"A garázsom különb.."

(Ól. Győrffy Elza rajza)

Bár mostanában több más probléma foglalkoztat, tartozok Nektek egy kis, helyes történettel.
Ez még pénteken zajlott, (akkor még boldog embernek képzeltem magam), mikor is némi, szorongással vegyes kíváncsisággal vettem az irányt a Bíróság felé.
Szorongtam, mert a jogi képviselőm, felfelé bukásából eredően, nem vállalhatja tovább a védelmemet. Nem tudtam, hogy a felperes tanúi mennyire lesznek ellenségesek, bevállalnak-e esetleg némi kamuzást a barátság kedvéért, vagy a tényekre szorítkoznak.
Ráadásul, mikor a bíróság épülete előtt megláttam Lacimborát, aki mélységes zavarral mormogott valami köszönésfélét, majd balra elsunnyogott, éreztem, hogy kezd emelkedni a vércukrom.
Miután bejutottam az épületbe (kis viccesként elmondanám, hogy a fényképezőgépet elvették tőlem, de a kamerás mobilt nem...), hogy kicsit összeszedjem magam, leültem a büfében egy kólára.
De nem sokáig nézhettem meredten a műanyag asztalterítőt, mert hatalmas illatfelhőben, önmagához képest nagyon kirittyentve megérkezett Mr. Arrébbrakomatrabantotmiaznekem.
Sokáig tűnődtem azon, hogy milyen álnevet adjak szegénynek ebben a történetben, de ennél jobban nem tudom körülírni azt a bizonyos, egyetlen lényeges tulajdonságot, ami alapján mi a barátnőimmel nevet adunk történeteink szereplőinek.
Tehát Mr. Arrébbrakom ezt a nevét arról a cselekedetéről kapta, amit vagy 10 éve láttam tőle. Akkor ott leesett az állam... és úgy maradt.
Akkoriban valóban sokat jártak Nagy Fal (kis kavics) haverjai hozzánk segíteni. Ő is részt vett az építési munkálatokban, például az emésztőgödör készítésében (az se volt egyszerű történet...), és egyszer, mikor az egyik roncs Trabantunk (akkoriban gyűjteményünk volt belőlük, szegényekből) útban volt, Mr. Arrébbrakom egyszerűen felkapta és... tényleg arrébb rakta.
Sajnos, tudjuk, hogy az erő megnyilvánulásai lenyűgöznek, itt is ez történt. Azóta némileg más szemmel nézek az emberre. Volt idő, hogy Nagy Fal néha összehasonlításokat kellett, hogy hallgasson, melyek az ő számára nem voltak épp hízelgőek, már ami a fizikai állóképességet, szorgalmat, ügyességet és az életben való boldogulást illeti.
Hozzáteszem, Mr. Arrébbrakom sokat avult akkori önmagához képest. Ráadásul még emlékszem a nejével négy éve folytatott beszélgetésre, aki panaszkodott, hogy Mr. ideges, magas a vérnyomása - és verekszik, mint általában azok az emberek, akikkel az erő "vele van"... :((
Ráadásul, mikor jó két éve találkoztunk az érdi piacon, nem volt hajlandó még köszönni sem nekem. Akkoriban sírta tele Nagy Fal az összes barátja és kollégája vállát arról, hogy én milyen szemét vagyok - közben pedig ő volt az, akinek jó ürügyet szolgáltattam arra, hogy elmenekülhessen a tíz milla adósság elől.
Akkor tudomásul vettem, hogy Mr. alighanem utál, mert fehér ember jellemzően köszön fehér asszonynak, ha egyébként tíz éve ismeri.
Persze túléltem az utálkozást, és - nem tudom, minek, talán az FB-re feltöltött képeknek köszönhetően - Mr. Arrébbrakom illatfelhőben érkezett, puszilkodott és csevegett, mintha tegnap váltunk volna el.
Arra eszméltem, hogy eltelt a fél óra, ami a tárgyalás kezdetéig hátra volt. Így a tárgyalóterem előtt gyülekeztünk. Akkor már előkerült Lacimbora és a felperesi képviselő is, aki tőlünk elkülönülve foglalt helyet.
