Köszönöm az aggódást, de higyjétek el, kérlek: a realitásérzėkem épp csak olyan mértékben sérült, hogy még ne lógjon ki veszélyesen a "normális" kategóriából, de adjon az életnek egy kis többletet, egy kis színt.
Legalábbis azt hiszem. Illetve változó. :D
Nyilván sokkal könnyebb lenne Machinátor lelki alkatával bírhatni.. de akkor sajnos, tartok tőle, hogy nem lennék ilyen szórakoztató. Ő olyan félelmetesen egyszerű tud lenni. Mint a faék. Vagy méginkább, mint az úthenger.
Kedves aggódó Olvasóim, sose feledjétek el, hogy ez a blog, bár a műfaja napló, de valójában nagyon szubjektív válogatás egy önjelölt írónő agymenéseiből. Aki nem is lenne önjelölt írónő, ha nem beszélgetett volna világéletében Hangokkal, nem üldözött volna szellemet, nem lett volna Lajos király a Csele patakban, nem lebegett volna a saját kivėrzett teste felett a szülőszobán..
Nem kellettek mindehhez az utolsó hetek-hónapok élményei - bár abban bizonyos vagyok, hogy ezeket egy más lelkialkatú ember egészen máshogyan élte volna meg.
Erre a legegyszerűbb példa: elképzeltem a schladmingi éjszakát Művésznőnk főszereplésével.. és elnevettem magam. (Azóta már haragudni se tudok rá... van az amikor valaki egyszerűen méreten aluli, mint a frissen telepített pontyivadék).
Lett volna ott Schladmingban minden,... csak boldogságos szerelem nem.
Nekem pedig az volt.. méghozzá a legszebb emlékeim egyike.
Lehet hogy kicsit beteg dolog, de vállalom. Vállalom, mint az összes többi hülyeségemet.
Mindezekhez képest tényleg furcsa és tartósnak bizonyuló változás, hogy sokkal türelmetlenebb, nyersebb, ha úgy tetszik, undokabb ember lettem.
Ez a változás tėnyleg megérne egy misėt, András szerint klimaxnak hívják a jelenséget, de én leoltottam őt is, ilyen viharos gyorsasággal nem alakul ki az ilyesmi, szerintem egyszerűen csak túl sok volt.. túl sok volt minden, és most az én édes jó anyám csinálja a feszkót, este 11 óra van, ma este már volt matiné rettegés, nem lėtező hangok, rettenetes éhség, állítólag általam átvett nyugdíj, meg én hazudok témakörben. Ės nem, nincs türelmem hozzá. Valahol a háttérben, mikor a hülyesėgeit elkezdi nyomni, mindig elindul életem filmje. És nem a pozitív képkockák jelennek meg vele kapcsolatban.. nagyon nem.
Igazságtalan vagyok, tudom.
De nekem ő annyiszor keresztbe tett, sokszor a saját félelmeinek rabruháját rám aggatva - hogy ezektől a jelenetektől már nem bírok elvonatkoztatni.
Rideg és elutasító szülője lettem a saját édesanyámnak.
Pont olyan, amilyen ő volt velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.