"Ráült az ördög az arcomra" és más mesék

Sokáig dolgoztam ma. Mire elvergődtem a 41-es villamosig, majdnem este nyolc óra volt. A megállóban három személyes padok állnak. Az egyiken, a szélén, fiatal lány ült. Leültem a pad másik szélére. A fejemben lüktetett a fáradtság. Meleg volt az este, kellemes, bár kicsit fülledt - némi nyáridéző romantika úszott a levegőben.
Egy darabig.
Mert utána savanyú cefreszagon kívül nem éreztem mást.
Ugyanis közénk ült egy alkesz, meg se várva, hogy ülőgumói alól kirántsam az elemórzsiával teli szatyrot.
A minőségi sorrend szigorú betartásával előbb a fiatal lányt vizsgálgatta, egészen odahajolva, majd felém fordult. Sajnos.
Én sós mogyorót rágcsáltam várakozás közben (tekintsük nosztalgiának az elmúlt gyermekkor iránt), s ez felkeltette érdeklődését.
Konkrétan tarhált belőle.
Adtam neki pár szemet, hátha békén hagy, bár valami kísérőszöveg azért kiszaladt belőlem, látva nála a borosüveget. Valami olyasmi, hogy ha arra telik, akkor erre is...
- Nem akarok én tolakodó lenni, csak tudja, most, hogy az ördög ráült az arcomra...
Gondolom, a felrepedt szájára akart célozni, és arra, hogy így még ő se szívesen tér be olyan helyre ahol civilizált emberek vásárolnak (valaki alaposan helyben hagyta), de én azonnal lereagáltam a dolgot.
Magam is meglepődtem az elemi ellenszenven (J. részeg ábrázata, zavaros tekintete rémlett fel bennem), és azonnal rávágtam a választ:
- Hát igen. Az ördög minden alkoholistának ráül az arcára...
Fél füllel még hallottam a hátam mögött, ahogy méltatlankodni kezd azon, amit mondtam, de szerencsére nem kellett tovább időznöm a padon, megérkezett a villamos.
...
A villamoson tovább tűnődtem ezen a kijelentésen. Eszembe jutottak J. éjszakai telefonjai, és őrülettől csillogó szeme, mikor arról beszélt, hogy megjelent az ördög a szobája falán. ...meg az arcán is. És Sasmadár küzdelme azzal a démonnal...
Minden alkoholistának vannak démonjai. Kísérik őt, suttognak neki. Töltenek a poharába. Ezek a démonok (ördögök) fiatal korban elvarázsolják, elhitetik vele, hogy ő szebb, jobb, ügyesebb a többieknél... és az élet útjának felén túl benyújtják a számlát. Kegyetlenül.
...
J. háza nagyon magányos. Nagyon szép, nagyon nagy és nagyon magányos.
Egy olyan embernek, mint J., hatalmas család középpontjának kellett volna lennie. Családfőnek, a szó legigazibb értelmében. Otthonában a terek, a dimenziók... mind ez után a sosem volt család után sírnak.
De örök tanulság, hogy ha valaki jóképű, dolgos, rendszerető, kellemes társaság - és mégis magányos, akkor annak nagyon komoly oka van.
Van is.
Eladta a lelkét az ördögnek.
...folyékony a fizetőeszköz.
...
...
Tegnap este Nagy Fal is önbizalom erősítő kalapkúrát tartott, elutazás előtt utoljára. FB-n újra meg újra rám írt, hogy sajnálja, hogy nem alhat mellettem (brr...), és milyen csini vagyok mostanában. Valamit kártyázott is, mert írtam neki, hogy ezt a partit bukta, kezdjen újat, mire olyasmi volt a válasz, hogy ő 19-re húz még egyet.
..és tök alsó.
...
De mekkora...
...
Ennyit erről. Szerencsére tanúi is voltak, hogy elröppent, a gyerekek kikísérték. Mondtam nekik, hogy tuszkolják fel arra a repülőre, itt ne maradjon... :)
Mindenesetre a lányának adott háromezret (jelenleg egy szinten mozognak a kutyával, tehát már nem mondhatja, hogy kutyába se veszi őt az apja), és kaptam egy halvány ígéretet arra, hogy majd pénteken, a tárgyaláson, az egyik barátból lett ellenféltől kapok még kilencet, így meglesz a családi pótlék összege.
További hozzájárulásról nem emlékezett meg. Gondolom, sokba került a bátorságszirup.
...
Presser Gábor: Valaki mondja meg