Kidobott az ágy. Nem bírtam tovább az izomfájdalmakat... inkább szórakoztatlak Benneteket kicsit.
Szoboszlón volt részem ehhez hasonló jelenségben, az ember enyhülésért megy a gyógyfürdőbe, és utána egész éjjel nem tudja hová rakni a tagjait.
Fürdőfájdalom - mondta Anyus, és igaza is volt, a Hajdúszoboszlón töltött hét vége felé éreztem csak, talán az utolsó két napon, hogy igen, most már tudok aludni, nem akar mindenáron leszakadni a hátam, és talán, ha még egy hetet itt tölthetnék, akkor tartós javulás is bekövetkezhetne a gerincem állapotában.
Persze nem volt még egy hét... sosincs még egy hét, az élet már csak ilyen.
Most például az is csoda, ha napok vannak.
Itthonról már nagyon mehetnékem volt, de a délutánra előirányzott "első találkozás kávé mellett" projekthez végképp semmi kedvem nem volt. Mit kezdjek egy olyan fickóval, akivel még rendesen levelet se lehet váltani? ...már úgy értem, biztos kedves, dolgos, szorgalmas fiú (technikus) - de ennyi. A zoknimosó korszakomból meg részemről kinőttem. Mossák inkább mások az enyémet. (Azt egyszer megnézném. Esküszöm..) Vagy intézze el ki-ki a sajátját. Naszóvalizé.
Sokáig kerestem a szót, hogy mi is a baj ezzel a randival, míg rátaláltam a Harry Potterben alkalmazott szóra. Igen, ez a fiú mugli, azaz varázstalan ember. Én viszont nem vagyok mugli, tehát semmi keresni valóm egy mugli mellett. Még kávézási céllal sem. Van elég mugli az életemben, akiktől úgysem szabadulhatok.
Ezen a héten ez volt a második lemondott randim, de még az előző jelöltben is több varázs volt.. ahh, na mindegy, nem nekem való ez a társkeresős műfaj. Illetve, egészen addig élvezem, amíg a dolog megmarad a virtualitás keretein belül. De utána? Hogy nekem megint alkalmazkodni kelljen valakihez, hogy itt görbítsék a teret körülöttem, mint drágaságos exem a nappaliban? Még, ha fizetnének érte, akkor se.. (Ma elmegy. Van Isten. Hálás vagyok Újanyunak, hogy ezt a terhet levette a vállaimról. Esküszöm.)
A fentieknek megfelelően tehát lemondtam a randit, és kitaláltam magamnak a Rudast, mint célpontot. Összehasonlításul el kell hogy mondjam, hogy a Rudas vize másként hat. Meggyőződésem, hogy a radioaktivitás miatt van az az erős fájdalomcsillapító hatása, amit Nina ujjai és könyöke után szükségesnek látszott igénybe vennem.
Így hát elkocogtam oda, de sajnos, nem számoltam azzal, hogy tegnap férfinap volt. Álltam a fürdő előtt leforrázva, hogy akkor most hova tovább? (Avagy: ezekkel a f@szikkal csak a baj van. Még fürdeni se hagyják az ember lányát.)
Tehát, ténferegtem a fürdő előtt, hová is menjek? Nézzem meg a Széchenyit? Olyan távolinak tűnt, onnan a budai Duna-partról. Elővettem oktondi telefonomat, és kissé belemélyedtem a különböző budapesti hőforrások ásványianyag-összetételébe, szigorúan tudományos alapon.
Így kötöttem ki a Lukácsban, és nem bántam meg.
A fürdő szolgáltatási szintje megfelel a szoboszlóinak, - és ezzel felsőfokú dicséretben részesítettem. A török fürdő rész ugyanaz a hamisítatlan hangulat, mint a Rudasban, de használható az uszoda is, és rengeteg egyéb medence, szaunák, gőz- és sókamrák, jeges merülő, élményfürdő.. És még valami. Felfedeztem, hogy a Lukács vizét meg bírom inni.
Ez azért nagy jelentőségű, mert háziorvosom, és anyám is, üldöztek már az emésztési nyavalyámra mindenféle csodavízzel: Parádi, Mira... kóstoltam a Rudas forrásait is... de ezekkel az volt a baj (túl az undoron), hogy leérve nemhogy javítottak volna a belvilág helyzetén, hanem kimondottan rontottak. Nincs szüksége epehajtásra egy olyan embernek, akinek a gyomrát azért varrták fel a nyelőcsövére, mert egymás után tizenkétszer képes volt üres, zöld epét hányni és ezt naponta/kétnaponta megismételni... Úgy tűnik, a Lukács vize kíméletes, és ennek nagyon örültem. Ha legközelebb arra járok, viszek ásványvizes palackot is.
Összességében tehát remek délutánt töltöttem ott, és meg kell hagynom, hogy nem hiányzott senki és semmi. Sőt, mikor egy helyi nagytudású mindenáron beszélgetést erőltetett velem (kopasz fej, karvalyorr, nagy hang) az első adandó lehetőségnél megléptem. Relaxálni jöttem, nem az ő morgásait hallgatni.
Jó nekem egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.