2012. július 5., csütörtök

Fényképezőgép

Ami azt illeti, mikor megrendeltem, kicsit meg is bántam. Szokás szerinti impulzív vásárlási cselekedeteim egyike volt, és konkrétan meg fogjuk koplalni, ...de már olyan régen vágytam egy használható fényképezőgépre. Az i-re a pontot a kő-hegyi séta tette fel, hiszen a csodálatos képeken csodálatosan látszanak azok a bizonyos foltok, amelyek a telefonom optikájának meghibásodása óta bosszantanak. (Tudom. Nem fényképezek napba. ...sose mondta senki, hogy az nem tesz jót neki. Emlékeztek a tölgyfaleveleken átsütő nap és hasonló képeimre...? :(( ...)
Tehát, az már biztos, hogy még egyszer meg kell mászni az idén a Kő-hegyet.
Mindenesetre ma nem az ott készült képeket hozom Nektek, hanem az első itthon készült felvételeket a kis Nikonnal. (Coolpix L25 ő a legolcsóbb. De legalább van!!!)
Mikor ma hazatértem, még meleg volt a lakásban. Kint épp, hogy hűlni kezdett. Tipikus nyári késő délután volt: lassan enyhülő levegő, egyre mélyülő színek. Gyönyörű színek.
Kicsit beszélgettem a szomszédasszonnyal (Csodálom az erejéért, Gabika, ...hogy honnan fel tud állni...), azután meglocsoltam szomjazó szobanövényeimet, kicsit jöttem-mentem mezítláb a drapp konyhakövön, ami kellemesen hűsítette a talpam (ilyenkor érzem, hogy igen, ez az enyém, én választottam, és ma is ilyet akarnék ide...), azután kiténferegtem a kertbe.

Először csak a csápjait vettem észre, közelebb hajoltam, hogy megnézzem, mit is látok. Mikor teljes valójában kirajzolódott előttem, tudtam, hogy itt a vég... Fényképeznem kell!!


Szerencsére a modellem türelmes volt, megvárta, míg visszatérek a fényképezőgéppel...

Persze hogy nem álltam meg egyetlen képnél. 

Nem tiltakozott. Élvezte a népszerűséget, mint egy celeb.. :)

Rajta kívül hoztam még Nektek szedret, 


némi száraz virág-kötészeti alapanyagot fejlődésben,




...és a külön bejáratú dzsungelem képeit.







A fotózásra a macskáim is elkísértek (hiába, a macskás vén boszorka az macskás vén boszorka):

Most pedig itt ülök a hűvös, esőillatú szobában, a házat átjárja a kellemes fuvallat. Kint még csöpög az ereszről, a növényekről a várva várt éltető csapadék, és a távolból látszik egy-egy villám és hallani a moraját. De itt már megpihen a világ, és benne az ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.