Mikor, végre, úgy tíz óra magasságában, a fáradtságtól szédelegve beestem az ajtón, szinte mellbe vágott a finomságos meleg.
A cirkó gőzerővel dolgozott, kislányom békésen szunyókált, és még a lakást két hete uraló elemi kupleráj sem tudta elvenni a rám törő elégedettség érzést.
Kellett már, hogy végre legyen fűtésünk.
Egyszerűen kellett.
Szánalmas volt nélküle. Rettenetes. Lakótelepi népek nem tudják, milyen ez. ...Nem akarok még egy olyan telet, mint a tavalyi.
Igaz, hogy az összes pénzem, sőt, a bankok összes pénze is ráment - de ez most nem számít, az OTP-nek már úgyis megígértem, hogy beperelem őket, a többiek pedig nem is hőzöngtek még. (Majd fognak, de ezért van két fülem: egyiken be, a másikon ki).
Nehéz napokat élek mostanában.
Banduci telefonját ellopták. Nagyon remélem, hogy téríteni fog a biztosító - mert ha nem, én nem veszek neki másikat, az fix. Nem is tudnék.
A laptopom ugyan működik, de aksit és töltőt kellene venni hozzá.
Nagyon fáradt is vagyok: 12 napból 10 alkalommal voltam a kórházban is - ennél több fizikailag nem megy.
Tegnap ugyan nem voltam bent, de sikerült másfél órát eltöltenem a TMobile-nál, ahol először is gatyára vetkőztettek, aztán Andrásomat boldogították egy SIM kártyával, majd elláttak egy ígérettel, mely szerint 24 havi részletmentes kamatra egy héten belül gazdagítanak minket egy ilyen síkképernyős izécsodával, ...ne gondoljatok nagy méretre, ez az a verzió, amit előleg nélkül vesztegetnek, mert annyira örülnek, hogy rá tudják sózni valakire.
Az ügyintéző srác végül is kedves volt, és miután elsóhajtottam neki, hogy sokallom a csacsogási díjat, előásott valami csoda díjcsomagot, amellyel állítólag többet fogunk spórolni, mint a tv részlet... így gyorsan, hogy ne legyen sokkal kevesebb a számla mégse, rádumált egy HBO csomagra. Ezzel boldoggá tettem drága kisfiamat, aki időnként már megkörnyékezett ezzel az opcióval.
Mindezek után meglepetten konstatáltam, hogy maradt a fizetésem nagyobbik részéből 3, azaz HÁROMEZER forint, ...bementem az Interspar-ba és elvertem. Volt ám ott hejehuja, vigalom, olcsó zsömle, párizsi, meg még csirkecomb is, gazdaságos kivitelben.Ma kemény meneteim voltak ismét: hozták a gázt, volt egy megbeszélésem is... rá kellett jönnöm, hogy elfogyott a benzinem... még szerencse, hogy a kertben derült ez ki, nem kellett valahol a susnyásban félreállni. Mindenesetre gyalogtúráztam ennek örömére, befelé is, sőt hazafelé még rosszabb pozícióból indultam: lekéstem a 172-est, így Törökbálintról kellett hazagyalogolnom.
Mire beértem a kertbe, már meg-megszédültem... pálesz se kellett hozzá.
Tök jó érzés ennyire fáradtnak lenni.
Bent a kórházban? Arany husom, annyira szeretne már otthon lenni, én meg félek, hogy mi lesz, ha tényleg otthon lesz, mert úgy érzem, hogy még nem elégé stabil a járása.
Igaz, pár nap otthonlét után mennie kell rehabilitációra... kell is.
Mit csináljak vele, ha összeköltözésről hallani se akar? A legnagyobb jóindulat mellett... mit?
Amúgy is.
Ami engem illet, azért van egy nagy hibám.
Szeretem, szeretem őt - de én nagyon nehezen bocsátok meg.
És ő ez alatt a két év alatt nagyon sokszor megbántott engem.
