Ma sütött a nap. Mivel délelőtt megengedtem magamnak, hogy az elmúlt napokkal ellentétben ne rohanjak annyira munkába, elővettem a fényképezőgépet.
...ismét örömteli pillanatokban lehetett részem általa.
Kezdtem kedvenceimmel, a hóvirágokkal, "akiket" három napja nem látogattam meg. Három nap nagy idő egy kis virág életében, és én aggódtam, hogy láthatom-e őket teljes pompájukban, vagy legfeljebb már csak elnyílófélben.
De a lehűlés megoldotta a kérdést. A kis virágfejek a fagyos hó súlya alatt roskadozva, zárt szirmokkal álltak.
A kis sarjak, melyek három nappal ezelőtt még csak félig látszottak ki a földből, semmit sem növekedtek.
A Tél uralta a képet, legfeljebb a növénykéket simogató napsugár enyhített valamit szigorán.
...
Később, az Infoparkban is kikéredzkedett a fényképezőgép a tokjából.
Először a fenyőknél, amelyek immár vitathatatlanul hajtani kezdtek. A hosszú tűlevelek között immár ott csücsölnek az impozáns virágkezdemények, fiú-lány verzióban, frissen, üdén, viasztól bársonyosan...
Látjátok? Boldog.
Ugye, milyen hamvas rügyecskék? Viaszburkuk csak lassan ereszti őket, ettől lágynak, puhának tetszenek a szemlélő számára.
Itt a viasz lett volna a fő "attrakció". Tudjátok, hogy szeretem a növények levelén a csillogó vízcseppeket. Itt valami hasonlót lehet látni - viaszból.
De a végén nem csak ettől lett kedves ez a felvétel, hanem a fenyőtűk zöldjén áttetsző, gyönyörű kék égtől is.
Ugyanaz mégegyszer... a viasz kicsit feltűnőbben.
Ez meg a régi nóta jegyében, amin annyit kacarásztunk, mint az egyik legrettenetesebb elkövethető öltözködési baklövésen: "Fiam, a ződhöz jó' megy a kék."
Ha a Természet öltözik így, arra azt mondjuk: gyönyörű.
És még egy kis fenyővirág... :)
...
A következő modellemmel megszenvedtem. Nem is kicsit.
Szép, piros bogyókat fényképezni jó dolog - gondoltam, átérezve a környezet színdinamikáját: kék ég, napsütés, barna gallyak, korhadt lombok - ez csak jó lehet.
Aha.
Az automata fókusz nagyon kényelmes dolog - de néha nagyon bugyuta is tud lenni. Ha a háttérben talál valami számára érdekesebbet, akkor persze arra élesít, és a kép eredeti célja... hát... szóval, mint itt is.
Azért szerencsére nem csak ilyen piros bogyós képet tudtam készíteni.
Íme néhány a jobban sikerültekből:
...
A mai utolsó téma a nád volt.
Igazából ebbe se ma szerettem bele, íme itt vannak tanúbizonyságul a tavaly nyári képeim ugyanerről a kis mesterséges tóról, és a nádról:
Most a tél jégpáncéllal vonta be a kis tó felületét, mely ha vékonyodik is, de tart még. A nád bugái szőke zászlóként lobognak körülötte... és várakozó, reménykedő mozdulatlanság vesz körül mindent. :)
...
Ma ismét megállapítottam, hogy ez a Világ egy gyönyörű hely, élni pedig mégiscsak jó.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.