Egyterű

...ez is egy korábbi írásom, azóta már eldőlt a benne foglalt kérdés. Nem a lakáscsere lett a megoldás...:(

Kedves kollégám, akit mosolygós, életvidám embernek ismertem meg, ma a munkahelyi konyhában teljesen magába fordulva falatozott. Látszott a testtartásán, hogy valami bántja. Szokatlan lévén ez a kép, leültem vele szemben, és falatozás közben lopva figyelni kezdtem.

<!            - Azt hiszem, hogy vége – szólalt meg kis idő után.

<!            - Vége? Minek?

<!            - A kapcsolatunknak a párommal. Én ezt nem csinálom tovább.

Ezen nagyon elcsodálkoztam, úgy tudtam, hosszabb ideje vannak együtt és jól megvannak az élettársával. Amikor pár hónapja az asszonyt meg kellett műteni, ő aggódva rohangált a kórházba. Az anyagi helyzetük is javulni látszott valamelyest az utóbbi időben, drágább albérletbe költöztek, a régi meghitt kuckóból egy új építésű lakásba.

<!             - Hogy lehet az? Hiszen olyan jól megvoltatok!

<!             - Igen. De nagyon különböző a habitusunk, az érdeklődési körünk, az életritmusunk.

(Ezt végképp nem értettem. Régen együtt vannak, az ilyesmi pedig hamar kiderül.)

<!             - Mióta vagytok együtt?

<!             - Öt éve.

<!             - És erre csak most jöttél rá?

<!             - Igen. Tudod, a régi lakásban mindenkinek megvolt a maga kuckója, ahová behúzódhatott.

<!             - És itt? Ez egy szép új lakás, nem?

<!             - De. Pont ez az. Ez a lakás…hogy is mondjam? Olyan… egyterű. Én mondtam, hogy nem lesz ez jó nekünk, de nem hallgatott rám. De itt nagyon érződnek a különbségek.

<!            - Például?

<-            - Például én esténként tévéznék, ő meg nem tud tőle aludni. Itt nincs külön háló. És szerinte nekem kellene kikapcsolnom a tévét. A másik, amivel megőrjít, a takarítás. Mindig pedáns volt, de itt a konyha is egy légtérben van. Eljutottunk odáig, hogy egy mosatlan tányérét megszid.

<!            - Pedig Te ügyes szakács vagy! (Tényleg az, sokszor hoz saját készítésű műremekeket.)

<!            - Igen. Ő meg higomániás. Amióta ide költöztünk, főleg. Én már nem bírom tovább. Azt hiszem, elköltözök.

Közben bejöttek mások, és abbahagytuk a beszélgetést. Azóta is azon tűnődöm, szegényemnek mit is kellene inkább cserélnie: nőt, vagy lakást? Szerintetek???

Kern András: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz

 

Varró Dani: SMS-ek

1.
azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek

2.
ó künn a hó a fákra es
máris hiányzol drága S
e szív csak érted esdekel
jó lesz beszélni este tel
a hó a szív oly olvadé
csókol körülkarolva
dé

3.
(a szerelem hálójában)

szívünk a gépek hálóján remeg
én Tom vagyok te Meg
bár csüggenénk a természet csecsén
én Tarzan te Jane

4.
itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok

5.

1 gondolat bánt engemet
kigomboljam az ingemet?
csupán ha gomb lesz 2 szemed
az én szemem pedig mit lát a luk
s magamra gombolhatlak általuk

6.
hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

Valaki hiányzik a táncból

...igen, ma hiányoztál a táncból. Hogy miért kellett ezt az egészet így megélnünk, nem tudom. Még nem tudhatom. De félek, hogy ez nem a jó irány nekünk.



Aradszky László: Valaki hiányzik a táncból

Az írás története: Somkuti Gabriella verse (2011)

Egy újabb szívbe markoló történet. ...ezt a verset az unkatesóm üzenőfalán találtam. Karácsony előtt bocsátották el az állásából. Könyvtáros (volt).

Kőről pergamenre,
... kódexek lapjairól papírra,
papírról az éterbe
mentettük át, mit lázas agyak
évszázadok során a tudásból építettek.
Kergetve az örökkévalóságot
a súlyosat a súlytalanra cseréltük,
kőtáblák időtlen üzenetét
múló fényjelekre bíztuk.
Egy kattintás lett a tudás
és mindentudó minden csecsemő.
De ha egyszer az ég beszakad
az információk súlya alatt
és kártyavárként omlik össze
a hálózatok útvesztője
s a billentyűk a semmit kérdezik -
Ember! Mi lesz majd akkor?

Karácsonyi üdvözlet

Minden kedves Olvasómnak békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Wham: Last Christmas

A jó pásztor köszöntője

Tegnap felhívott engem Sasmadár. Lillával és Piroskával voltak vacsorázni. Ők is köszöntöttek Karácsony alkalmával.
...Nagyon örültem a jelentkezésének, jól esett, hogy gondol rám. Persze a jó pásztor gondol a báránykáira, és ő jó pásztor, tudom.
Elmondtam neki, hogy nem azért nem keresem, mert már nem szeretem, elmondtam azt is, hogy szinte mindennap eszembe jut, ha más nem, akkor a tanításai. Elmondtam neki, hogy Veled járok (bár a járni ige nem igazán fedi le azt, amit mi együtt csinálunk, attól tartok...)
Elmondtam azt is, hogy nekem döntenem kellett, és ezt a döntés az oka annak, hogy mostanában nem keresem őt. De ez nem jelenti azt, hogy elfelejtettem.
(...nem közöltem vele, hogy minden tanítása közül melyik az, amelyik - sajnos - a leggyakrabban az eszembe jut...)
Miután letettem a telefont, ismét éreztem a szeretethullámot, ami kettőnk között működik. Nem olyan jellegű szeretet ez, mint ami Veled köt össze. (Azt nem is szeretetként, inkább szerelemként azonosítottam, tudjuk.)
Ez az, amit a naplóban "fehér fény"-ként aposztrofáltam. Sasmadár közelében a dolgok más megvilágításba kerülnek. És ez a nagy világosság biztonságot ad. ..valahogy így működik ez a dolog.
Mindenesetre miután elköszöntünk, velem maradt a szeretet kellemes érzése, és ez tovább fokozta a jó közérzetemet.
Felhívtam Anyát is, leveleztem kicsit Szösziboszival, írtam Ritkának is... jó, hogy ennyi barátom van. Nekem ez fontos. (Pont azért, mert 16 évig éltem traktorbelsőben. Nincs kedvem oda visszaköltözni...)

...reggel óta jó kedvem volt. Azóta, amióta sikerült Benned feloldani a karácsonyi stresszt. Remek napot töltöttem Veled, és ezt köszönöm. Nagyon jó volt kicsit együtt vásárolni, jó volt, ahogy a lányommal évődtetek, ahogy segítettél megvenni a halat, a karácsonyfát... több ilyen napot szeretnék. Sokkal, sokkal többet.

Áldott Karácsonyt.

