2018. február 11., vasárnap

Uszodai bölcselet

A buliról majd később... jöjjön némi vállalkozástan. Csak dióhéjban és okulásul. Avagy: hölgyek, ha vállalkozó f@szkalapoknak nyújtotok segítséget, ne legyetek szívbajosak elkérni az árát :D

...Aznap, mikor felvezettem Morgónak a tuti biznisz újabb fejezeteit, analógiákat keresve és fellelve a végtelenségig és azon is túl (valaki ma helyreigazított, hogy én már mindenhol tükröt látok, ott is, ahol nincs is, és b@ssza meg, igaza volt) sikerült őt asztal alá röhögtetnem azzal a költői párhuzammal, mi szerint felvázoltam neki István 10 évvel ezelőtti cégalapításának a körülményeit (és még ügyvédet is én kerestem neki! Azóta is azzal dolgoztat!..) a jelenlegi helyzettel (még a kamionbérlést is nekem kell szervezni, ügyvédet keresni (minden csak egyre rosszabb és rosszabb lesz, megmondta Morgó is - (nodok és gráfok, a mostani ügyvédem pasi, ráadásul fiatalabb mint én, mentségemre szolgáljon, hogy olcsó), meglátod, a végén fuvarszervezők is leszünk..) és miután rájöttem, hogy igen, az életben vannak ismétlődések a barna sugarú gyermektekinteteken innen és túl is, mélységes meditációba estem.
Mert igen, jó az a könyvelési díj. Igazán jó, nem kell rovázni miatta.

De mi is az én célom ebben a nyomorult életben?
Hát én egy rohadt szemétláda kapitalista köcsög B akarok lenni.
Nem A (hagyjuk), nem C (szép sport.. nem biztos, hogy nekem, bár igaza volt a CF négyszögnek, nem megúszható, de erről további súlyos bejegyzéseim egyikében fogok értekezni), hanem B. Egy rohadt k@csög, számító B-nek lenni... na igen, ez a cél.

Meg amúgy is, tanultam Művésznőtől.
"Én a férjemet szeretem, nekem csak a pénze kell" - na ez volt az a mondat, amitől aznap este hanyatt estem.
Meg a másnapi üzenettől... de azt most hagyjuk is, nem téma. Van az úgy, hogy a speciálisan okos fiúk kissé elvesztik a látásukat, de megjön az idővel.

Mint ahogy a Farkasé is előkeveredett.
Mintha hájjal kenegettek volna, mikor telefonbeszélgetésünk során hallottam azt a halvány, furcsa félmondatot Z.kolléganőre vonatkozóan.
Most mondjam, hogy tiltakoztam? ...Minek hazudnék?
Viszont mikor letettem a telefont, azt mondtam magamnak: kettő.

Hogy lesz belőle három, abban nem kételkedek, legfeljebb arra vagyok kíváncsi, hogy mikor.
Szerencsére a Zélet elég hosszú. Széles, tágas a tér... már a Bikini is megénekelte ezt.

De most nem is erről akartam értekezni, volt nekem fontosabb dolgom is, minthogy a felém irányuló rosszindulat bugyrait szemlélgessem.

Uszodába mentem, mint rendesen.

A kék víz, az ütemes mozgás szokás szerint segített összerendezni a gondolataimat.

10% - jelent meg előttem a szám.

Nem, nem leszek szívbajos.

Viszont lesz annak a cégnek egy jó gazdasági szakembere.

Ez is valami, ha nem is háló- vagy válótárs.

Talán megér 10%-ot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.