Ma kaptam egy nagyon furcsa reklám-emailt. Dianetikai kiadványt reklámoz, ...de most nem is ez a lényeg. Általában nem szoktam reklám-emaileket olvasgatni, pláne nem blogbejegyzést készíteni róluk, de a mai nagyon elgondolkodtatott. Úgy is, mint közgazdászt, akit már régóta foglalkoztat a pénz definíciója és áramlásának ambivalenciái.
Ezzel kapcsolatos az újonnan megismert megközelítés.
Eszerint a pénz tulajdonképpen a figyelem egyenértékese. Egységnyi pénz=egységnyi figyelem. Arról szólt a mai elmélkedés, hogy a pénz arrafelé áramlik, amely pontok túlélést támogató figyelmet kapnak az ember életében. Bevétel oldalon pedig azt jelenti ez a tétel, hogy pontosan annyi pénzt kap az ember, amennyi túlélést támogató figyelmet vonz magához. Arról is szólt ez a kis értekezés, hogy a kommunikáció az az eszköz, amellyel a túlélst támogató figyelem felkelthető, fenntartható és növelhető a jövőbeni pénzbeáramlások (figyelem növekedések) elősegítése érdekében.
Ahhoz, hogy "túlélést támogató figyelmet" kapj, rendelkezned kell valamivel, amivel egyesek "eleve" rendelkeznek, vagy már elérték azt. Eléggé jó állapotban kell lenned ahhoz, hogy figyelmet vonzz magadhoz. Sőt: minél jobb állapotban vagy, annál több túlélést támogató figyelmet kaphatsz, annál nagyobb lesz az esélyed, hogy elérd, amit akarsz.
(Itt nem mennék el a reklámozott könyv és dvd irányába, úgy érzem, nekem az eddigiekkel van most dolgom).
Mindenki ismeri azt a jelenséget, hogy ha kiáll az út szélére egy szakadt hajléktalan és egy csinosan öltözött mosolygós fiatal kéregetni, az utóbbi bevétele lényegesen magasabb lesz az előbbinél. Avagy, akkor vettek fel hamar stoppolásaim közben, ha csinos és fitt voltam aznap.
Persze csinosnak és fittnek lenni pénz nélkül és mindennapi gondokkal megrakva nem is olyan egyszerű mutatvány. Sőt. Aki erre képes - az tulajdonképpen egy igazi szélhámos. Legfeljebb ezt a képességét jó célokra használja. (Lásd: vagányságom története.)
Alapesetben ebből a szituációból indul be a spirál - mely foroghat lefelé és felfelé is, hogy melyik irány ránt magához, az pedig nem múlik máson, mint az elme munkáján: pozitívan vagy negatívan állsz-e hozzá a történésekhez? ...láttuk már, hogy a túl gyors emelkedés is borzasztó tragédiákhoz tud vezetni, ha a lelki/szellemi fejlődés nem követi. Gondoljunk csak Elvisre, vagy kedvencemre, Boy George-ra a nyolcvanas évekből.
De ez is kitérő az alapvető, közgazdasági értelmezéshez képest. Pedig itt, most számomra az az igazán érdekes.
Azt mondtuk, hogy a pénz a munka ellenértéke. Az élő és holt munkáé.
És ez nincs ellentmondásban azzal a ténnyel, hogy a pénz a figyelem ellenértékese: hiszen amikor dolgozik valaki, oda kell figyeljen a munkájára, bármi is legyen az.
Ha valaki pedig ezt a dolgot megveszi, ő is figyelmet szentel érte: figyelmet ad a másik ember figyelméért. Csak olyasmit vesz meg az ember, ami felkeltette a figyelmét...
Azt kell hogy mondjam, hogy ez a tétel közgazdaságilag teljesen megállja a helyét. Sőt, megmagyarázza, hogy bizonyos dolgok, illetve emberek miért kapnak jóval több pénzt (többen figyelnek rájuk), mint mások. Vagy aránytalanul több pénzt, mint amennyi figyelmet (energiát) a létrehozásába fektettek.
A fentiekből számomra az következik, hogy ha és amennyiben a figyelmet szabályozni tudnánk, a pénzáramlás anomáliái teljesen kiküszöbölhetők lennének.
No, ez már meglehetősen orwelli terület ebben a kutatásban - pedig paradox módon igaz. Gondoljunk csak a szocialista tervgazdálkodásra annak minden pozitívumával és negatívumával egyetemben. Tulajdonképpen mindkettőt vissza lehet vezetni a figyelemmel kapcsolatos kérdéskörre.
Van azonban a dolognak egy szűk keresztmetszete. Mégpedig, hogy az ember meglehetősen figyelemzavaros lény. Nemcsak, hogy egyedenként eltérő az érdeklődése, hanem még ráadásul változékony is. És nem tűri az irányítást. Legfeljebb áttételes, finom terelést egy széles csatornában - de még ebből is folyton akad, aki kilóg.
Az egyéni szintekkel sokat foglalkozunk. Ugyan nem mindenki, de egyre több az "ébredező", aki tudatosan akar tenni napról-napra a saját testi-lelki egészségéért, és számos tudati technikát elsajátítva egyre nagyobb hatékonysággal próbálja a saját figyelmét úgy irányítani, hogy minél teljesebb életet élhessen.
De mi a helyzet a társadalommal?
Mintha ott minden épp az ellenkező irányba menne.
Vagy ez is olyan, mint a Critical Mass? El kell érnünk a kritikus tömeget, hogy valami megváltozhasson?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.