Hekk

Bár már Karácsony napja van, jelen írásomnak nem sok köze van a Jézus testét jelképező halfélékhez, még azok nyári, strandon árusított változatához sem.
Annál inkább bizonyos illegális internetes műveletekhez, melyek oka ismeretlen, és mivel ismeretlen, kimeríthetetlen alapot adnak a fantázia szárnyalásához. (...Te ezt úgyis nagyon szereted. "Már megint a sorok között olvasol." "De nincsenek is sorok." "Neked akkor is sikerül.")
Tehát, kezdjük a tényekkel.
Tény, hogy csak szerdán vettem észre, hogy eltűntek a társkereső oldalon lévő mail boxomból a levelek. A bejövők és kimenők egyaránt.
...eltűnhettek már hetekkel ezelőtt, nem keresgéltem őket mostanában, egészen mással voltam elfoglalva, mint tudjuk. De szerdán szerettem volna levelet írni Nempálnak, hogy feltétlenül jöjjön el a tervezett összejövetelre, mert megismerhet valakit, akivel régen jókat hülyéskedtek a naplóban.
...mikor megláttam a leveleim hűlt helyét, nemcsak a levélírástól, de még az élettől is elment a kedvem. Eszembe jutott, hogy már többször játszottál a reglapommal, és hogy pedzetted már korábban ezt a levéltörlés témát. Arra is emlékeztem, hogy megmondtam Neked, hogy ez válóok. Elolvashatsz bármit, bármikor, amit írtam, vagy nekem írtak, semmi titkos nincs bennük. De a levelek törlése két okból is nagy vétek. Egyrészt, mert ahogy a DJ J-ről szóló szösszenetembe beleszőttem a levelezésünkből egy-két részletet, ugyanígy lettek volna még ott téma-alapanyagok, melyek most bánatomra elvesztek, másrészt, akinek nem töröltem a leveleit, azokkal én nem kívántam ellenséges viszonyba kerülni. Sőt. Többen közülük számomra rokonszenvesek, bár abszolút nem abban az értelemben, ahogyan egy féltékeny fickó ezt gondolja. Hogy csak néhány példát mondjak, sosem gondolnék Vaskakasra vagy Nempálra mint szóba jöhető egyedekre. De a többi levelezőpartneremmel is hasonló a helyzet, különböző okokból "jelölt"-ből "haver" státuszba kerültek. Ha nem így lenne, velük gyűrném össze a lepedőt, nem Veled... Attól viszont még lehetnek érdekes gondolataik. Ők is emberek, bármilyen hihetetlen.
(...az oldalon tett pályafutásom legforróbb hangvételű levelét Te kaptad tőlem. Tudod, hogy melyikre gondolok. Arra, amit állítólag csak egyszer olvastál el. És amelyikre mindig hivatkozol, mikor a könnyű véremet hozod szóba. Senki másnak nem írtam még hasonlót se. ...hogy Neked mi a fenének kellett ilyesmit írnom? Hát ez megint csak nagy rejtély. Mint minden ebben a társkeresősdiben.)
Tehát a csütörtöki napom azzal telt, hogy a rengeteg munka közepette folyamatosan tuningoltam magam a törölt levelek miatt. Napközben persze nem hívtalak fel, még a szokásos bejelentkezéseket sem tettem meg. Te persze nem kerestél (Te dolgozol, majd hívsz, ha ráérsz...), én pedig magamban fortyogtam, mint egy kitörni készülő tűzhányó.
Estére a láva elérte a kürtőt, már zsibbadt a bal karom és a nyelvem is. (Mindjárt beadom a kulcsot. Na nem, addig nem, amíg ezt le nem tisztáztuk, kisapám.)
- Otthon vagy? Akkor jó, most indulok. Beszélnünk kell.
...
- MÉGIS, MIT GONDOLSZ TE ERRŐL A KAPCSOLATRÓL????
- Még nem tudom. Azt mondtuk, arra való ez a fél év, hogy ezt eldöntsük.
- Akkor úgy kérdezem, hogy rólam mit gondolsz. Tiszteletben tartod te a személyemet???
- Persze, de miért?
- TE TÖRÖLTED A LEVELEIMET???
...
Támadásomra az első reakció a meglepetés volt. (...olyan voltál, mint egy fúria...) Aztán, mikor ecseteltem, hogy milyen rossz napom volt, mi minden negatívum sűrűsödött ebbe a csütörtökbe, láttam, hogy roppantul tetszik Neked a dolog. Azt az önelégült vigyort, amit szenvedésem története keltett Benned, nem bírtam elviselni. Így tovább vádaskodtam, egészen addig, amíg végre komolyan nem vetted a dolgot. ...akkor viszont úgy döntöttél, hogy jobb lesz besértődni. Miután megesküdtél a családod életére, felhúzott orral jöttél-mentél a lakásban, és a sértett felség szerepkörét még a lefekvés idején sem voltál hajlandó levetni.
...rövidesen hízelgésbe kezdtem. (El ne veszítselek, főleg, ha nem is Te voltál. Jajj.)
Hízelgési hullámaimnak azonban ellenálltak azok a bizonyos gátak és mellvédek, amik meglétének úgy örültem Veled kapcsolatban. Így egy idő után feladtam a küzdelmet. Persze ettől semmi se lett jobb, sőt, még feszültebb lettem, mint eleinte, és teljesen esélytelen volt, hogy sikerüljön elaludni. Ami csak a másnap rám váró kemény munkanap és a náthám miatt volt szörnyű.
Némi forgolódás után felkeltem, főztem magamnak egy teát. Kiültem a nappaliba, elmélázva néztem a szomszéd panelházak lépcsőház-világítását az éjszakában, és lassacskán utolért az elalvás előtti békesség-érzés.
Ekkor éreztem úgy, hogy semmi szükségem arra, hogy megint melléd feküdjek és tovább borzoljuk egymás idegeit. Meg amúgy sem árt Neked néha egy kis hiányérzet. Tehát végignyútam a kanapén, betakartam magam egy pléddel és aludni készültem.
...Te persze minden idegszáladdal éberen figyeltél, és a zajokból kikövetkeztetted az eseményeket. Pár pillanat múlva megjelentél a takaróval. Megkérdezted, hogy tényleg itt akarok-e aludni. Igen válaszomra rám dobtad a takarót. (Meg ne fázz, te ostoba jószág...) és elviharzottál.
...elalvás előtt nagy-nagy elégtételt éreztem, befelé vigyorogva szenderedtem el. Reggel pihenten ébredtem. Nem úgy, mint Te. :D
...
Miután hinnem kellett Neked, hogy nem Te voltál az elkövető, felmerült a kérdés, hogy akkor ki lehetett az?
Rövidesen kiderült, hogy Szösziboszi reglapját is feltörték, valaki átírta a nevét az enyémre. Pont az enyémre. Furcsa.
Anya szerint DC volt, aki hobbiból hekkelget, mert miért ne.
Elég hihetően hangzott, DC szerepelt már, mint Hantás Nóra, RizsaBoy és Szösziboszi békésnek nem mondható románcába újabb bizonytalansági faktorokat hozva. Ráadásul DC ismeri mindkettőnk mail címét, és ennek birtokában a reglap viszonylag könnyen feltörhető. Persze, ha az Agatha Christie-regények alapvetését, az indítékot vizsgáljuk, akkor nem ilyen egyértelmű a dolog - hát az ugyanis nincs az ő esetében.
Szösziboszi viszont állította, hogy Te voltál, hiába volt az eskü. (De ne vedd komolyan, nem féltékenységből csinálta, csak unatkozott. A karácsony előtti stresszben ki akart kapcsolódni, hiányolt téged a naplóból, azért írta át a nevemet a tiédre - szólt Szösziboszi elmélete. Amiben a "nem féltékenységből csinálta" félmondat nem logikus semmiképpen, amennyiben Te voltál a levéltörölgető.)
Erről egy dolog jutott az eszembe: hogy mennyire gyorsan megesküdtél a szeretteid életére. Ez nekem már akkor furcsa volt. Ugyanis hiába lakok én Törökbálint-Borzasztópusztán, és hiába lóg ki a fenekem a gatyából, én akkor is budai lány vagyok. (Ezzel a budai lányságommal már Sasmadarat is kikészítettem egyszer.) Mifelénk az ilyen típusú esküről azt tartják, hogy a barna bőrű kisebbségnek való, az igazságtartalmától függetlenül. Persze aztán ezt az első benyomást felülírta bennem, hogy biztos más szokások uralkodnak egy olyan vegyes környéken, mint Kispest, a paneldzsungel. Meg az is, hogy valószínűleg nagyon bántott a feltételezés, ezért volt a gyors és kéretlen eskü.
...
Tegnap mindenesetre beírtam a naplóba a történteket, a többiek tájékoztatására. Meg azért is, hogy Téged bosszantsalak vele. Legalább egy kicsit.
...
A leveleimet már sosem fogom visszakapni, és ez mindenképpen rossz érzés. Meg az is, hogy ha ez megtörténhet velem, akkor bármi lehetséges a virtuális világban.

