Téli berek

Ma délelőtt, mikor rászántam magam az indulásra, ezer ágra sütött a nap. Ettől minden olyan gyönyörűséges lett, hogy már a hideg sem tudta elvenni a kedvemet. A villamosmegállóhoz érve eszembe jutottak a darvak és a nagy kócsag, amelyeket tegnap láttam a kiszélesített pataknál. Éreztem, hogy a fényképezőgép nem nyugszik a tokjában.
Beadtam a derekamat, és elindultunk gyalog.
Ugyan a darvak ma nem jelentek meg, és a kócsag is "lőtávolon" kívülről figyelt (hiába, kicsi a zoomja a gépnek), azért sikerült sok szép és hangulatos képet készítenem.
Ezekből hoztam ma estére Nektek.

Itthon

A tél színei

A kamaraerdei villamos-végállomás

Én

A mini-vízesés télen

Imádom a kék ezer árnyalatát, amelyek mintha önálló életre kelnének egy-egy képen.

A Természet templomában...

Tóváros

Ticsi Tacsa :)

Fagyos, kék, gyönyörű

Még. Kék.

És még,

...és még. (Itt már látható szegény Eiffel-torony egy levágott ága - kinyúlik a vízből, mintha segítségért kiáltana.)

...a tuskója...

...a kiszakadt töve... nyáron még állt. Meg is beszéltük az alatta horgászó hajléktalannal: ő a mi Eiffel-tornyunk.

Sajnos már nincs. Kidőlt.

Kék, jég...

Olyan igazi téli berek hangulatuk van ezeknek a képeknek... 

mire idáig értem a -5 fokban, már teljesen kiszellőztem. Nem maradt más, csak az életöröm, a Levegő és a Napsütés.

Mert élni, igenis, jó dolog.