Még mindig szeretem őket...

...fiam, észt, azt kéne magadhoz venni. A Te építkezésed idején lóf@sz sem volt, nem devizahitel, oszt mégis felháborodtál, mikor a bank egyoldalúan kamatot emelt. Ha Gipsz Jakab 2006-ban bement a bankba, hitelt felvenni, teljesen joggal hihette, hogy a bankra vonatkozik a Hpt., tehát a lent idézettek is. Ha mégsem, az a fogyasztó megtévesztése. Azaz csalás. Előbb gondolkozni kéne, aztán írogatni, kisapám. Csóközön.

Tények a devizahitelezésről - annak, aki csak az érem egyik oldalát hajlandó tekinteni... mintha ő sose akart volna lakni a családjával, vagy tényleg azt gondolná, hogy tíz-tizenöt év meló után luxus Suzukit venni részletre. Natehát.
Mikor a hitelek kihelyezésre kerültek, létezett már Hpt. Az akkori törvény 212. és 213. paragrafusát sértették ezek a hitelek, már akkor is. Ezek konkrétan:
212. § 570 (1) A fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a külön jogszabály alapján megállapított éves százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót.
(2) A teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő - költséget.
(3) A teljes hiteldíjmutató az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és teljes hiteldíj egyenlő az ügyfél által a folyósításkor a pénzügyi intézménynek fizetett költségekkel csökkentett hitelösszeggel.
213. § 571 (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
a) a szerződés tárgyát,
b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,
c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,
d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,
e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,
f) a szükséges biztosítékok meghatározását, valamint
g) a szerződéshez kapcsolódóan a fogyasztótól megkövetelt biztosítások megjelölését.
(2) A fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis.
(3) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
(4) A hitelező köteles a fogyasztót a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor minden olyan szerződési feltételről tájékoztatni, amely jogszabály alapján válik a szerződés részévé.
Ezt azóta toldozták-foldozták, szépítgették és értelmezték, holott a 213. szerint az összes, ezeknek a feltételeknek meg nem felelő szerződés ab ovo semmis! De egyetlen, ismétlem, egyetlen kormánynak sem volt bátorsága ezt de facto kijelenteni, a pénzintézeti érdekekkel ellentétesen. Inkább kompromisszumos megoldásokkal próbálkoztak: lefölözték az extra profitot (bankadó=a hallgatás ára: a törvénysértést a bankok a szabályozó hatóságokkal közösen követték el, elvégre ők adtak engedélyt ezeknek a "hiteltermékeknek" az értékesítésére - ez a bankadó erkölcsi alapja, az extraprofiton való osztozkodás), "megmentés" (haverok és pénzes réteg, fujj), a társadalom megosztása az uralkodás - folyamatok kézben tartásának - érdekében (ki lett jobban átverve, aki az első lakását, vagy a nyolcadikat, autót, vagy gyémántgyűrűt vett belőle - a törvény nem tér ki a felhasználási célra, és nem is etikus eszerint megkülönböztetni ezeket a szerződéseket, ez csak a törvényt sértő bankok és a bűnrészes állam érdeke). Mivel a bűnrészesség (finomítsuk "érintettség"-nek) miatt az államnak nem érdeke, hogy ezekről a szerződésekről kimondassék a semmisség, de - sok tragédia, emberélet és a béka valaga alatt tanyázó belső fogyasztás miatt - rájöttek, hogy komly társadalmi nyomás ennek az egésznek a megoldása, most - a régi törvénytelenséget újabb, legalábbis vitatható intézkedésekkel megfejelve - igyekeznek "megpatkolni" az eddigieket: kompromisszumként legalább az árfolyamrést és a törvénytelen kamatemeléseket (lásd 213....) visszaadatják a bankokkal. És nem többet, mert az nem állami érdek, a fentiek miatt. (...) Persze a bankok emiatt is inkább pereskednek, de kérdem én, ha CHF a hitel, akkor miért forint nagyságrendű - és folyton növő - a kamat? Már csak közgazdaságilag is. Egyébént, ha egy bank emiatt csődbe megy, a rengeteg extra profit ellenére, az tényleg meg is érdemli. Akkor arra egy doboz tojást nem szabad rábízni, nem pénzt.
Ezért van az, hogy a haversrácok az állam ügyvédei, és nem sűrűn terem ezekben a perekben babér a bankoknak.
Tartok tőle, hogy a magánperekben meg - mindezek után - a devizahiteleseknek sem fog. Pedig a fentieken kívül még van vagy három-.négy támadási pont, amiknél fogva szépen meg lehetett nyerni ezeket a pereket egyesével. Nyilván azért, mert túl szabályosak voltak a szerződések...
Végezetül annyit: ha magánember magánemberrel ugyanezt meg meri tenni, amit a "szakmai szervezetek" a "fogyasztóval", akkor az rácsok mögött számlálgatja a szőrszálait évekig. A bankvezéreket ez nem fenyegeti, pedig egy erkölcsös világban kétszer annyit kéne kapniuk, mint Olajos Radiátor uzsorásnak, aki nem "szakmai szervezet" akkor se, ha szervezetten űzi az ipart. ...ja, ők az állami szektornak dolgoznak. Ott megdolgoznak a védelmi pénzért...