Napraforgók

Tegnap muszáj volt eljönnöm, hiszen nem járja, hogy három-négy napig még csak haza se látogassak. Várt egy halom szennyes ruha, egy műanyag doboznyi kókadó kaktusz, amit a múltkor vettem a Vaterán, szomjas szobanövények, és a hűtő is tisztaságért sóhajtozott.

...mikor leszálltam a villamosról, kellemetlen meglepetés fogadott. Juci néni bal hátsó kerekében alig volt levegő. Tehát irány a benzinkút.

Menet közben (hülye dolog, de én ilyen vagyok, mit csináljak?) azon izgultam, hogy fog-e még menni nekem ez a mutatvány, merthogy száz éve nem csináltam.

Azért a kútkezelőt elintettem (gyakrolásra fel!), és nekiláttam. :)

Később, mikor megálltam a kútnál, hogy hozzak haza ivóvizet, elgyönyörködtem a napraforgótáblában az út túloldalán. Aztán eszembe jutott, hogy van nálam fényképezőgép, és bevetettem magam a zöld-sárga dzsumbujba. 

Nagyon jó volt, csak mászkáltam és kattintgattam... ez a szabadság-élmény, amit olyan nagyon szeretek.

Innentől kezdve nem volt megállás :)

Ugye, milyen érdekes egy napraforgótányér közelről?

Katonás sorokban álltak a napraforgók, nehéz fejét már sok lehajtotta...

Hátat fordítottak nekem... :)

Rengeteg darázs és méh gyűjtögette szorgalmasan a nektárt róluk...

És katicák kerestek menedéket a zöld sűrűben.

Néha párosával...

Mikor a napraforgókat meguntam, észrevettem az út szélén, a közeli kerítés mellett őt is, ahogyan szorgalmasan dolgozik...

Vasvirág, ugye? :)

Az út túloldalán pedig a pipacs tokjaira lettem figyelmes a vad tátika zöld-sárga háttere előtt. 

Nagyon szépnek találtam. A darazsak megjelenése csak hab volt a tortán. :)

Alakul a rovarfényképészet, ezt örömmel tapasztaltam.

Több kép is egész jól sikerült, mint pl. ez is, ahol látni ahogy szívja a nektárt. Pedig folyton mozgásban volt.... Így gyúrok a pillangófényképészetre, mert amióta Zsu mondta, hogy azt nehéz, minden vágyam, hogy egyszer sikerüljön egy szép pillangót lefotóznom. :)))