Dear Diary,

...mostanában egyre gyakrabban jön rám a növényekkel való foglalkozás.
Igaz, elszomorít, hogy korántsincs elegendő erőm és időm a kertemhez - de azt a keveset, ami van, egyre szívesebben töltöm kint.
Regisztráltam a Facebook-on egy növénypiacos csoportba. Ennek köszönhetően sikerült elpasszolnom a fölösleges Aloe vera hajtásaimat, némi karácsonyi kaktuszt és rákvirágot, viszont szert tettem a kertem újra virágosításához margarétára, fehér füzérajakra, gyepszekfűre, oreganóra, mentára, pipitérre és még vagy három-négyféle virágra.
Ez a cserebere egyelőre örömöt okoz nekem. Mert elvan a gyerek, ha játszik... tudjuk.
...
Sajnos tényleg kevesebb az energiám a kelleténél, és ez nem tetszik nekem.
A gyomrom - nagyjából - rendbe jött. Nincs vérzés, és ha odafigyelek a táplálkozásomra, egyéb problémák sincsenek.
A vérképem? Bár mindezek ellenére nincs elég vörösvértestem - de legalább már fehérvérsejtem sincs elegendő. Aszonnyahogy neutrofil. Na az nix.
Bánná a franc, hogy nincs, csak ne lennék folyton fáradt.
Napokig meditáltam, hogy mi a fene lehet ennek az újszerű jelenségnek az oka, - még sose volt ilyen vérképem, vörösvértest, haemoglobin, és egyéb, vashoz és vörösvértestekhez kapcsolódó faktorok hiányával kínlódtam át az életemet idáig - fehérvérsejtből mindig volt elegendő.
Mostanáig.
Most már az is hiánycikk.
Napokig gondolkodtam, hogy mi lehet az oka - a doktornő kizárta a tályogos fogat, mint opciót, mondván, hogy ha az lenne, akkor más eltérés is lenne. Ezt megerősíti, hogy bizonyosan tudom, hogy a tályog a fogamon már több éve megvan - és nem volt baj a vérképemmel tőle.
Viszont van ugye egy penészes lakásunk. A penészedés a csőtörés kapcsán, az utolsó fél évben történt.
Fél évvel ezelőtt még nem is volt baj a fehérvérsejt-számommal.
F@sza.
...
DC, mindenki DC-je (közkincsünk) a múltkori kergetőzős-rémálmos bejegyzésem után feltett egy szép, valódi sárkány-idézetet a megbocsátás és a feledés kapcsolatáról, és a tajtékzó haragról, mint költői képről... Nem tudom, nekem szánta-e, vagy csak véletlenül jött szembe velem, (véletlenek pedig nincsenek) alighogy kinyitottam a Facét - de éreztem, hogy dolgom van vele.
Először arra gondoltam, hogy ha azt hiszi, hogy én gyűlölködöm, haragszom, akkor mennyire nem ismer. Aztán megkérdeztem magamtól, hogy leülnék-e beszélgetni J-vel, és el kellett ismernem: nincs az az Isten.
A következő kérdés az volt, hogy miért? Gyűlöletből?
A válasz az volt: nem. Félelemből.
Igen, persze, megbocsátás, feledés, elengedés jó dolgok. De a pontos megfogalmazás: akkor tudod a haragod elengedni, ha nem gondolod többé azt, hogy az illető még árthat neked... ez az igazi elengedés, ekkor van lehetőséged többé nem nézni utána.
Addig, amíg utána kell nézni, addig nincs valódi megbocsátás.
...igazából sosincs.
Sose tudhatod, mikor kell újra "utána nézni" egy régi rossz emléknek.
És ha ez bekövetkezik, hirtelen eszedbe jut minden rossz - ez egy valódi és hasznos önvédelmi reflex, mert tudjuk, hogy a kutyából nem lesz szalonna, és jobb félni, mint megijedni...
Szóval az elengedés jó dolog - de nem ismertem még embert, akinek ezt sikerült volna az amnéziáig fejleszteni. És jogosan.
...
Az én drágaságom (sej, gyöngyvirág...) azt szokta mondani, hogy én olyan "felírós" típus vagyok.
Igen, én nyitok minden embernek magamban egy elszámolást, mikor megismerem... a lelkem mélyén (eléggé gáz, de ez van) kettős könyvelést vezetek mindenkiről: tartozik, követel... néha egyenleget számolok... és lehet zárni az elszámolást, és félretenni a rontott kartont - de a tételek megmaradnak, igen.
...
A haematológiát még húzom, majd az ünnep után meglátogatom. Mozgalmas napoknak nézek elébe, ezzel a születésnapi meghívással, a rendkívüli szülői értekezlettel, és a nagybörzsönyi kirándulással - most aztán vizsgázhat az állóképességem, azt hiszem.

Makrókirály terveit madnem meghiúsította az időjárás-előrejelzés, de végül is úgy tűnik, megkegyelmezett az egy éve szerveződő eseménynek.. nagy örömömre.
Érdekes lesz: egy rakás ismeretlen emberrel összezárva... még jó, hogy némi barátnői erősítésre számíthatok. :)

Mostanában senki nincs "jól". Ha nagyon ezoterikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez az a bizonyos feszültség, amit április hónapra jósoltak... bizonyos bolygóegyüttállások és miegyebek alapján. Persze, ki hogyan éli meg - de így, vagy úgy minden ismerősömnek nehéz volt az elmúlt néhány hét, az biztos.

Tartok tőle, hogy még nem vagyunk a végén.

Jó lenne, ha tévednék.