AKI ILYESMIRE KÉPES, AZ NEM TISZTELI A MÁSIK EMBER SZUVERENITÁSÁT.
Pedig, anélkül nincs megbecsülés, szeretet, partneri viszony ember és ember között.

Képek a Jóisten tenyeréről

Már régen szerettem volna betenni saját fotóimat a blogba, de mindig azt a hibaüzenetet kaptam, hogy túl nagyok. Most a hétvégén leteszteltem, már nem kapok hibaüzenetet, pedig semmivel nem lettek kisebbek... Mindenesetre így már megoszthatom Veletek őket, legelőször az ősszel, RizsaBoy inspirációjára készült "Bogyók és termések" című sorozatomat.

Tavasszal azzal kezdtem a társkereső oldalon vezetett naplómat, hogy én nagyon szerencsés ember vagyok. Szerencsés, mert bármilyen nehézség is érjen utol az életben, elmondhatom, hogy megadatott nekem, ami csak keveseknek adatik meg: én a Jóisten tenyerén lakok. Egy élő, eleven, örökké változó, megújuló gobleinképet mondhatok az otthonomnak.

...csak ballagtam, ballagtam a napi gyalogtúrámon ezen a gyönyörű helyen, ami oly távol és mégis oly közel van a civilizációnak nevezett össznépi őrülethez, és fényképezgettem. Eleinte csak azért, hogy letudjak egy házi feladatot, de később rájöttem, hogy élvezem, amit csinálok. ...remélem, Ti is látjátok, hogy örömmel készültek ezek a képek.

Ebből az időből való az a felismerésem is, hogy a Fény hasznosításának legközvetlenebb módja a fényképészet, ami a pillanat és a finom részletek művészete lett számomra. ...persze, ez a megállapítás a Sasmadárral folytatott furcsa belső boxmeccsben legalábbis egy nem védett horogütésnek számított. (Miért van az, hogy még a mai napig is fel-felbukkannak bennem a gondolatai, amelyek gyakran teljesen idegenek az én gondolkodási sémáimhoz, és mégis - vagy épp ezért - addig-addig kell forgatnom őket, amíg - átalakulva és saját képemre formálva - be nem épülnek valahová a személyiségembe? ...látókörtágítás. Azt hiszem, ez történik ilyenkor. 

Persze ezeket a képeket csak a telefonom kamerájával készítettem, de így is nagyon tetszenek. Mint a környezet, amelyből származnak. Az én csodálatos gobleinem.

Ezekben a napokban a társkereső hölgyeket és urakat a klasszikus téma: a szerelem és a szex egymáshoz való viszonya tartotta izgalomban. Természetes, hogy az urak inkább a szex, míg a hölgyek inkább a szerelem irányába hajlottak. Méghozzá felnőtt emberekhez képest eléggé szélsőségesen. Mondhatni gyermekded módon.

Habitusomnak és horoszkópiámnak megfelelően próbáltam a parttalan vitában részt vevő feleket, az egyszerű felfogású urakat és rózsaaszín ködben bolyongó hölgyeket egyaránt kissé helyretenni. Nem túl nagy sikerrel. Az urak némelyike meg is sértődött rám (mint például Nempál, aki már minden szavamat magára vette abban az időben, mint a nagykabátot). A hölgyek talán csak azért nem, mert nem láttak a ködös homálytól. Ki tudja?

Mindenesetre két napig kutattam az agyam legmélyén, míg középiskolai tanulmányaimból rá nem bukkantam az ide vágó versre:

Heinrich HeineA társaság teázott...
A társaság teázott és beszélt isa szerelemről sokat ezalatt.Az urak minden érve az esztéziss a hölgyeké az érzelmi alap.
A vén tanácsos úgy látta a dolgotA plátói szerelem az a jó.A tanácsosné gúnyosan mosolygottés panaszosan sóhajtott fel: Ó!
A kanonok úr letette a csészét:A nyers szerelem túlfűtött kazán.A szenvedélyt megsínyli az egészség.A pösze lány susogta: Igazán?
A finom grófné elmélázva búgja:A szerelem gyönyörűséget ád!És gondosan a báró úrnak újrabetölt egy findzsa illatos teát.
Egy szék üres volt, és ez volt a lényeg:én kedvesem, te nem voltál velem.Te mondtad volna csak el a véleményed,megtudták volna, mi a szerelem!

...összességében azokban a napokban egyensúlyban voltam. És ez nem kis részben a társkereső oldalon szerzett - nem társkeresési célú és jellegű - élményeimnek volt köszönhető.