Nem kicsit.
És a kis ördög mindig bennem van: most bezzeg szeret - de csak azért, mert szüksége van rád. Bezzeg, mikor neked lett volna szükséged rá, akkor büdös volt neki a kórház! Sose akaródzott segíteni!
(Emlékszem, mikor Szerjozsenyka azt írta 3000 km távolságból, hogy majd ő jön és segít nekem - álltam a konyhában, és bőgtem, mint a szopós malac, nekem ilyet évek óta ember nem mondott, pláne nem kérés nélkül, belső indíttatásból, ...én már elkönyveltem, hogy az emberek önzők és magukba fordultak, és akkor kapok egy ilyen ajándékot... csoda, ha kicsit beleestem, minden hibája ellenére?)
De térjünk vissza az én drágaságomhoz.
Pál apostol szerint a szeretet cselekszik.
Ennek alapján ő sosem szeretett engem.
Eztán meg már el sem várhatom tőle, hogy olyasmit tegyen, amire még egészségesen sem volt képes.
Vagy meg kellene bocsátanom neki az ellenem vétetteket, vagy búcsút kéne vennem tőle, mert ez így nem lesz jó, hogy örökké susog a kis ördög a fülembe..
Talán az ő hibája az is, hogy mostanában kicsit nyitottam az emberek felé, szóba elegyedek számomra szimpatikus egyedekkel.
Bár a mai kommunikáció számomra is meglepő volt... Sajnos még tetszett is (kicsit). Tutira megérdemlem a vezeklést, legalább három Miatyánkot és két Üdvözlégyet el kellene mondanom, közben esetleg fűzfavesszővel verdesve a hátamat, és az idén messziről kerülni a hurkát. A kolbászról nem is beszélve.
..Akire Nem Haragszunk kiakadása ezt világosan jelezte számomra.. bár talán túl élénk a fantáziája.. talán.
Sugarloaf: Hajnalig még van idő
(Akinek eredetileg az unikumot szántam, az tapintatosan hallgatott... figyelek ám...)
Édesek voltak legkedvesebb barátaim, ahogyan zeneszámokkal beszélték meg a történteket, muszáj volt mindkettőjüket nagyon szeretnem abban a pillanatban <3.
A Szomszédasszonnyal való délelőtti beszélgetésem megerősített abban, hogy jól érzem, hogy továbbra is a személyiségem férfias oldalával vagyok (súlyosan) elégedetlen, nem érzem magam elég jó harcosnak... és haragszom magamra amiatt, hogy nem feleltem meg a családfenntartó szerepkörnek olyan szinten, amilyenen szerettem volna.
Azt hiszem, nem kockáztatnám meg, hogy valaki még a jelenleginél is erősebb tükröt tartson elém ebben a műfajban. Ezzel a méla lenézéssel is van elég bajom. (Na ha valakinek, neki nincs miért lenéznie engem. ...mégis sikerül néha.)
És igen, Hamvas Bélának igaza van tükör törvényeivel: azért fáj nekem ez annyira, mert én magam is lenézem magam az átélt kudarcok miatt.
...nem vagy elég jó pasi, te nő.
Micsoda nő ez a férfi
| Hamvas Béla: A tükör törvénye 1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, „én jobban csinálnám”, mindent, amit a másikban megváltoztatnék, bírálok, minden, amit véleményezek, az bennem van, önmagamban. Minden, amit én kritizálok a másikban, minden, ami ellen harcolok, az bennem van. 2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni bennem, rajtam, és ez engem sért, bánt, az nincs feldolgozva, nincs megoldva bennem. 3. Minden, amit mások kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de mindez engem nem bánt, nem érint, akkor ez az ő problémájuk, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele. 4. Mindent, amit én a másikban szeretek, magamban szeretem, mindez magamban van meg, mert felismerem magam a másik személyében, és ebben egylényegűségünk mutatkozik meg. |
