A korrekt tájékoztatás kedvéért a másik fél Fb-re felrakott, tehát publikus közleménye a történtekről. Tartozom annyival, hogy itt is megosszam. Ki-ki ennek fényében átgondolhatja, hogy érzéseim - melyeket ezen a helyen többször is kifejtettem - helyén valók voltak-e.
Most, hogy véget ért gondoltam végig a közel három esztendőt! Egy társkeresőn ismerkedtünk meg úgy, hogy hosszas unszolásra, egy horgász barátom és egy másik társkeresős hölgy nógatására, ráálltam a találkozásra. Nekem elsőre egy szimpla barátságnál több nem jött le, de a „leányzó” ragaszkodása megingatott! Noha minden paraméterében eltért az elvárásaimtól, fiatalabb mint kéne, messze túlsúlyosabb mint amit én szeretek, de beleugrottam és ez tartott majd három évig. Én miden tőlem telhetőt megtettem, hogy a lehetőségeimen belül kellemessé tegyem az együttléteinket, de bizonyos színvonal alá az életvitelemet nem voltam hajlandó leszállítani, már pedig ő ezt várta. Én maximum nyaraláskor, vadkempingben viselem el azokat a körülményeket, ahogy ő él. A gyerekeivel sem alakultak jól a dolgok, mert viselkedésükhöz nem voltam/vagyok hozzászokva. Lehetséges, hogy az én hibám, sőt biztos, de nekem a minden szabályt áthágó, nehezen kézben tartható gyerekek nem jönnek be. Mindegy túl vagyunk rajta és hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindennek ellenére nem szerettem a leányzót, de tőlem ennyire tellett és a kedvéért nem voltam hajlandó „elengedni” hat éve meghalt páromat!!Megszerettem és kicsit fáj, de elmúlik! Ma összegyűjtöttem a „hagyatékát” és kérésének megfelelően holnap kidobom!
És akkor most ide a nóta!
Beatrice: Azok a boldog szép napok
Ég Veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.