Téli tücsök hegedűje

(Sajnáltam. Pedig a pokolba vezető út is sajnálattal van kikövezve. Csak ült a konyhában, majd' három óra hosszat, és csak mondta, mondta.)
Kezdte a keresetével. Ami, mint tudjuk, sosem verdeste az egeket. Ami nem csoda, tekintettel a rendkívül magas iskolai végzettségére (8+targoncavezetői szupertnafolyam). Sőt, mindezekhez képest még mindig jól keresőnek minősül a magyar viszonyok között a maga bruttó 170 ezrével.
(Persze, a nagyüzemi logisztikai szolgáltató egység, ahol mostanság dolgozik, messze nem Laciapu meg a haverok "ügyeskedünk, tehát vagyunk" típusú magyaros cége. A nagyüzemi mentalitás, az óra-perc blokkolás, a napi két cigiszünet, ki- és belépéskor teljes átöltözés, testi átvilágítás, stb. mindkettőnktől eléggé távol esik. Nem, mintha nem lehetne megszokni (a lágerben régen biztos rosszabb volt), de nem az, amiről az ember világ életében álmodozott. Ez már önmagában szánni való a korábbiakhoz képest. ...persze, Laciapu mindig kivételezett a drágaságommal, rám, meg a gyerekekre való tekintettel.
..azt hiszem, Laciaputól kaptam életem legnagyobb dicséretét. Sosem fogom elfelejteni.
Mikor már Nagy Fal elcuccolt és telesírta a fél világot a gonoszságommal, pár hónap alatt kiderült, hogy sem Sóska, sem Újanyu nem volt ideális választás. Akkor még Laciapunál dolgozott, reggelente még mindig együtt kávéztunk, és szidtuk újdonsült párjainkat. Önmagában őrület volt ez, és csak fokozódott. Mikor szóba került, hogy mégiscsak ki kellene békülni, és erről beszélgetett a főnökével, Laciapu csak annyit kérdezett tőle: "és még min gondolkozol?"
...minősített dicséret volt ez akkor, amikor az ismerősök előtt minden rossznak el lettem mondva. Pontosan tudom, hogy annak köszönhetem ezt a hozzáállást, hogy Laciapu pontosan ismerte a családunk életét, Nagy Fal "értékeit" és az én hozzáállásomat. Azt, hogy mindig megvédtem Nagy Falat, minden körülmények között, sokszor még Laciapu elképzeléseivel szemben is. Sokszor olyankor is, amikor Laciapunak volt igaza.
...Nagy Fal pedig nem tett semmit azért, hogy a cégemet ne érje utol a vész. Pedig azt tőle vártam, ha már tevőleges és mulasztásos része is volt abban, hogy így alakult a dolog..
Persze hiába vártam ezt is. Mint mindig, minden támogatást...)
De térjünk vissza a konyhában történtekre.
Rövidesen áttértünk Újanyu méltatására. Konkrétan azt nehezményezte, hogy Újanyu mennyire részre hajló Újhugi irányába, és Újhugi mennyire követelődző, hogy az én lányomnak semmit nem tudnak venni, de Újhugi folyton akar valamit, csokikát, rágót, nasit, kacatokat. És az anyja mindig meg is veszi ezeket neki.
...én közbevetettem, hogy mi ugyanezt csináltuk a saját gyerekeinkkel. (Valami oka csak van annak, hogy most ennyire padlón vagyok anyagilag, és ez az ok nem a saját extra fogyasztásomban keresendő, ezt tudjuk. Persze azok a közös gyerekek voltak, és az én számlámra történt minden költekezés. Tehát Nagy Falat nem izgatta különösebben, hogyan teszem magam tönkre a családi boldogulás jegyében. Az ember olyan hülye, hogy igyekszik mindent megadni a gyerekeinek, sokszor a lehetőségei határain túl. - Mondjuk itt Magyarországon nem nehéz ezen a határon túlra kerülni, hogy őszinte legyek. Ez régebben is így volt, hát még mostanság.)
Közbevetésem nem hatotta meg, mert egyrészt úgy érzi, hogy egyenlőtlen az elosztás a gyerekek között, másrészt látja, hogy a kettőjük összes jövedelme sem lesz elég a mezei tücsökéletforma fenntartásához. (Bezsákoltál, kisapám. Velem nem történhet annál rosszabb, mint hogy meg kell fizetnem mindannak az árát, amit Rátok költöttem. De Ti ha így folytatjátok, megérkeztek a híd alá...)
De ezzel még nem volt vége a panasznapnak. És itt tényleg elkapott a szánalom.
Ugyanis megmutatta a lábszárát, és elpanaszolta, hogy a nyáron keletkezett rajta egy seb, amely fájt és viszketett, nem gyógyult, gennyesedett.
...lila. Fekete. Kék. Eszembe jutott a bátyám esete a levágott lábával. Rögtön visszakérdeztem: cukros vagy?
- Nem, voltam terheléses vércukor vizsgálaton is, de nem.
(Mélyen elhallgattam. Elnéztem a pocikáját, elgondolkodtam a 160 kilóján, a napi két doboz Marlborón - amit én finanszíroztam hosszú évekig -, azon, hogy még WC-re is kocsival jár, a 60%-os tüdőkapacitáson, a megnagyobbodott szívén... eszembe jutott, hogy eleinte azt az egy pozitívumot véltem felfedezni Újanyu felbukkanásában, hogy ő ápolónő. Tudtam, hogy előbb-utóbb - inkább előbb, mint utóbb - szükség lesz a szaktudására. Kár, hogy Újanyu személyisége nem olyan, hogy ezt a feladatot meg tudja oldani. ...ennél könnyebbek se sikerültek neki sose.)
Nagy Fal elkezdte pedzegetni, hogy esetleg visszajönne. Én pedig mélyen hallgattam. Nem tudtam erre mit mondani: sajnáltam a marháját (erre nincs jobb szó),  még jobban a lányomat, de alapvetően nem volt meg már bennem az a lelkesedés, hogy Hurrá! Családegyesítő projekt!
...és még csak nem is Te voltál a fő oka az ellenérzéseimnek. Nagy Fal is érezte, hogy vakvágányra tévedt, ezt követően rövidesen távozott is, de a rossz hangulat ott maradt.
A lányom érezte az apja levegőben lógó kérdését. Én rákérdeztem, hogy ennyire rossz-e otthon a helyzet, mire igen volt a válasz. Muszáj volt ismét hangsúlyoznom, hogy bármikor jöhet hozzám, ha úgy érzi, hogy nem bírja otthon a légkört. ...erre azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha az apja is elköltözne.
Ettől még rosszabb lett a közérzetem.
Hogy ebből minél kevesebbet érezzen szegénykém - volt neki épp elég baja - tenni-venni kezdtem a lakásban.
Közben, szinte szokatlan módon, megpróbáltam más szemszögből tekinteni a rossz kedvemre. Ugyanis előszörre sajnálatból eredő rosszkedvként diagnosztizáltam, de ettől nem lett semmivel sem jobb.
(Vizsgáljuk csak meg ezt a sajnálatot kicsit messzebbről. Igen, Nagy Fal el van keseredve, és beteg is. Olyan betegsége van, amit a saját lustaságának és káros szenvedélyeinek köszönhet. Már milyen régen megmondták neki, hogy ne folytassa tovább ezt az életvitelt, de hiába. Magának okozta, én meg sajnálom érte. Ez önmagában értelmetlen. De van ennél rosszabb is. Például, mikor kivették az epémet, és én egy tányér levesre sem számíthattam tőle. Sőt. Mehettem újra kés alá, hogy emberhez valamennyire méltó életet tudjak élni... mindazért, amit akkor hirtelen felindulásból ellenem elkövetett. És még ez sem lett büntetőügy tárgya. ...vagy amikor császármetszés után négy hónappal nekem dolgozni kellett járni mert ő inkább otthon heverészett. És még hány ilyet tudnék sorolni. ...mostanra valamennyire megszabadultam ezektől a dolgoktól. És most kellene újra felvennem ezt a keresztet???
...Olyan volt az egész, mint mikor egy magoncra rátesznek egy nagy téglakupacot. A magonc élni szeretne, megkeresi magának a téglák között a fényt és levegőt. Ki is hajt, és leveleket, termést is hoz. Persze ott, ahol a fényhez, levegőhöz nem jut hozzá, erőtlen, fehér, girbe-gurba marad. Aztán egyszer csak elveszik a téglákat mellőle - amikre támaszkodott, ez is milyen ellentmondás, az elnyomóba kapaszkodni - és ott áll a vad viharban, erőtlenül, gyönge szárral, támasz nélkül. Ilyen érzésem volt, mikor Nagy Fal elköltözött. Hosszú idő kellett, mire valamennyire megerősödött az a gyenge szárrész, de úgy érzem, most már bírja a terhelést. Nem roppan össze a viharoktól. Bírja a magányt. Örül a napsütésnek.
...semmi szüksége újabb téglakupacokra... de mi lesz a lányommal?
Az én gyerekeim még kamaszok. Akármilyen linkek és nagy pofájúak, mégis a gyerekeim. Én vagyok az egyetlen ember, akire valamelyest számíthatnak. Nekem erősnek kell lennem azért, hogy ha kell, meg tudjam őket oltalmazni. Szükségük van a biztos családi fészekre.
...szükségük van rá... érted?
Gáspár Laci: Hagyd meg nekem a dalt

