- Karácsony van! - állt meg a fiam a konyhában, kezében az üres tányérral, melyről immár fejenként a harmadik hamburgert is elpusztították a cimborájával.
Erre mindannyian nevetni kezdtünk, nevetett András és Manó, nevetett Andi és én is, szívemben kis facsarodó keserűséggel: igen, már az is karácsony, hogy végre ehettek egy igazán finomat.
Mondjuk, a házi készítésű hamburger pepecselős dolog, még így is, hogy fagyasztott húspogácsából készítem - de az is tény, hogy kenterbe veri a gyors éttermekben kapható hasonló nevű készítményeket. A mai napon összesen 11 darabot sikerült készítenem... és András még szerette volna vacsorára is, de itt már óvást jelentettem be. Amúgy is, friss libatöpörtyű is készült ma, a kevert sütiről nem is beszélve... szóval hagyjuk a húspogácsákat a fagyasztóban pihenni...
A karácsonyi hangulatot fokozta András nagyfokú öröme a hazakerült szerszámok kapcsán. Egész nap nem sokat láttam őt és a haverját - de mikor kimentem este felé a sufnihoz szétnézni, nagyon megdicsértem. Gyönyörű rendben pihennek a szerszámok, a kulcsok méretenként csoportosítva - öröm nézni. Igaz, még nincs teljesen készen - de rengeteget haladtak, anélkül, hogy nekem szólni kellett volna egy szót is arról, hogy mit, hová, hogyan.
Felajánlottam a fiúknak, hogy készítünk házi almabort - erre érdekes módon nem is András gerjedt, hanem a haverja. Azért fogunk csinálni egy keveset, csak kísérletképpen. Meg almás sütit, meg teszünk el almát reszelve Anyus javaslatainak megfelelően. Hiszen Hangyáéknál jön a tél...
Furcsa asszociációkat indított meg bennem ez a "karácsony van" kijelentés.
Most ez az egész olyan, hogy a tücsök elvándorol a téli megdöglés elől, a hangya viszont karácsonyünnepet tart... tényleg olyan, azzal a különbséggel, hogy a tücsök nem döglene éhen ha máshogy állt volna a morzsahordáshoz, a hangya kis szerény ünnepét pedig beárnyékolja a tél rémének fenyegetése.
Andris annyira elégedett volt velem, hogy még meg is dicsért.
- Ma jó Anyu voltál!
- Én általában jó anyu szoktam lenni, nem?
Kis gondolkodás után beleegyezett... mire én:
- Ma te is jó gyerek voltál. Bár, te nem mindig vagy az. De mostanában javulsz.
Ebben maradtunk.
Andi erre egy szót se szólt. Csak mikor meg mertem jegyezni, hogy ma nem segített túl sokat, akkor borult ki.
- Elmentem veled vásárolni. Lereszeltem a prézlinek való zsömlét. Kiteregettem négyszer is. Segítettem felszedni a vizet, mikor a dugulás miatt elárasztotta a konyhát a mosóvíz. Felmostam. És én nem segítettem? ...olyan vagy, mint Apu. Ő is azt mondta mindig, hogy nem segítettem neki.
- Láttad te apádat annyit dolgozni, csak egyszer is, mint engem ma?
- Nem... csak akkor mikor költöztünk. De akkor én is rengeteget dolgoztam. ...és utána azt mondta, hogy nem segítettem semmit.
...
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Ji-king a lányommal való kapcsolatra is mondott valamit. A 38. jósjel jött ki...
Animal Cannibals - Takarítónő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.