, jobbat érdemlek a sorstól ennyi küzdelem után. Te nem tudsz szeretni, én meg nem tudom ezt mosolyogva elviselni. Ez van. Hidd el, hogy nagyon fáj.
VálaszTörlésSzépen összehordtál itt hetet-havat, de ha valaki figyelmesen olvassa az rájön, hogy felsorolsz okozatokat, de az okokat elhallgatod! Nem állítom, hogy néhány dologban nincs igazad, de sok mindenben ferdítesz!!
TörlésBennem nem dagad olyan írói véna mint benned, ezért nem itt válaszolok. Ha gondolod felhívlak és pontról pontra elmagyarázom neked az itt le írottak okát, hátha megérted, bár én ezeket az okokat mindig is megmondtam neked! Csak valahogy ezek elszálltak!? Amúgy meg érdekes módon, szelektív memóriádnak és önértékelési hiányosságodnak megfelelően, kimaradt számtalan dolog ami, legalább is a történés idején, kellemes volt számodra!
Egyébként nem igaz az sem, hogy nem szerettelek, tán még most sem vagy közömbös a számomra, de az ilyen elferdített kirohanások azért távolítanak.
Hidd el nekem sem mindegy....
Kedves Gabi.
VálaszTörlés"No comment "----csak egy idézet.
Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.
Dennis Wholey
Puszika.
Milyen igazad van! ...Örülök, hogy erre jártál. Jobb lett a kedvem tőle. Puszillak. :)
VálaszTörlésKedves Gabi.
VálaszTörlésEgy gondolat Máraitól.
Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.
Puszillak.