Jó eséllyel sosem fogom megérteni a férfiak agya járását... Ha jól értem, az, hogy a fiam megcsépelte a lányomat, az nem gond, abból én csinálok túl nagy ügyet. Ha visszapofáznak nekem (ami tényleg nem szerencsés dolog, de mégsem testi erőszak, mint mondjuk a ma elcsattant pofon), akkor az nagy baj. Ha nem kötözöm le a fiamat napi két órára az íróasztal elé, az baj. De ha megígéri és véletlenül be is tartja, hogy javít a jegyein, és emiatt lesz jogsija, akkor az is baj. Ha nem javít, és nem lesz jogsija, az is baj. Ha lesz jogsija, és vezetni akarja az autómat, az baj. De ha veszek neki egy csotrogányt gyakorlóautónak, és békén hagyja az Astrát, akkor az is baj. Tehát ha van kalapja az is baj, ha nincs, az is. Sőt. Mivel ezek mind a jövőben lehetséges kimenetek, pontosabban: ha lesz kalapja, az is baj, de ha nem lesz, az is.
Lehet, hogy nincs igazam, de úgy látom, hogy a legnagyobb baj, hogy nekem van családom, és foglalkozni is kell velük. Sokkal egyszerűbb lenne, ha árvalányhaj lenne... a kalapom mellett. Ez fix.
Mélységesen önző az az ember, aki csak akkor tud valakit szeretni, ha az az illető kisimult, gond és problémamentes... ilyen ember a mai világban nincs, még az sem ilyen, akinek ez az elvárása a másikkal szemben.
Folyton azt kapom, hogy majd jól megunod, hogy vannak gondjaim... mire jó ez? Ha meguntad, közöld. Ha meg nem, ne fenyegess. Szeretetre, megértésre vágyom Tőled - és kritikát, meg fenyegetést kapok. Igen, jól jönnek a tanácsaid is, bár Te sem vagy tévedhetetlen. Ettől függetlenül, mindig meg szoktam fontolni, amit mondasz, mert tény, hogy más aspektusból látod a dolgokat. De az, hogy kritizálsz és elhagyással fenyegetsz, minden, csak nem építő jellegű, az ilyen negativizmusból csak egy következtetést tudok levonni: unod az egészet és eleged van.
Tudod mit? Ha tényleg így van, akkor közöld tárgyszerűen, fenyegetések és kritika nélkül, és meg fogom érteni. Végül is, nem lehet folyton élére fordítani azt a rohadt kalapot... egyszer le fog esni valamelyik oldalára, az fix!!!
Tehát, ha Neked ez az egész nem jó, és képtelen vagy a legcsekélyebb kompromisszum megkötésére is, akkor tényleg nem kell erőltetni.
Még az is lehet, hogy valóban olyan nehéz élethelyzetben vagyok, amit önző krapekok nem viselnek el. Erről meg az a véleményem: ha valaki nem tud, legalább egy kicsit, önzetlen lenni... az jobb is, ha nem tart velem az utamon.
Majd eldöntöd, mit szeretnél.
Nótár Mary: Viszlát, cigánylány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.