Vaskakas és a Kilimandzsáró

...megszokott dolog a társkereső oldalon, hogy mindenki másért lelkesedik. Humorosabb egyedek gyakran kirakják a körforgalom táblát, (ezt olyan percekben teszik, amikor már a mentális nyomor az egekig csap -  a mindenki mást szeretne, mint ami lehetséges - állapot miatt). 
Az egyoldalú parttalan rajongással többféle verzióban találkozhattunk az elmúlt fél évben. Külső szemlélők jókat derülhettek akár rajtam és Csinikén, akár Nempálon, mikor költőként tetszelgett Tündérkirálynő előtt, akár Szamócán, akiről mindenki tudja, hogy akiért s csak azért,
...de az egyik legnehezebb (és legszánnivalóbb) eset Vaskakasé, aki ugyan hivatalból lelkesedik minden női hölgyért, de alapvetően úgy kiválasztotta magának önkéntes alapon tarkaszoknyás barátnőmet, hogy az ebben a Zéletben nem menekül a rajongójától.
Ezt az is bizonyította, hogy névnapjára tekintettel ismét elárasztotta őt szelleme termékeivel. Nem csupán névnapi köszöntőt írt neki (ez még megbocsátható lenne), de - tudván, hogy utazáskedvelő hölgyeményről van szó - Vaskakas még világgá is indult volna szíve hölgyével. Annyira örült a puszta ténynek, hogy Tarkaszoknyás hosszabb pihenő (és valószínűleg egy rövidebb ismeretség...:(( ) után ismét felbukkant a naplóban.
Tehát elmenne vele Afrikába. ...Ő. Aki legfeljebb horgászni megy ki a Dunához. Őrület. :))))

...kit annak hittél régen aki...lehet volt is benne kicsi baki...de jön még ezer és ezer szaki.. ó a hitemre,.csak jóót válasszak ki...szép éjszakát neki...na ki...?
...és szemedből nem jön már könny
mikor a lelked már egy nyitott könyv
gondolatod az ami magadba visszatér
tudod úgyis, minden érzés visszaér
magadba hajtod gyűrött szenvedélyed
bármerre mész titokban, csak ezt reméled...

(Vagyis vegyél már észre no majd én nem leszek egy a sok közül, sose engedlek el, ha egyszer utolértelek :))

...nah a masszírozáson meg a jógán túl vagyok...igazán megnyugodtam...mondhatnám olyan nyugodt vagyok...mint aki a múlt héten nyert...vagy mint egy kis elefánt éjszaka.a csorda közepén...na nem az állatkertben ...hanem az afrikai szavanna közepén...és csak nézek felfelé...

...imádom Afrikát...megyek oda...mert szeretem a meleget. meg persze a melleket. megyek.oda a basához...Mombasába...jóó kis program lesz...felnézek a Kilimandzsáróra...egy kis bakancsos séta az egész...majd Nairobi ...de rögtön irány a Viktóriához.. Mwanzába.......mert ugye vízimádó vagyok...majd burában repülünk ...Bujumburába...megint mászni kell ...úgyhogy egy félkiló mézet kell elővenni...hogy a meredeken ne csússzak vissza...ha hazajövök igen oroszlánszagú leszek...ha egyáltalán túlélem...az oroszlányokat....tehát a kávémat csak akkor főzd le ha ...ha telcsin szólok a Liszt Ferencről...mer csak forrón szeretem...kár, hogy nem jössz velem...uff...

...huh...megeredési zavarom van...talán mert előre rinyálok a felvevendő...afrikai koktéltól...no de mindegy ...állatokat akarok látni...ehhez meg menni kéne már...és akkora bőröndbe kellene pakolnom ...amilyet még nem is láttam...mindenesetre magamra veszek egy két jótanácsot...meg egy fekete klottgatyát és egy úttörő atlétatrikót......hogy ott már csak vetkőzni kelljen...baromi melegem lesz...negyven van Mombasában...ez mombajó női között nem egy lebecsülendő látvány lesz...remélem...fehérben és feketében nagy hegyi bakancsban...szalmakalapban...nem csalódok a vadakban...s halakban...feledhetetlen alakban...miközben szaladtam...oroszlánnal a nyomomban haladtam...

(Mikor a fentieket olvastam, az első gondolatom az volt, hogy szegénynek már tényleg orvosra van szüksége. Mármint a Zagyának. (Nehogy félreértsétek, felül szorul ápolásra.  ...bár...alul is.)
A második meg az, hogy barátosném annyiban hasonlít a Kilimandzsáróra, hogy egyiket sem fogja soha, sem bakancsban, sem bakancs nélkül megmászni... sőt, mindkettőnek jeges a csúcsa...  De nem adja fel. Egy éve már. A Zistennek se.)

Csak ő...

Gyalogolsz vele ő az élet
Csak ő a gondolatod a részed
Eltelhetnek napok s évek
Csak ő az ki szeret téged
Hozzá bújsz ha fázik lelked
Csak őt öleld , ha van merszed
Csak ő az aki benned él
Csak ő aki veled remél
Csak ő ki befonja életed
Csak ő ki készíti ételed
Vele megáll a rohanó idő
Csak ő az ki nekem megnyerő
Bennem él most és örökké
Egyek vagyunk most és mindörökké...

Lord: Örökké

(Hát hiába beszéltem Neked annyit, Te fűzfapoéta? Szállj le róla! Sose fog Téged szeretni! Lépj már tovább!! Szegényem.)

"...borzas szerelmünket ki fésüli újra
hogyan jutunk a semmiből,a mindeneken túlra..,,.?

(Sehogy. Értsd már meg.)

...először azt hiszed magadról ,hogy szereted...kicsit később van benne valami ami érdekes ...egy szempár ..egy mozdulat...még később ...lanyhul a kommunikáció...már nem úgy néz mint eleinte...legújabban ...mintha valaki máshoz beszélne...először elfelejti a neved ...majd később a heved...észreveszed, hogy beszélsz az előszobában...pesze csak magadnak...nézed a fogast...nem lóg ott a ruhája...máshol lóg...ugyanott vagy mint az elején...áááá nem Ő volt az...felülsz az ágyadban...kávédért kapkodsz...kérdezed ...lehet álmodtam az egészet...megiszod a kávédat...azért így egészen más az élet...ugye...?

Taurus: A lány, akire szerelemmel nézhetek

(Nem tudom, mit kellene vele csinálni, hogy ne menjen el a maradék esze is. Ráadásul, amióta mi egymásra leltünk, és látott egy "sikertörténetet" :) még rosszabb, még nehezebben tudja feldolgozni a kudarcokat.)

Istenem! Adj neki józan észt. Vagy ha az nem készült a számára, akkor legalább egy Nőt, aki hasonlóan dinka, és aki elfeledteti vele a tarka szoknyát...

KFT: Afrika

Hervay Gizella :Csend

Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz
s a szerelemhez.
Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.

Köszönjük, Anya!

...furcsa természetem van. Én is észrevettem, hogy nehezebben megy a blogszerkesztés, mióta vagy Nekem. Nem találom azokat a valódi mélységeket és magasságokat, amiket előtte. És minden boldogság ellenére, hiányzik az írói vénám.
De remélem, hogy meg fogom találni az utat, hogy el is tudjam mondani azokat a dolgokat, amelyek megérintenek, és mégse legyen az az érzésed, hogy nem törődök eleget Veled.

Hiszen Tőled szép a Világ.

