Kedvenc FB asztrológusunk néhány hete írt egy remek jegyzetet arról, hogy minden ember életében, a negyvenes évei elején valamikor, elérkezik az Uránusz visszatérésének az ideje. Ez az időszak az emberek életében általában komoly, esetenként gyökeres változásokat hoz. Annyira át tud alakulni egy ember szemlélete az Uránusz hatására, hogy ami addig piros volt, az lehet fehér, sárga vagy akár zöld is - bármi, csak piros nem, s a bolygó távozása után sem lesz immár soha többé piros (rózsaszín még lehet).
Egyre jobban szepegtem az olvasottakon, aztán a záró kérdéshez értem: "Neked mit hozott az életedbe az Uránusz visszatérése?" - és elámultam a válaszokon.
A kommentelők mindent írtak, csak azt nem, hogy jó lett volna ez az időszak az életükben. (Megbizonyosodhattam, hogy nem vagyok egyedi eset, sok sorstársam van, akinek ez az "életközép-válság", vagyis a dolgok átértékelése annyi nehézséget, problémát és megoldandó feladatot hozott.)
A sokadik panaszkodó után azonban ismét a szerző következett, s az ott leírt néhány mondat azóta is velem maradt - mintegy pozitív megerősítéséül annak, amit magam számára a legkeményebb próbetételek alatt is, szüntelenül reméltem - remélek.
Igen, az Uránusz visszatérése nem tart hosszú ideig. Csupán néhány év, egyfajta kísérlet, harcba szállni a múló idővel, és mindazzal, amit eddigi életünkben, mint szükségszerű rosszat, elviseltünk.
Mégis, ez a néhány év - ha az itt megéltekből sikerül leszűrni a tapasztalatokat - olyan tudással ajándékozhat meg, amely alkalmassá tehet minket arra, hogy életünk második felében sikeres emberként élhessünk.
...
Ámen.
Omega: Égi vándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.