...számomra, mint valószínűleg az emberek többsége számára a nyár valódi "csúcsa", csakúgy, mint a télé, a csillagászati jelenségektől eltolva jelentkezik. Már régen túl vagyunk a nyári napfordulón, mikor biológiai szinten is megérzem azt, amit úgy hívok magamban: öregszik a nyár.
Öregszik, mert megjelennek az első sárgásabb levelek, a fűszálak dereka kemény és sárga lesz. Felnőttek már az idei fecskék, kis szárnyaik elég erősek már az út megpróbáltatásainak elviselésére, és az ember szervezete valahogy... beleun a nyárba.
Csak néhány éve vettem észre, hogy a januári mélyponthoz hasonlóan, augusztusban is van egy biológiai mélypontom.
Én ezt biológiai mélypontnak nevezem magamon, szemben a tízévenkénti "karmikus" mélyponttal, mert ilyenkor nem az életem belső-külső hatásokra adott, mély változásokat hozó válaszreakcióival kell megküzdenem, csak az éves ciklus szélsőértékeit kell valahogy átvészelni.
A téli (január végi) mélypontnál a legjellemzőbb érzés a félelem, mely azóta lépett az életembe, hogy kivándoroltam a lakótelepről és magamnak kell gondoskodnom az életben maradáshoz szükséges melegről (csak ezt a hideget éljük túl, mert már kezdi fölemészteni az erőmet), illetve az unalom (az a lakótelepen több volt.) Január vége felé már általában unom a hideget, a szürkeséget, a téli ruhákat és a fűtési hercehurcát (annak anyagi vonzatairól nem is beszélve).
Ez a nyári mélypont kicsit más.
Itt nem kell küzdeni a halálfélelemmel, itt egyszerűen csak... fáradtságot érzek. Fáradt vagyok, és legszívesebben pihennék. Ilyenkor megy legnehezebben a rendrakás, ilyenkor nem lelkesít a kertészkedés sem - a kert ebben az évszakban legfeljebb menedék a Nap tűző sugarai elől, illetve - mióta tudatosan próbálom magam rászorítani a napozásra - a napkúráim elvégzésének terepe.
Ilyenkor nem tudok enni sem. Ez különösen tavaly augusztusban jött elő, mikor is bármit próbáltam magamhoz venni, egyszerűen nem fogadta be a gyomrom, mindaddig, míg az alma-dió kúrát ki nem találtam. ...hetekig éltem almán és dión... a ma reggeli rosszullét emlékezetembe idézte, hogy mit álltam ki tavaly, míg beletörődtem az alma-dió szükségességébe.
Tavaly 1 hónap alatt 8 kiló ment le rólam. Utólag olvastam, hogy az almánál jobb fogyókúrás étel nincsen, égeti a zsírt... hát nálam bejött.
Még az idén nem is lesz vele baj, de jövőre?
No mindegy, ezt a költői kérdést is az ismert problémákból fakadó létbizonytalanság szülte.
Mindenesetre az epémet 15 éve vették ki, mindig voltak rosszulléteim, de ez nem akadályozott meg abban, hogy akkora legyek, mint egy kölyökbálna. Csak mostanában van ez így.
De térjünk vissza az augusztusra.
Az idén - mikor már lemondtam minden nyaralási lehetőségről - váratlanul két meghívást is kaptam, mindkettőt augusztus hónapra, melyeknek nagyon örülök, és hálás vagyok értük.
Mintha rám szóltak volna fentről: most már aztán ideje kicsit kikapcsolódnod... :)
Ezt fogom tenni. Remélem, hogy ezúttal, kivételesen, sikerülni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.