Itt vagyunk kettecskén a lányommal... és alig-alig beszélgetünk. Ki-ki a saját világába fordult.
Nagyon, nagyon hiányoznak a fiaim. Főleg Zsolti... hónapok telnek el úgy, hogy jóformán semmit sem tudok Róla.
Miért kell ennek így lennie?
Miért?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.