2013. február 7., csütörtök

Tavaszváró képeimből


Ébredj, új tavasz, 

jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat 

víg versre tanító
(Csanády Imre: Tavasz-ébresztő)

    Még jegesen...

De a mohák gyönyörű, üde zöld dzsungelként virítanak...

Csak látni kell őket, lépten-nyomon...

Már virágba borultak... érzik, itt az idő. Mint egy dzsungel - ici-piciben. :)

Az erdő még kopár, de a fű zöldje élénkebb lett

A pocsolyákban tükröződő gyönyörű kék ég is tavaszt ígért... :)

Kibújtak a hóvirágok is a kertben

Imádom a vízcseppecskéket, ahogy végigsimítják a törékeny,


gyönyörű, hófehér szirmokat.


Nem bírtam betelni velük...



Velük, a szépséges kontrasztokkal - barna, holt levelek, és a frissen sarjadt gyönyörű ÉLET - 





A küzdelemmel, amit egy kis növény véghez visz az életért...

S az eredmény... Ugye, gyönyörű?


Fotóztam még üres lakást... :)

Érdekes zuzmófélét, mely korhadt ágakon éldegél...





Igen, pár napja még boldogan, lelkesen (egészségesen) kattintgattam...

...de ma reggelre visszatért a tél... ha nem is keményített be, de jelzi, hogy még kár őt temetni...
 pedig már nem bánnám. 
Igazán nem.
De még csak február eleje van. Türelem, türelem...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.