A fejlődés útja

Tegnap egész nap lényegében a kapott tanácsnak megfelelően kerestem magamban az okokat. Néhányat meg is leltem.
Ez még nem az út vége a kérdésben, sőt... de legalább eljutottam odáig, hogy tudom, merre kell elindulnom, mit kell tennem, hogy ez ügyben is javuljon a helyzet. Hiszen ez a próbatétel - bár nagyon komoly - de a fejlődés ösvénye lehet. A másik utat nem akarom... pedig valóban hajlamos voltam az utóbbi időben a feladásra. Nagyon is. És pont a lelki okok miatt.
A legfőbb lelki ok pedig az, amit mindig is gondoltam magamról: én soha, senkinek nem voltam elég jó ahhoz, hogy csak úgy, érdek nélkül szeressen. Már kis koromtól kezdve mindig azt éreztem, hogy nekem jónak kell lennem, nekem teljesítenem kell, mert különben nem fognak engem szeretni (Beadlak intézetbe, ha nem leszel jó...). Az utóbbi időben eljutottam odáig, hogy ha nincs ezen a földön egy árva szál ember, aki csak úgy, önmagamért, azért, aki vagyok, és amilyen vagyok, azért szeretni tudna, akkor minek az egész küzdés?
Tehát igen, hajlamos vagyok a feladásra.
És ez hiba.
Mert egy embernek legalább szeretnie kell engem annyira, hogy ez megtartson.
Nekem, saját magamat...
Sokat sírdogáltam ezen tegnap, de használt, azt kell mondjam.
Máris jobb. Minden szempontból. ...fizikai síkon tudom, mit kell tennem, és most már meglesz bennem a kellő elszántság, tudom. Viszont azért, hogy ne álljon elő még egyszer ez a helyzet, ...azért mentálisan is kell tennem sokat. Azt hiszem, az elkövetkező évek legnagyobb küzdelmeinek ez lesz a terepe, immár nem az anyagiak (ami nem azt jelenti, hogy az annyira jó, csak azt, hogy ott módszeresen, apránként, de haladás látszik, míg más vonalon most kezdünk a "tűzoltásba"...)
A HarmoNet depi horoszkópja - tudom, marhaság... de mégis.. a következőket írja a Mérleg jegyre:

Ami depresszióssá tehet: Nagyon mellbe vág, amikor kiderül, hogy párod mégsem az, akinek hitted… Ilyenkor kiderül, hogy a rózsaszín cukormáz alatt nem is olyan finom a torta. (Emberek vagyunk, hiába. A férfiak is csak azok.)
A legjobb gyógyír: Vegyél részt aktívan a társasági életben. Érezni fogod, hogy Te vagy a baráti kör lelke.

Ne tedd! Ne hazudj tovább magadnak, és ne akard meg nem történtté tenni, amiben részed volt. Viseld elegánsan a rosszat is!

Ami a "társaság lelke" állapotot illeti, tegnap erre vonatkozóan akkora pozitív megerősítést kaptam, hogy csak na. Nagyon jól esett, köszönöm. Újból fogadalmat tettem: soha többé, senki családtagért, szerelemért nem fogom mellőzni a barátaimat.
Nagy Fal távozásakor legjobban ők hiányoztak az életemből.