UB40 CAN'T HELP FALLING IN LOVE

Télapó 18+ :)

(Elküldtem Neked is, ahogy megkaptam Anyától a verset. Mostanában az estéink skype-on lógással telnek, ha nem vagyunk együtt. És a két megszállott közben társkeresőzik is. És a háttérben egyeztet :D)

Ezt kaptuk Anyától! :)
Köszönjük! :)
megírtam! Rv. Kicsit. :)
OK!
Csinike van? ? ?Van!
Jajj. Mit tegyünk vele:) Adjunk neki mérgezett almát? :DRendben! Én küldtem nekik miku fiúkat! :)
Jó. Én is keresek valami télapókákat neki. :)
OK!
Te keress lány télapókat, van valahol olyan!
Nem fordítva kellene?Már elküldtem, de leveszem!
Ne. Akkor mindegy.
OK
De hol vannak a télapófiúk?A beköszönőmnél!
 ...sokat írtak azóta, de megvan :)
Megszólítottam a sárkányt... :(
Csak ingereld! :)
Kukkoló Miki. :)
 :)
Csinike lelépett!
Hihi. Sokk volt neki az alma. :)
Valószinűleg! :)
Anya szerint virgács popóra, az a pajzán. Van ilyen képed? :)
Keresek!
:)
Nem találok!
:( ..hát ez van. De figyeled a többieket? :)   (Ekkorra a Télapóra és az alulöltözött képekre való tekintettel már mindenkiből kibújt a kisördög. A napló tele lett félmeztelen Télapókkal és Télanyókkal, már mindenki nevetett a saját nyomorán, ami ide szögezi a képernyőhöz, ahelyett, hogy valami kellemesebb elfoglaltság után nézne... :D)
OK!
Elvitt a cica? :)
Nem csak lábat kötöztünk :(
Azt hittem teregetsz! :)
Lejárt de még nem teregettem ki. El is köszönök rövidesen.Én is!
Ok. ...tényleg ki kell teregetni, meg kicsit pihenni is kellene.
Rendben! Utána még Skyp és szunya!
Jó! :-*

...hát így telnek az estéink, ha nem vagyok Veled... mint a dedóban... :) Mi remekül el tudjuk magunkat szórakoztatni, ezt legalább megtanultuk fél év alatt :)))

IHM: A csillagszórók háborognak

Névnapi köszöntő

Anyától kaptam a társkereső oldalon, nagyon köszönöm.:))

Ma újra jeles napra ébredtünk:)

Név jelentése:
Isten embere, Isten bajnoka

Név eredete:
Héber-latin eredetû, a Gabriél (Gábor) héber férfinév nõi párja

Név elemzése:
A Gabriella név olyan személyiség kialakulását támogatja, aki csöndes, rendszeretõ. Jól eligazodik a rendszerekben, szisztémákban. Találékony és a részletekre is kitérõ figyelemmel rendelkezik. Kedvel a szabadban dolgozni, ahol könnyebben megéli a békét és a harmóniát. Az elektromos készülékek, számítógépek, a matematika és az egyéb reál dolgok világa érdekli igazán. Jellemzõ rá, hogy türelmes, konzervatív, szeret biztosra menni. Ha valaminek nekifog, nem szereti, ha zavarják, amíg be nem fejezte tennivalóját.

Nos ilyen lenne az én kisebbik virtuális kislányom? Őszinte örömömre már megtalálta a párját és ezek a szép tulajdonságok biztosan ki is derültek róla.
Nekem az sem számítana ha egy kicsit esendőbb lenne , én akkor is tiszta szívemből szeretném.

Szívem teljes melegével köszöntelek Gabikám és természetesen Sünikét is a fórumról, aki mostanában ide vackolta át magát a naplóba.

Ágnes Vanilla: A szeretet himnusza

...az igazi családomból senki se köszöntött fel. A legtöbb, amit kaptam, egy FB-bejegyzés volt a lányomtól.

...hát ezért van szükségem Rátok....

Oltalom a vad viharban

...ez pedig a Te jellemzésed. Tulajdonképp rendkívül érdekes, hogy milyen hiányérzetek sodortak minket össze: Neked a lelked gyógyítására van szükséged, hogy fel tudd dolgozni a gyászt... hogy tovább élhesd az életed... nekem pedig arra az érzésre, hogy valaki oltalmaz engem, gondoskodik rólam. Menedék a vad viharban... az vagy Nekem. Köszönöm.

 ISFJ: Oltalmazók (gondviselők) : a népesség 7%-a, férfiak 4%-a, nők 10%-a ez a típus Csendes, barátságos, felelősségteljes és öntudatos. Elhivatott, a munkáját alaposan végzi. Pontos, olykor szőrszálhasogató. (Az én szőrszálaimat különösen szereted... hasogatni... pedig nem szeretem, ha szőröznek velem. ...Te ebbe is csempészel sok kedvességet. Kérdés, hogy ez elég-e a kívánt cél eléréséhez, és nem túl sok-e. ...konok kis kecske vagyok én, és a hülyeségeimben megátalkodott...) Hűséges, megfontolt, az emberekkel kapcsolatban pedig észrevesz és megjegyez sok apró részletet. Érdekli, mások mit gondolnak róla. Rendre és harmóniára törekszik mind otthonában, mind munkahelyén. (Alapvetően nagyon harmonikus személyiség vagy. Ez a fő oka annak, hogy annyira kellemes Veled minden együtt töltött perc.)

