A Grófnő és a Prolilány

(Párhuzamos életrajzok)

Előre szeretném bocsátani, hogy minden embernek megvan a maga keresztje. A kereszt, amit - méltósággal, vagy rossz esetben azt el-elfeledve - cipelnie kell végig az úton.
Az is ismert dolog, hogy a jó és a rossz nem egyformán, és nem is feltétlenül a jelen életben véghezvitt jó- és rossz cselekedetek, jó és rossz jellemvonások mentén oszlik meg az emberi sorsokban.
Manapság, mikor a jobboldali ideológiák mentén újból divat mindenféle nemesség hangsúlyozása (ezzel kapcsolatos legédesebb emlékem, mikor szerelmem, A. egy esti beszélgetés kapcsán megkérdezte: miért nem írod y-nal? Sokat lendítene az érvényesülési lehetőségeiden... - én meg mosolyogtam, mint ahogyan az mosolyog, akinek abban a szerencsében van része, hogy két ideológia találkozásából született, és jókor ahhoz, hogy szabadon eldönthette, hogy melyiket választja...), tehát manapság hajlamosak az emberek elfelejteni a saját egyszerű, dolgozó őseik nehéz és küzdelmes életét, csodálva mások csillogóbb világát, mely - bár szintén rejtett megpróbáltatásokat - de még így is összehasonlíthatatlanul könnyebb volt, mint a felmenőik által végigjárt út.
Én nem szeretnék ebbe a hibába beleesni. Ennek a kis írásnak tehát - még, ha néha a Grófnő terhére teszek összehasonlításokat - egyáltalán nem az a célja, hogy őt, vagy környezetét, vagy az általa megélt nehézségeket bagatellizáljam, vagy negatív színben tüntessem fel.
Csupán azt a határozott álláspontomat szeretném megosztani Veletek, hogy csak azért, mert valakinek bársonyból volt a pólyája, még egyáltalán nem biztos, hogy több figyelmet érdemel, mint egy-egy egyszerű ember. ...sőt. Sajnos a mai világban az érdemeket megelőzi a rang... hát ez ellen szólal fel most ez a kis írás, nevek nélkül.

