A földi lét kavargó vörös pora

A Fészbugon visszanéztem a levelezésünket, és ledöbbentem, hogy milyen régóta küzdünk egymással, egymás ellen Politikai Gazdaságtannal. 2015 márciusi az első bejegyzés, és ami még érdekesebb: ezt a beszélgetést bezzeg őrzik a Fészbug bugyrai, ellentétben más, fontos, vagy legalábbis érdekes beszélgetésekkel szemben.
Igaz ez annak a sok letiltásnak és mi egyébnek az ellenére is, amit egymással/egymás ellen elkövettünk.
És most holnap lehet, hogy megismerjük egymást.
Az álneve - Politikai Gazdaságtan - a korábbi csörtéink tartalmát illetően több, mint találó, és én, ennyi idő távlatából, mosolyogva olvastam vissza kirohanásait a társadalmi újraelosztás igazságtalanságai és annak a "sötét oldalon" álló szereplői (mint pl. én) ellen.
De az idén valami megváltozott.
Más lett a hangnem, meghittebb, szelídebb, kedvesebb.
Sokkal, sokkal kedvesebb.
Igen, ez a függvények metszéspontjának köszönhető.
Nem is bírtam ki, megírtam Neki, hogy ezek után nálam mindig van egy mentsége. Neki is.
Van néhány ilyen ember, nem sokan - ezt ki kell érdemelni, de úgy érzem, hogy az utóbbi időkben ő kiérdemelte.
Ismerem, jó eséllyel előbb-utóbb szüksége is lesz rá. Nincsenek illúzióim.

Nincsenek illúzióim, de ahogyan a múltkor írt... attól elszorult a torkom és könnyes lett a szemem.

"Sok embert szeretnék meg, ha a buta hétköznapok és "a földi élet kavargó vörös pora" nem állna közénk.  
De odaáll, és én megijedek, és akkor már vége.   
Akkor már ők sem szeretnek, vagy talán csak félnek tőlem.
Vagy, ami még rosszabb, elítélnek.  És talán joggal.   
Persze, én tudom, hogy nem, vagyis már azt sem tudom..."

Később elmagyarázta - mert én mindent elfelejtek, még azt is, amit olvastam, pedig ezt olvastam - hogy a "földi élet kavargó vörös pora" (szex) idézet az Illatos Kert-ből való (erről a szó összetételről: "Illatos Kert", nekem hirtelen és azóta is egyetlen mozdulat jutott az eszembe, mely I. szokása volt, és ami miatt egyszer még mentegetőzésfélét is előadott - és nekem akkor is kiszáradt tőle a szám, összeszorult a torkom, és nem tudtam elmagyarázni, amit érzek: hogy lehet, hogy tíz perce sincs, hogy kimásztunk az ágyból, de én inkább most azonnal vissza is mennék, mert ezt máshol nem lehet kibírni.
Sose tudta meg, hogy ez rám ilyen hatással van... Változtatott volna valamin is? Alig hiszem.)

Mindenesetre PG barátom pár sorától csupa könny lett a szemem.
Legalább már tudok sírni.
Ez tulajdonképpen nagyon jó.

Mióta ő a pszichológusom, (szerepet cseréltünk, vagy mi történt velünk, sose gondoltam, hogy ennyire meg tudja haladni önmagát) többé-kevésbé kibírom a nappalokat és tudok aludni átlagosan hat órákat éjszakánként. (És már hetven hossznál járok, heti háromszor. Jövő héttől áttérek a napi uszodalátogatásra. Itt az ideje.)

Barátaim a csoportban az elmúlt napokban, érezvén, hogy közeledik a holnapi bulika ideje, mély nosztalgiába estek, és a korábbi hepeningekről fényképeket is töltöttek fel. Sőt, egy videót is, amelyen PG gitározik, és a barátaim énekelnek.
Furcsa volt látni őket egy évvel fiatalabban, mint ahogy én személyesen megismertem őket. Főleg Teszegényt, azt hiszem, ő nagyon sokat változott az akkori énjéhez képest. A többieknél nem ennyire szembetűnő az Idő munkája.
Emlékszem, a Ragyásban tartott utolsó bulinál már erős volt a gondolat, hogy el kellene menni - de akkor még lebeszéltem magamat róla.
A videót látva úgy éreztem, hogy hiba volt.

Később irkáltam PG-nek, hogy jöjjön el, és hozza el a gitárját is, mert hallani akarom - kicsit hezitált, átküldött egy file-t, úgy öt perces gitárjáték - nem, nem profi, de nagyon hangulatos, én kicsit fáradt is voltam a hetven hossz után, és mire végighallgattam, egy öreg, sötétbarna bútorokkal berendezett szobába repített a képzeletem, régi fotelban ücsörögtem, mellettem PG gitározott egy széken, rubin színű vörösbort kortyolgattam, és az egészen eluralkodott valami leheletfinom melankólia.
Tulajdonképp egy órán keresztül fogva tartott a hangulat.

Hogy eljön-e? Mint egy gyerek, nem adott határozott választ, de vörösbort már vett, erről beszámolt - és most fent se lóg Fészen, tehát mindent elkövet annak érdekében, hogy aludjon (tudjuk, ez nekik nem erősségük).

Mindenesetre holnap tehát bulika, többen jönnek még vidékről is, jó lesz megismerni őket, Marcsit különösen, szeretem őt.
Jelmez tekintetében a rúdtáncos felszerelésre szavaztam, az tűnt a legegyszerűbben megvalósíthatónak - fekete body, rajta néhány flitterrel; fekete harisnyanadrág; a schladmingi magassarkú cipő; Anyám rossz partvisnyelét betekerem sztaniolba és a rúd is megvan. Esetleg még hasznos lenne egy hosszú kesztyű meg egy kalap - nem tudom, majd holnap kitalálom.

A zene szigorúan ez lesz, mert semmit nem bízunk a véletlenre :D
Kim Basinger, Mickey Rouke - 9/5 week

És ha vége a performance-nak, felveszek egy szoknyát, és kész. Nyomathatjuk hajnalig.

Ha már boldogok nem lehetünk, legalább legyünk vidámak.