---

ISFJ elsődlegesen befelé fókuszálva éli az életét, ahova az öt érzékszervével érzékelt dolgokat szó szerinti, kézzelfogható tapasztalatokként fogadja be. Másodlagosan kifelé fordul a külvilág felé, ahol aszerint áll hozzá a dolgokhoz, hogy mit érez velük kapcsolatban, vagy hogy hogyan illenek bele a személyes értékrendjébe. (Ebben teljes köztünk a harmónia, az értékrendünk közel áll egymáshoz, és a világ érzékelésének módjában is nagyon hasonlítunk. ..Te jobban megfigyeled a részleteket, én meg inkább az érzést figyelem, amit kivált belőlem, amit látok. De ez nem baj, sőt.)
Az ISFJ-k számára a világ kézzelfogható és jóindulatú. Ők valóban melegszívűek és kedvesek, és hinni akarnak az emberek jóságában. Az összhangot és az együttműködést szeretik, és gyakran nagyon érzékenyek más emberek érzéseire. Az emberek általában becsülik az ISFJ-ket megfontoltságukért és tudatosságukért, és a képességükért, hogy másokból a legjobbat tudják kihozni azáltal, hogy erősen hinni akarnak a emberek jóságában. (Igen. Becsüllek.)
Az ISFJ-knek gazdag belső világa van, ami általában nem tűnik fel a külső szemlélőnek. Folyamatosan gyűlik bennük az információ olyan emberekről és helyzetekről, amik fontosak számukra, és ezeket az információkat el is tárolják. Ez a hatalmas méretű információ halmaz általában ijesztően pontos, mivel az ISFJ-nek nagyon jó a memóriája, ha az értékrendjének fontos dolgokról van szó. Nem szokatlan, hogy az ISFJ évek múltán is pontos részletességgel emlékszik egyes arckifejezésekre vagy beszélgetésekre, amennyiben azok hatással voltak rá. (Ezt meg titkos csodálattal figyelem, mert én erre nem vagyok képes.)
Az ISFJ-knek nagyon világos elképzelésük van arról, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük, és törekednek rá, hogy ezt megvalósítsák. Fontosnak tartják a biztonságot és a kedvességet, és tisztelik a hagyományokat és a törvényeket. Hajlamosak abban hinni, hogy a jelenlegi rendszerek azért működnek, mert beváltak. Éppen ezért nehéz őket rávenni, hogy valamit úgy csináljanak, ahogy eddig még soha, hacsak nem mondja meg nekik valaki érthetően, hogy miért jobb úgy, mint a régi, jól bevált módszerekkel. (Ezzel sincs baj. Én is ragaszkodok a bevált dolgokhoz.)
Az ISFJ-k úgy tanulnak meg valamit a legkönnyebben, ha kipróbálják, ahelyett, hogy egy könyvben olvasnának róla vagy elméleti tudást alkalmaznának a gyakorlatban. Épp ezért ritkán találkozunk velük olyan területeken, amik sok fogalmi analízist vagy elméletet igényel. A gyakorlati alkalmazást szeretik. A hagyományos felsőoktatás, ami gyakran elméleti és elvont gondolkodást igényel, olyan az ISFJ-nek, mint az elvégzendő házimunka. Az ISFJ úgy tanul meg a legkönnyebben egy feladatot, ha megmutatják neki a gyakorlati felhasználását. Amint a feladatot megtanulta és a gyakorlati jelentőségét megértette, az ISFJ teljes odaadással és fáradhatatlanul csinálja végig, míg be nem fejezi. (Legalább egyikünknek van gyakorlati érzéke. Fél siker. :) )
Az ISFJ-k rendkívül megbízhatóak. (És engem megbízhatatlannak tartasz. :( )
Az ISFJ-nek elképesztően jól fejlett érzéke van a térhez, rendeltetéshez és a művészi szépséghez. Ebből kifolyólag otthonuk gyakran gyönyörűen berendezett és praktikus. Rendkívül jó belső lakberendező válhat belőlük. Ez a különleges képességük, kombinálva a mások érzései és vágyai iránti érzékenységgel, nagyszerű ajándékozóvá teszi őket – megtalálják a megfelelő ajándékot, aminek az ajándékozó igazán örül. (Ezt az oldaladat még nem ismerem. De nem is ez a lényeg.)
Sokkal inkább mint más személyiségtípusok, az ISFJ-k rendkívüli módon tisztában vannak a saját érzelmeikkel, ahogy más emberek érzelmeivel is. Általában nem mutatják ki érzelmeiket, magukban tartják őket. (Sőt, mélyről kell előásni őket..)
Ha ezek az érzelmek negatívak, előfordulhat, hogy felhalmozódnak az ISFJ-ben, amíg végül egy-egy személlyel kapcsolatos határozott véleménnyé nem válnak, amiket ezután már nehéz megváltoztatni. (Ezt tudom, el is mondtad..)
Sok ISFJ megtanulja hogyan fejezze ki önmagát, és találnak valamit, amin levezethetik erős érzelmeiket. (Szegény csoroszlyák, de sokat kaptak Tőled a társkereső oldalon...:D )
Ahogy az ISFJ nem mutatja ki érzelmeit, ugyanúgy nem kérkednek vele, hogy tisztában vannak mások érzéseivel. Ugyanakkor nyíltan beszélnek, ha úgy érzik, hogy egy másik személynek tényleg segítségre van szüksége, és ilyen esetekben nagy segítségére lehetnek másoknak, hogy megértsék saját érzelmeiket. (Mint Szöszibosziék... ők is szeretnek Téged. Mindketten. Pedig még mindig nincs vége köztük a háborúnak... Lehet, hogy nem is lesz. De ebben legalább megegyeznek..:D)
Az ISFJ-nek erős a felelősség és kötelesség tudata. Nagyon komolyan veszik a kötelességeiket, és számíthatunk rá, hogy meg is teszi, amit kell. (És nem értesz engem, hogy miért vagyok ilyen "link" :D)
Ezen oknál fogva az emberek természetes módon hajlamosak rájuk támaszkodni. Az ISFJ nehezen mond nemet, ha megkérik valamire, és emiatt sokszor túlvállalja magát. Ilyen esetekben az ISFJ általában nem adja mások tudtára, hogy nehézségei vannak, mert nagymértékben irtóznak a konfliktusoktól, és mert hajlamosak mások szükségleteit a sajátjaik elé helyezni. Az ISFJ-nek meg kell tanulnia felismerni, értékelni és kifejezni a saját szükségleteit, ha el akarja kerülni, hogy túlhajszolt legyen és mások ezt természetesnek vegyék. (Én ezt az utat jártam végig. Soha többé nem akarom magam túlhajszolni. Nem éri meg. Szeretném, ha megértenéd végre.)
Az ISFJ-knek pozitív visszajelzésre van szüksége. Ennek hiányában, illetve ha kritizálják őket, az ISFJ elbátortalanodik, és akár még depressziós is lehet. Amikor maguk alatt vannak vagy stressz éri őket, az ISFJ elkezdi elképzelni mindazt, ami az életében kritikusan elromolhat. Teljesen alkalmatlannak érzik magukat, és meggyőződésükké válik, hogy „minden rossz, úgy ahogy van” vagy „képtelen vagyok bármit is jól csinálni”. (Ebben nagyon egyformák vagyunk. Ezért ne kritizálj. Mert visszakapod. És akkor mindketten nyalogathatjuk a sebeinket ahelyett, hogy örülnénk egymásnak.)
Az ISFJ kedves, nagylelkű és megbízható. Sokat képesek nyújtani, a mások iránti érzékenységükkel és azáltal, hogy mindent rendben tartanak. (Hát igen, ezt csinálod... mindig ezt csináltad. És nagyon, nagyon jól esik nekem. ...sose volt még részem benne..)
Fontos észben tartaniuk, hogy nem szabad túlzott önkritikát gyakorolniuk, és hogy adjanak maguknak is abból a kedvességből és szeretetből, amit másoknak önzetlenül adnak. (Nyugodtan legyél önzőbb. Akkor legalább én is érezhetem, hogy milyen jó érzés adni Neked...)

---

Többnyire csendesek, barátságosak, felelősségteljesek és lelkiismeretesek. Elszántan dolgoznak kötelezettségeik teljesítéséért. Stabilitást adnak bármely projektnek vagy csoportnak. Alaposak, aprólékosak, pontosak. Érdeklődésük általában emberi, nem technikai jellegű. A szükséges részletekben türelmesek tudnak lenni. Hűségesek, figyelmesek, érzékenyek, törődnek mások érzéseivel. (Igen, és ez nagyon-nagyon jó..)

Stresszes helyzetben: (erről még nem tudok nyilatkozni, de megfigyellek, ígérem):

• Túlságosan gondoskodó, édes lesz.
• A körülötte lévő valamennyi ember valamennyi igényének minden egyes részletére odafigyel.
• Kicsit hosszabb ideig hezitál, mielőtt egy fontos döntést meghozna.
• Igyekszik mindenáron fenntartani a status quot.
• Azt hiszi, hogy minden problémáért ő a felelős. (ez jó, mi mindketten magunkat fogjuk okolni, bármi probléma adódik... legalább nem lesz okunk veszekedni a másikkal... :D)

Stresszkezelési stratégiák:

• Végezzen több fizikai gyakorlatot (jóga,futás, stb.) (Ennek külön fejezetet tudnék szentelni, annyira igaz. Nem arra gondolok, hogy állj neki sportolni. De többet kellene kimozdulnod otthonról... megbarátkozni az őselemekkel: levegő, víz...)
• Összpontosítson arra, amit mások érdekében végez (pénz adományozás, önkéntes munka, stb)
• Alakítsa át fizikai környezetét (akárcsak rövid időre). (Azt hiszem, most erre van a legnagyobb szükséged. Nem véletlenül kezdtem el... óvatosan... lassan... itt az ideje.)
• Kérjen segítséget, ha elárasztják a részletek.

Az "Oltalmazó" (ISFJ) a többi Gondviselőhöz képest a legkevésbé valószínű, hogy vezetői pozíciót próbál betölteni, mert ez a típus nem érzi jól magát a rivaldafényben. Jellemzően arról gondoskodnak inkább, hogy a dolgok simán menjenek. Mindent megtesznek, hogy elhárítsák a lehetséges problémák felmerülését. (Ezért nem érted, hogy én sokszor miért "keresem a bajt", és ez aggaszt Téged. ...igen, én mindig szerettem kicsit kockáztatni. Ígérem, meg fogok próbálni kicsit ezen csökkenteni. De teljesen biztos nem tudom levetkőzni az alaptermészetemet.)
 A Gondoskodókhoz (ESFJ) hasonlóan az egészségügy, oktatás vagy szociális szolgáltatások érdekelhetik őket. Az üzleti életben az olyan pozíciók felelnek meg nekik legjobban, ahol a szociális érintkezés mellett egyedül is dolgozhatnak az idő többi részében. Műszaki területen olyan feladatok a legjobbak számukra, ahol a függetlenség iránti vágyuk kielégíthető, például villanyszerelőként vagy fényképészként. Patrick véleménye: "A portréfényképészet vonzott mindig, mert itt segíthetek az embereknek, hogy a lehető legjobban nézzenek ki az életük egy ünnepelt fontos pillanatában. Nem sajnálom az időt arra, hogy a lehető legjobb képet készítsem el nekik". (A klubszervezés, társkereső iroda is szociális szolgáltatás. ...jól van, na! Tudom, hogy nem élnénk meg belőle. De hobbynak jó lenne. Neked.)

