...ma, mikor megláttam azt az fb-n terjedő képet, ahogy a fesztiválozó fiatalok skandálják, hogy Orbán, takarodj! - elment a virtuálbulitól a maradék kedvem is.
Te persze örültél, hogy végre, megszólaltak a tömegek... de én megteltem aggodalommal.
Átfutott rajtam a saját gyerekeim hozzáállása, amit az életük eddigi tapasztalatai alakítottak ki.
Mindhármuknak jobb élete volt még pár évvel ezelőtt. Mindhárman el vannak keseredve. Kettő el akar menni ebből az országból, mihelyt teheti, egy pedig... fennáll a veszélye, hogy ha kell, kimegy az utcára.
A mai tizen-huszonévesek sokkal jobb világhoz vannak szokva. Abban nőttek fel. Most sötéten látják a jövőt. A jövőt, ami itt nincs. Itt állnak a saját életük küszöbén, és nem látszik számukra sehol még egy halvány reménysugár sem. Mindannyian nem mehetnek mégse külföldre...
Ezek szerint még azok is így vannak ezzel, akiknek telik fesztiválra. Akkor mit szóljanak a többiek?
Ráadásul az ifjú vér, tudjuk, lobbanékonyabb, mint a megtört idősebb nemzedékeké. És több, sokkal több veszteni valójuk is van: hosszú évek várnának még rájuk, és nem mindegy, hogy ezek hogyan telnek, telhetnek majd...
A Fiatal Demokraták Szervezetének vezetője - a fiatalokat hagyta ki a számításaiból.
Ők lesznek a veszte? ...könnyen lehet. De az nagyon fog fájni.
Nem csak Vezérünknek. Hanem sok édesanyának is...
Hát jobb lenne időben önkritikát gyakorolni, amíg még nem késő.
Kis ember, hát itt a vége
Ui.: A kép jó eséllyel kamu volt - de az aggodalmaim attól még valósak. Nem állunk mi olyan jól, hogy ne következhetne ez be bármikor. Pedig higgyétek el, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyvek egyike lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.