Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító
(Csanády Imre: Tavasz-ébresztő)
Még jegesen...
De a mohák gyönyörű, üde zöld dzsungelként virítanak...
Csak látni kell őket, lépten-nyomon...
Már virágba borultak... érzik, itt az idő. Mint egy dzsungel - ici-piciben. :)
Az erdő még kopár, de a fű zöldje élénkebb lett
A pocsolyákban tükröződő gyönyörű kék ég is tavaszt ígért... :)
Kibújtak a hóvirágok is a kertben
Imádom a vízcseppecskéket, ahogy végigsimítják a törékeny,
gyönyörű, hófehér szirmokat.
Nem bírtam betelni velük...
Velük, a szépséges kontrasztokkal - barna, holt levelek, és a frissen sarjadt gyönyörű ÉLET -
A küzdelemmel, amit egy kis növény véghez visz az életért...
S az eredmény... Ugye, gyönyörű?
Fotóztam még üres lakást... :)
Érdekes zuzmófélét, mely korhadt ágakon éldegél...
Igen, pár napja még boldogan, lelkesen (egészségesen) kattintgattam...
...de ma reggelre visszatért a tél... ha nem is keményített be, de jelzi, hogy még kár őt temetni...
pedig már nem bánnám.
Igazán nem.
De még csak február eleje van. Türelem, türelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.