A Grófnő és a Prolilány három év különbséggel születtek a háború előtti, polgárosodó Magyarországon.
Gyönyörű szép, fekete hajú, fekete szemű kislányok voltak mindketten.
A Grófnő édesapja híres közéleti ember volt, a Prolilányé kifutófiú.
A Grófnőt kis korától kezdve óvták-védték, nem csupán családja, kiterjedt és befolyásos rokonsága, hanem cselédségük is.
A Prolilány édesanyjának négy gyereke született. A négy gyerekből kettő még egészen pici korában, még hősnőnk születése előtt, elpusztult tüdőgyulladásban, amit a rossz lakáskörülmények és az alultápláltság fokozott.
A Grófnő a vidéki birtokon nevelkedett, ahol bővében voltak a zöldségnek, gyümölcsnek, húsnak.
A Prolilány egész pici korát végigkísérték az alultápláltság okozta betegségek. A szülei örökké az életéért aggódtak.
A Grófnő hamar megtanult lovagolni a szülői ménes mellett, és nyelveket is tanulhatott magántanároktól.
A Prolilány körmöst kapott az iskolában, ha az irkájában véletlenül görbébbre sikerültek a betűk, és rendkívül gyorsan megtanulta, hogyan kell pici ujjaival fényesre suvickolni a bérházban a kovácsoltvas lépcsőkorlátot, ahol az édesanyja házfelügyelő volt.
...
Kamaszlányok voltak mindketten, mikor kitört a II. Világháború.
A Grófnő édesapja végigcsinálta a háborút, azután elfogták az oroszok és Szibériába hurcolták "malenkij robot"-ra. Ezalatt a család többi tagja a vidéki birtokon éldegélt, nem éppen nagy lábon, de a termények sokat segítettek.
A Prolilány édesapját munkaszolgálatra hívták be. Míg ő ott teljesített szolgálatot, a család a bérházban élelem nélkül, a bombázások és az átvonuló csapatok miatt rettegve, naponta halálos veszélyben töltötte az ostrom idejét. Az édesapának a hideg télben, gyenge öltözékben kellett árkokat ásnia. Vesegyulladást kapott, és Budapest felszabadulása után pár nappal meghalt.
A Grófnő édesapja is rettenetes állapotban volt, mikor hazatért Szibériából, de túlélte, és - ha szerényebb körülmények között is - de együtt volt a család.
...
A háborút követő romeltakarítási munkálatokra kivezényelték az akkor 15 éves Prolilányt is. Sittet, törmeléket lapátolt, foszló hullákat szedett össze. Köztük ismerősöket, szomszédokat... Munkájáért még egy "köszönöm!"-öt sem kapott senkitől, nem, hogy pénzt. Örült, ha az orosz gulyáságyúktól hozzájutott egy kis ennivalóhoz.
...
Később a Grófnő családjának költöznie kellett, a Balaton környékén éltek hosszabb ideig. A szülők nem kaphattak kvalifikáltabb állást, a gyerekek nem tanulhattak tovább. Munka és kenyér azért mindig jutott. Meg sértettség is.
A Prolilány családjának is költöznie kellett idővel, mert állami intézmény foglalta el a bérház teljes területét. A lakáscserével nem igazán jártak jól, mégis bele kellett egyezniük. Bár az is tény, hogy ott már nem kellett nekik végezni a házmesteri teendőket.
...
Kis hősünk a sok átélt szenvedés, nélkülözés után úgy döntött, hogy végre itt az ideje, hogy edződjön. Elege volt az örökös tüdőgyulladásokból, és úgy döntött, hogy egészségesre mozogja magát. Erre könnyen volt lehetősége: ingyenessé váltak a sportolási lehetőségek, így a proletár fiatalok tömegei jutottak végre hozzá ezekhez a korábbi úri kiváltságokhoz.
Közben a Prolilány - miután a háború miatt megszakadtak az iskoláztatási lehetőségei - munkát vállalt. 15 évesen élmunkása lett egy harisnyakötő gyárnak, fürge kis ujjaival sokkal több gépen dolgozva, mint társnői. Jól keresett, bár még nagyon fiatalka volt. Életében először érezte úgy, hogy végre, jó irányba halad az élete: van étele, szállása, a munkájáért megbecsülik, nem csak szidalmakat kap, mint kiskorában a házbeli uraktól-úrnőktől, akiknek sose volt elég fényes az a korlát...
A Grófnő is kénytelen volt 14 évesen munkát vállalni, de a szülei kapcsolataik révén rövidesen elintézték neki, hogy egy nagy színésznő öltöztetőnője lehessen, akitől sokat tanult.
...
...és jött 56.
A Grófnő testvérével Ausztriába szökött. Hazaszerető szülei nem tartottak gyermekeikkel, reménykedtek a nyugati segítségben és az azt követő visszarendeződésben... mely elmaradt.
Ausztriában a Grófnőt hamar felkarolta az emigráns közösség, és mint színházi ember, rövidesen filmes körökben mozgott. 17 évesen már filmszerepeket is kapott.
A Prolilány az 56-os ellenforradalmat (igen, neki ellenforradalom volt - mindaz ellen szólt, ami az ő, és még rengeteg nehéz sorsú ember életét élhetővé tette) ismét csak a pincében bujkálva rettegte végig.
A család férfi tagjai harcolni mentek: ki az egyik, ki a másik oldalra.
A Prolilány éjszakákat rettegett át, hogy viszontlássa őket, hogy nehogy egymásra lőjenek.
...
A Grófnő és a Prolilány immár felnőtt nők voltak. Szerelmesek lettek, családot alapítottak...
A Grófnő feláldozta a filmes karrierjét a Szerelemért, fényképész férjével Párizsba költözött, franciául tanult, gyermeket várt.
A Prolilány a sok munkát többel tetézte, hiszen a szegény sorsú, sokgyermekes családból való lumpen alak, akit férjéül választott, mert nagyon sajnálta... nem igyekezett az előbbre jutásban.
A Grófnő is fiúgyermeknek adott életet Párizsban, és a Prolilány is, Budapesten.
Egyik házasság sem sikerült jól. A Grófnőt férje magára hagyta, elváltak. Mikor rádöbbent, hogy mi is történt vele, sarkára állt és dolgozni kezdett. Volt éjjeliőr, kasszírnő, sőt - hullamosó egy kórházban.
A kórházban hullánként kapott egy fél havi fizetést. Mikor egyszer egy ismerőse hullájával találkozott, a látvány eléggé megviselte.
...
Közben a szüleit kiengedték hozzá, ...de azzal a feltétellel, hogy nem mennek vissza többé Magyarországra. Ekkor már beleegyeztek. Szerény körülmények között, Németországban éltek a továbbiakban.
...
A Prolilány is elvált idővel, és egyedül nevelte tovább gyermekét. Úgy döntött, hogy bepótolja a tanulmányaiból hiányzóakat, és elvégezte a közgazdasági technikumot (a háború előtt kezdte a kereskedelmi iskolát, amit félbe kellett hagynia). Jóformán egyszerre végzett a kisfiával az iskolában.

A Grófnő idővel újra férjhez ment. Második férje egy francia építész lett, akitől szintén született egy fia. Ő is tanulni kezdett, diplomát is szerzett, táncpedagógusként dolgozott 30 évig. Második házassága jól sikerült, anyagi gondjai nincsenek.
A Prolilány is férjhez ment újra, neki is született még egy gyermeke, egy kislány. Sajnos ez a házasság sem sikerült jól.
A Prolilánynak választania kellett a továbbtanulás és a második gyermek vállalása között, és az utóbbit választotta.
Az édesanyja segítségével, és sok munkával nevelte fel a lányát, szerény körülmények között.
Jelenleg Budapesten él. Anyagi gondjai? ...bőséggel vannak.


Koncz Zsuzsa: A Kárpáthyék lánya

Utóirat:
Szerintetek melyikük érdemelne meg több megemlékezést és köszönetnyilvánítást? Az, aki elment, vagy aki itt csinálta végig????