---

Ajánlott foglalkozások:
háztartásbeli, irodai dolgozó, egészségügyi dolgozó, személyi asszisztens, iskolai tanár, adminisztrátor, gyermekgondozási munkás, irodai alkalmazott, recepciós, könyvtári asszisztens, dietetikus, egészségügyi pedagógus, könyvtáros (Te kis háztartásbeli! :D ...mindig meg akartam kérdezni, hogy ez elég volt-e Neked. Ezek szerint igen. :) ...de az eredeti szakmád sem szerepel itt, pedig az igazán a részletekre és a megfigyelőképességre alapul...)
Nem ajánlott foglalkozások:
rocksztár, filozófia professzora, filmrendező, előadóművész, író, bár tulajdonos, humorista, dj, vezndéglátó, vezérigazgató, pszichoterapeuta, csapos, vállalkozó, előadó, csillagász (zenész meg voltál. ...hogy is van ez?)

Erősségei egy kapcsolatban:

• Barátságos, melegszívű
• Mások kedvében akar járni
• Jó hallgató
• Sok energiát fektet a kötelességeibe
• Kitűnő szervezőképessége van
• Jól kezeli a pénzt
• Komolyan veszi az elköteleződést és életre szóló kapcsolatot keres

(Ez mind igaz Rád. És ennek nagyon örülök.)

Gyengeségei egy kapcsolatban:

• A saját szükségleteit hajlamos semmibe venni
• Nehezen viseli a konfliktust és kritikát
• Nem képviseli a szükségleteit, ami frusztrációhoz vezethet
• Nehezen tud kiszállni egy rossz kapcsolatból
• Nehezen tudja túltenni magát, ha vége van egy kapcsolatának

(Ez is mind igaz. ...kérlek, jobban figyelj oda arra, hogy mi az, amit Te szeretnél. ...és ha nem kritizálsz, én se foglak. Semmit annyira nem utálok én se, mint a piszkálódást.)

Mint szerelmi partner:
Az ISFJ képes elköteleződni a partnere mellett. Nagyon intenzív érzéseik vannak, ami nem biztos, hogy egyértelmű partnerük számára, mert általában nem fejezi ki őket, hacsak nincs jó oka rá. (Nehezen mondtad ki, igaz... de én már régen tudtam...)
Mivel ilyen intenzív érzelmeket él meg, a kapcsolat a prioritás. Monogám, életre szóló kapcsolatot keres. Megbízható, hűséges és lojális a partneréhez, ha egyszer letette a voksot valaki mellett.
Az ISFJ-nek problémát jelent kilépni egy rosszul funkcionáló kapcsolatból, vagy elfogadni hogy a kapcsolatnak vége. Hajlamos önmagát hibáztatni mindenért és azon gondolkodni vajon hol rontotta el. (Még néha most is képes vagy a válásodhoz vezető eseményeken filozofálni... pedig azóta rengeteg idő eltelt...)
Ha lojális és hűséges volt, és betartotta az ígéreteit, teljesen tanácstalanná válik, hogy miért ment tönkre a kapcsolata és nagyon nehezen tudja csak feldolgozni, hogy vége. Ő az, aki még egy elhunyt partnerhez is hűséges marad, nem keres mást.
(Így volt. Nagyon nehezen szántad rá magad... szegényem... és én hogy éreztem végig ezt a gyötrődést. A gyászodat. ...annyira szerettem volna segíteni Rajtad. ..igen, meggyógyítani a lelked...)
Az ISFJ a saját szükségleteit háttérbe szorítja másokéval szemben. Ez visszaüthet és kihasználhatják őt. Egy ilyen helyzetben felerősítheti érzelmeit és nagyon dühös tud lenni. Fontos lenne egy kapcsolatban, hogy az ISFJ a saját szükségleteit is felismerje és előtérbe helyezze. A legnagyobb ajándék az ISFJ számára, ha a partner kimutatja szeretetét és hogy értékeli őt. (Nem szándékom sem kihasználni, sem bántani. Sőt. ...és nagyon nagyra becsüllek. Te egy nagyon intelligens és nagyon jó lelkű ember vagy. És én nagyon boldog vagyok, hogy Veled lehetek.)
Általánosságban szólva, az ISFJ hagyománykövető, családcentrikus személy, aki a partnere és családja kényelmét előtérbe helyezi. Hihetetlenül jól funkcionál a minden napi feladatok megoldásában, és igazán gondoskodó, ami nagyon ritka, a többi temperamentum típusból hiányzik. Sokat fektet a kapcsolatába, mindent megtesz, azért hogy jól működjön. (Csak ismételni tudom, hogy ez számomra rendkívüli dolog, mert még sosem volt részem gondoskodó, önzetlen szeretetben. És érzem, hogy a Tiéd az. Hálás vagyok érte.)

Szexualitása:
A szexualitás számára egy módja az érzelmi szálak megerősítésének. Előfordulhat, hogy ezt is kicsit kötelességnek éli meg és inkább arra koncentrál, hogy a partnerét kielégítse, és arra egyáltalán nem, hogy neki mi a kellemes. Bár szavakban nehezen fejezi ki érzelmeit, szex közben abszolult képes erre és értékeli, ha partnere is. (...)

Párkapcsolatban az egyes típusok hogy illenek hozzá:

• A legjobb párosítás: ISFJ, ENFJ, ESTJ
• Még működhető párkapcsolat: INFP, INFJ, ISFP, ESFP, ISTP, ESTP, ISTJ, ESFJ
• Kerülendő típusok egy párkapcsolatban: ENTJ, INTJ, ENTP, INTP, ENFP

Minden bizonnyal ISFJ vagy, ha...

• Nem tudsz rosszabbat elképzelni, egy sárga (vagy egyéb neon) színű, feszülős ruhába öltözött vízfejűnél, akinek zsíros a haja és finoman habzik a szája.
• Szerinted a magányos falrugdosásnál jobb feszültséglevezetés nem létezik. (De. A csoroszlyázás. :D)
• A csendes bosszú, vagy önmagad emésztése mindennél fontosabb, csak ne kelljen kimutatnod haragod.
• Néha nem érted az emberek reakciót "figyelmességeddel" kapcsolatban, de ha el tudod képzelni külső szemszögből cselekedeteidet, elszörnyedsz. (Ám ez sem tántorít el attól, hogy folytasd.) (Sose értetted, miért van Veled annyi bajuk. Mikor Te csak jót akartál... :D)
• Szűknek találod azt a rést, melyen keresztül az érzelmeidet a külvilágba préselheted, így előfordul, hogy valakire egyszerre zúdítod rá mind. (Amíg pozitívak, addig nem baj... :D)
• Úgy gondolod, hogy bármi nehézséged is adódjon az életben, a többnapos magányos takarítás/pakolás segít átvészelni. (Igen. Ezért nem mész sokszor napokig az utcára se.)
• A humor szerinted egy olyan dolog, melyet maximum értékelni lehet, de alkotni nem. (Ez nem igaz Rád. Tudsz Te nagyon humoros lenni. Legfeljebb nem mindenki veszi a lapot.)

Crystal: Most úgy ölelj
(Emlékszel? :) )