Lacimbora kerülte a tekintetemet és ettől megint kezdett felmenni a pumpám. Mikor már eléggé magasan volt, nem állhattam meg, és odavetettem neki:
- Nem akarsz te összeveszni velem, tudom.
- Miért mondod ezt?
- Tudod te azt nagyon jól. A lányom miatt. ...szóval, nem akarod, hogy én haragudjak rád, hidd el.
Én magam is meglepődtem, mennyi erély és határozottság volt a hangomban. Lacimbora még jobban zavarba jött, főleg Mr. Arrébbrakom előtt. Az ügyvédnő a távolabb lévő padról felpattant, és rám szólt: "Ne beszélgessen a tanúkal!"
Mosolyogva vonultam a szemben lévő padhoz, pontosan tudva, hogy mondanivalóm elért oda, ahová szántam.
...
Ehhez mérten a tárgyalás már könnyen ment: a tanúk korrektek voltak, nem mondtak valótlanságokat, egyikük sem állította, hogy Nagy Falé lenne bármi, csak azt mondták, hogy ők nem tudják, kié (ami igaz is volt).
Mindketten kiemelték, hogy ők mennyit segítettek nekünk, milyen rettenetes mennyiségű munkát végeztek (ez Mr. Arrébbrakom esetében félig igaz is volt, Lacimbora azonban akkor is inkább a sörfogyasztásban nyújtott segítséget). Mikor láttam, hogy a felperesi képviselő issza ezeket a szavakat, rájöttem, hogy itt valamit lépni kell, mert még megtévesztés áldozata lesz a bíróság az építési volumeneket, kivitelezési minőséget és egyebeket illetően.
Így Lacimboránál először még félénken, Mr. Arrébbrakom esetében egyre jobban belemelegedve tettem fel a kérdéseket:
- Tudomásod szerint van annak a háznak egységes alapja?
- Nincs.
- Egységes betonkoszorúja, födéme?
- Nincs.
- Van egyetlen egyenes fala?
- Nincs.
- Véleményed szerint van arra esély, hogy valaha fennmaradási engedélyt kaphasson?
- Nincs.
A válaszoktól igazság szerint el kellett volna sírnom magam, bennem mégis egyre nőtt valami meghatározhatatlan jókedv.
- Mondd el kérlek, mi a véleményed arról a házról, milyen a műszaki állapota?
- Meg ne haragudj, de mondtam már nektek, hogy nekem a garázsom különb - mondta Mr. Arrébbrakom, miközben rám mosolygott.
Én legédesebb mosolyommal válaszoltam erre a mondatra, közben valahol hátul átfutott az agyamon, hogy "most mondtad ki, aranyapám, hogy mekkora kontárok vagytok..."
Ettől még szélesebbre nyílt a rés az arcom közepén. Az ember azt hitte, hogy neki mosolygok - pedig, legbelül, igazság szerint rajta (is) röhögtem.
Szép pillanat volt.
...
Innentől már gyorsan mentek a dolgok. A bírónő felszólította a felperesi képviselőt, hogy gondolják át, fenntartják-e a keresetüket, mert jó eséllyel negatív lesz a vagyonmérleg.
A költségmentességi kérelmemhez kiegészítésül hozzátettem, hogy eltartottaim száma menet közben egy fővel növekedett, mivel felperes hazaköltöztette hozzám a lányunkat, mivel elhagyta az országot - ezt a bírónő fel is jegyezte, a felperesi képviselő színe pedig ismét megváltozott. Már majdhogynem aggódni kezdtem érte, annyira fehér volt.
...
Hát így lett vége a pénteki szeánsznak. Folytatása következik.
...
Szóval minden nagyon jó és nagyon szép, csak Morgó nézett rám ijedt szemekkel, mikor megkörnyékeztem némi baráti kölcsönért: "De még csak tizenkettedike van!"
Igaza van.
Még csak tizenkettedike van - egy héttel előbb kerültem padlóra mint rendesen szoktam. Ennyit jelent még egy éhes száj, és az, ahogy Apuka hozzáállt a gyerekek beiskoláztatásához.

Aloe Blacc - I need a dollar

(Forintot is bármikor elfogadok. Sőt, egyéb pénzeket is kis- és nagy tételben egyaránt.)