A kukás cicus

(Andi lányom kedvenc meséje... tőlem. Amikor kicsi volt, folyton ezt kellett mesélnem neki. Most még egyszer... közkívánatra. :))

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ici-pici kiscica. Nagyon aranyos, szürke cirmos kiscica volt, csak a tappancsai voltak fehérek, mintha zokniba bújt volna, meg a gallérkája, ahogy illik egy jóravaló kiscicának. Anyukájával és kis testvérkéivel egy pincelejáróban húzták meg magukat, kellemes, biztonságosnak tűnő hely volt. Itt ciciztette őket az anyukájuk, itt mosdatgatta, hogy szépek legyenek, aztán, mikor nagyobbak lettek, itt tanítgatta őket a macskamesterség: az egérfogás alapjaira. Nagyon szép időszak volt ez a kiscica életében.
Sajnos azonban egyszer mérges, csahos kutyák törtek be a pincébe, és a jó zsákmány reményében elkezdték kergetni a macskanépet. Ahányan voltak, annyi felé szaladtak... A kiscica annyira megijedt a csaholástól, hogy félelmében csak szaladt, szaladt, szaladt, szaladt... Vitték apró lábacskái, míg végül a fáradtság meg nem lassította lépteit. Akkor aztán kisvártatva rájött, hogy ő bizony alaposan eltévedt. Idegen házakat látott, idegen szagok érték orrocskáját... és a kiscica újból nagyon megijedt. Mi lesz most már ővele, ha nem talál haza az anyukájához?
Szimatolt erre, szaglászott arra... egyik utca, másik utca... mindegyik idegen, ismeretlen, félelmetes, szokatlan szagokkal teli.
Az otthon illatát csak nem hozta felé az alkonyi szellő...
Egyszer csak valami kellemes illatot is érzett az orrocskája. Kicsit erjedt volt ez az illat (mi, emberek inkább azt mondanánk rá, hogy szag), de határozottan megmozgatott valami kellemes emléket a kiscicában. Meg is szólalt a pocikája, hatalmasat kordult.
- Éhes vagyok - gondolta a kiscica.
- Éhes vagyok, és az a valami ott, ...ott, ...az étel.
Újból szaporábbra vette a lépteit, majd ugrott is egy nagyot - és hopp, egy dugig rakott szemetes kuka tetején találta magát.
- Innen jön ez a finom illat - kezdte el kaparni a nejlonzacskókat.
Szorgalmas munkájának rövidesen meglett az eredménye: pocakja megtelt egy májkrémes szendvics enyhén erjedő maradékával.
Ekkor érezte meg, hogy ő már rettenetesen fáradt. Laposakat pislogva nézett jobbra-balra, de nem látott sehol biztonságosnak tűnő menedéket.
- Legjobb lesz, ha itt maradok! - gondolta. Felnézett a csillagos égre - azok a sárga pontok egykedvűen néztek le rá, mint akiknek mindegy, mit is látnak.
A kiscica megborzongott. Még sosem aludt szabad ég alatt. De a fáradtság még a bánatánál és félelménél is erősebbnek bizonyult.
Alaposan összegömbölyödött, és elaludt.
Másnap reggel a járókelőknek fel sem tűnt a kuka tetején lapuló, reszkető cicus.
Csak egy öreg néni vette észre. A néni éppen a piacról jött, táskájában mindenféle ínyencfalattal: volt ott májkrém, párizsi... még egy kis darab virsli is.
A néni megállt.
- Jé, egy kiscica! Milyen aranyos! Cirmos, gallérkás! Még zoknija is van! ...és milyen ijedt. Éhesnek is látszik.
A néni elővett egy darabka párizsit, és letette a cicus közelében. Majd kicsivel hátrébb ment.
A cicus érezte a mennyei illatot... összefutott a nyál a szájacskájában. Lassan közelebb óvakodott... körbelesett: sehol, semmi veszélyeset nem látott. Aztán még közelebb... és még közelebb... és még közelebb... amíg egyszer csak meg nem kaparintotta a párizsit.
A néni másnap is arrafelé jött haza a piacról, és megint adott a cicusnak egy darabka párizsit... egy kicsivel közelebb tette le, mint az előző nap.
Így teltek a napok, és a cicus már a kuka tetején várta, hogy mikor jön a néni a piacról a párizsival. A harmadik párizsidarabnál már egészen közel volt a cicus a nénihez.
A következő napon a párizsidarabkát a néni nem tette le a földre - a kezében tartva kínálta a cicus felé.
A cicus bátortalanul lépett párat - aztán elvette a feléje nyújtott falatot. Aztán még egyet, és még egyet... végül a néni a karjába vette a cicust, simogatni, dicsérni kezdte - így indult el szép lassan vele hazafelé.
...
Hát így történt, hogy a kukás cicus kalandja szerencsés véget ért: szerető gazdára talált, aki párizsival, kenőmájassal etetgette, gondoskodott számára macskajátékokról.
Rövidesen kifényesedett a cicus szőre, meg is nőtt - jól érezte magát a néninél, és ha az elment a piacra párizsit venni, a kuka helyett az ablakból leste, hogy mikor tűnik már fel gazdasszonya a párizsival.

A kis herceg és a róka